Itt van, pedig senki se hívta

Az ilyen megérdemli ami történt vele. Itt sír a szája ahelyett hogy örülne hogy ennyivel megúszta, életképtelen gyökér. A természet már rég kiszelektálta volna. Nem csoda hogy ilyen szar most minden; az a meglepő hogy még nem halt ki az emberiség az ilyenek miatt.

Bezzegrégen. Akkor okosak voltak az emberek. Az ősember is tudta, hogy szaporodnikell, különben felfal a mamut. Az ilyen genetikai hulladékok meg ott maradtak volna, nem kár értük: Spártában is tudták ezt, és hogy az ilyeneknek nem szabad életben maradniuk, mert csak a közösséget hátráltatják. Hagyni kéne hogy a természet végezze a dolgát. Nanáhogy átbaszták, mindenki tudja hogy az ilyet át kell baszni. De én tudtam, nem úgy mint ez a szerencsétlen, hát mennyivel jobb vagyok már, ezért pofázok.

Kiraktok egy erdőbe, megmaradok, nem kell nekem a mocskos civilizáció. Mert annak a műve ez, hogy ilyen hülyék vannak még életben és nem falta fel őket egy oroszlán. A hülye védőoltásoknak ami az ilyen gyökereket élni hagyja, meg az összes ilyen dolognak a hibája ez. De én ennél jobb vagyok, enélkül is megmaradok, olyan szívós vagyok mint állat és nem leszek beteg, nézd micsoda karizmom van. Meg nem ülök fel a háttérhatalom ármánykodásainak (ígérjem meg nektek, hogy ezt többször nem linkelem ki? - szerk). Fát vágok, ha nem, felmászok rá, nem szed le a párduc. Minden gombáról tudom, melyik mérgező, melyik nem, és seperc alatt felépítek magamnak egy bungalót a semmi közepén, ráadásul fűből is tudok magamnak teát készíteni ha megmar egy kígyó. Minek nekem fogtömés, internet. Tudok tüzet gyújtani.

Nem úgy mint azok a városi puhányok. Én vidéken nőttem fel, tudom mi az a munka. Ha nekem kisgyerekként megmondták hogy ássam el a kiscicát, hát akkor el kellett ásni, nem volt apelláta. A természetben nőttem fel és tudom hogy annak a törvényei szerint kell élni, nem igaz hogy ez nektek nem egyértelmű, pedig egyértelműek a jelek, látjátok hogy már itt is tornádók vannak. A nyugati civilizáció is mindjárt romba dől ha így folytatja, csak még nem látjátok azt amit én, úgy járunk majd mint a rómaiak, de akkor majd igazat adtok amikor már késő, most még nem hisztek nekem.

Én soha nem hibázom, átvágni se vágott át senki soha - én vagyok az evolúció csúcsa. Mindenről és mindenkiről tudok, minden szándékot átlátok, és aki nem, az magára vessen, olyan is, életképtelen. Nem azért élünk társadalomban, mert mindenki tudatlan valamilyen szempontból, és egymást segítsük, mekkora baromság már, ááááh nem hiszem el hogy ennek ti is felültetek és bekajáltátok. Versengünk az életért és élelemért nap mint nap, mint a természetben - nehogy azt hidd hogy különbség van, itt is a vadon törvényei uralkodnak, nézd meg, aki ezt nem ismeri fel az mind már az enyészeté. Magamnak rakom össze a számítógépet, de ez még nem minden - a processzort is én gyártom le hozzá. Simán vágom, hogy működik egy Eötvös-inga, és hogy mennyiért éri meg taxizni Kambodzsában - helyi fizetőeszközzel, persze. Ha kell energia atomot is hasítok magamnak, csakúgy simán, fejszével. Orvoshoz nem járok, kúrálom magam otthon, olvasni magamtól tanultam meg, ha nem így lett volna az írást én magam találtam volna fel.

Lehet nem értesz egyet, nem kell mindig egyetérteni, testvér. Én szóltam, bár jogod van hülyének is lenni, csak akkor számolj a következményekkel. Mert ha rajtam múlik, orvosod se lesz aki meggyógyítson ha netán arra kerül sor - aki hülye és nem segít magán, az majd úgyis megdöglik, annak rendje-módja szerint, ahogy a természet diktálja.

