Személy szerint imádok vitázni mondhatni a lételemem legalábbis az egyik. Imádok a végletekig elhúzni és feszengetni egy témát. A vitapartnereim általában mindig túl komolyan vesznek vagy azért, mert túl hevesen és megállíthatatlanul adom elő érveimet vagy csak túlságosan konok vagyok feladni. Sokszor van, hogy már rég megszületett a válasz, de csak heccből tovább és tovább feszítem a húrt.
Kifejezetten élvezem akárcsak hallgatni is ahogy a különböző emberektől különböző életutakat megjárva és tapasztalatokat szerezve jövő gondolatok összecsapnak egymással. Akárcsak valami gigászi háború két harcos között. Részese lenni az egésznek, az egyik harcoló féllé válni pedig hatalmas élmény tud lenni.
Na mármost biztos elmebetegnek tűnhetek, hogy mit is lehet ezen ennyire élvezni. Nos egy sokat gondolkodó embernek aki kutatgatja az életet és a világot és fürkészi az embereket összefüggéseket és válaszokat keresve a Vita olyasmi mint a keresztes lovagonak a Szent Grál keresésének útja.
Mert mi is a Vita valójában.
Az igazság kutatása. Valamiféle magasabb gondolat, összefüggés keresése, tapasztalatok és vélemények cseréje. Egy vitába azért bocsátkozik az ember, mert tesztelni kívánja a tudását és megakar róla győzni másokat is. Vajon tényleg minden úgy jó-e ahogy én gondolom és megtudok-e róla győzni mindenkit vagy netán akad egy magasabb valami amit nem látok? Kíváncsi egy másik véleményre is, mert az igazi kutató sosem elégszik meg egyetlen kapott válasszal ami nem mellesleg csak a sajátja.
A veszekedés nem Vita
Sokan összetévesztik ezt a két dolgot amit elismerek nem nehéz. Amennyire közel állnak egymáshoz annyira távol is. A veszekedés során indulatból gondolunk és mondunk mindent. Csak egymás fejéhez vágjuk ami épp felugrik gondolatként nem mérlegelve sem igazságot se a súlyt. Nem is hallgatjuk meg a másikat és csak szajkózzuk a saját ostobaságunkat. A veszekedés leginkább csak arra jó, hogy romboljon, de építeni semmiképp sem tud.
Csakis előre mozdít
A Vita!, és nem a veszekedés csakis előre képes mozdítani. Tudom sok példát lehetne hozni ahol pont, hogy visszájára fordult minden, de ennek is megvan az oka. Valami vitához hasonlatos elkorcsosult dolgot műveltek azok az emberek akik ezt az eredményt okozták. Beszűkűlt és csökönyös módon állnak szembe partnerükkel és, ha a fene fenét eszik sem ismerik el a másik igazát és nem adják fel míg nem nyernek. Megromlott és elfajzott testvére ez a vitának, mert nem a közös és nagyobb igazságot kutatja csak az egyéni kicsinyes és semmit mondó igazat. Az igazi vitának célja kell legyen, hogy előre mozdítson.
Ezért is szeretem annyira ezt művelni barátokkal és ismeretlenekkel is. Mindig úgy érzem utána, hogy sikerült egy újabb lépcsőfokot megtennem miután átgondolom nyugodtan az egészet. Levonom a következtetéseimet aztán egy újabb alkalommal már ezekkel felvértezve szállok újra csatába a következő lépcső fokért.
Volt már olyan, hogy vitatkoztál valakivel és egyszer csak elállt a szavad, mert olyan érvelési hibát követett el hogy a füled is ketté állt tőle? Hogy logikai hibát logikai hibára halmozott, és azt se tudtad melyik kijavításával kezdd? Ha igen,
Utolsó kommentek