Na megyek tévézni, a doki azt javasolta sokat pihenjek. Szerencse hogy a TB állja a tüdőrák kezelését, különben nem tudom mi lenne velem. Próbálok leszokni a bagóról.

Egyedi formájú, különleges kivitelezésű és egyszerű díszítésű szarkofágot keresek, beépített extrákkal.

Ha igényeimnek megfelelő előregyártott nincs a hazai piacon, mesteremberrel készíttetném. Az ár alku tárgya. Lényeg a modern esztétikájú, kényelmes belső kialakítás - szeretem az egyszerűséget. Referenciaként ajánlanám a Bauhaus-t, mindig lenyűgözött Gropius munkássága és eszméje - a forma követi a funkciót. Nekem ugyanis most ez a lényeg: minek a világi cicoma, ha életem folyamán sem kedveltem a köntörfalazást, a barokkos csicsákat, amik csak a lényegről terelik el a figyelmet: meghalok.

Meghalni pedig tudni kell, ha már élni nem tudtam. Jogom van kérni hogy a hamvaimat a Maldív-szigeteket övező vizekben szórják el helyi törzsek táncával körülvéve, mert bizony a lelkiismeretfurdalás nem engem fog gyötörni hogy amíg éltem minden vágyam ellenére nem jutottam el oda. És ez milyen szuper dolog, pláne a temetkezési vállalatoknak meg annak a mesterembernek aki majd elkészíti azt a gyönyörűséges szarkofágot nekem. Nem, nem azt az ódivatú egyiptomit ami emitten a képen látható, én az ilyenekből már kinőttem.

Így szokott ez már csak menni. Valahogy azonban a születés közepette nincs ekkora felhajtás - lehet ugyan magánklinikákon az otthon melegét idéző szülőszobában várni a tolófájásokat vagy fürdőkádban, de az mégsem igazi. Az extra kívánságok nem a gyerekről szólnak, hanem leginkább az őt megszülő kismamáról, hogy neki kényelmes legyen, a gyerek valahogy nem kér semmit. Akkor a halott miért?

De menjünk tovább, egyedi kivitelezésű bölcsibe járás, oviba járás, iskolába menetel sincs reggelente, ahogy egyedi kivitelezésű hétköznapok sem. Az önéletrajzot is pont úgy írjuk meg, ahogy a tanácsadó ajánlotta az egyik életmódmagazinban - kreatívan -, és a szokványosan kreatív megoldások remek utat mutatnak a szokványosan kreatív élethez. Randira is szokványosan megyünk, mert nem lehetünk benne biztosak hogy egy nem szokványos partnerrel fog összesodorni az élet. Pedig de, ezek a szerelmek valahogy mindig ilyen nem szokványosak, és nem szokványosan csúnya válás szokott lenni néhánynak a vége.

Aki még megélheti, annak a nyugdíj is szokványos lesz - nekem már biztos nem. Az is lehet, hogy ő meg majd szokványos temetést választ magának, mert minek, ha nem szokványos életet élt.

Na most álljunk meg!

Csak nem azért ez az egész felhajtás, mert egyedien nem mertünk élni? És legfőképp: életünkben nem mertünk magunkból vállalni semmit? Mert ugye élve nem lenne a legegyszerűbb a rokonok előtt feszengő családtagjaim kéztördeléseit nézni ahogy körberöhögik a maldív törzs tánca miatt őket, meg szarkofág és más egyebek. Az is oké hogy holtan nem fognak érdekelni a pénzügyek, majd úgyis az élők fognak miattam éhezni még ha az elvileg nekem is kellett (ha meg már nem éheznek akkor majd jönnek a túlvilágra velem). De most tényleg: holtan kell ez nekem?

Épp a legjobb barátnőmmel beszélgettem amikor elpanaszoltam neki hogy sehol sem érzem igazán jól magam. Erre mondta, hogy nekem egy olyan szarkofág kéne, amibe én beleillek, és engem ne érdekeljen hogy arról a szarkofágról másnak mi a véleménye. A lényeg hogy nekem kényelmes legyen - és talán ha más látja, hogy nekem az kényelmes, neki is tetszeni fog. Ő ezt a szarkofágot viszont épp nem a halál, hanem az élet szinonimájaként értelmezte. Végre egy gondolkodó ember, aki azt mondja nekem, mivel holtan már nem fog menni addig legyek egyedi, amíg létezem. Pont ezért szeretem.

Őshájmernek.