...mint bizonytalanságból és félelemből felmerülő alattvalói igény.
Lássuk be: itthon mostanában legalább akkora divat kétségbe vonni a demokrácia értékeit és valódiságát, mint a nyugati kultúra halálát vizionálni. Persze mi tudjuk: a nyugat legalább 60 éve megállás nélkül csak hanyatlik. Bevándorlás, fűlegalizáció, abortusz, gender-tudomány, eutanázia, GMO, politikai korrektség... mi kell még?
Elvileg 25 évvel ezelőtt mi is elérkeztünk oda, hogy végre magunk dönthessünk a saját sorsunkról és szavazhassunk közösségünk fejlődésének irányáról. Erre vágytatok emberek, nem? Mégis vannak egyesek, akik megrémültek ettől és visszavonulót fújnak. A demokrácia rossz - mondják - mivel az emberek nem tudnak tájékozottan és felelősségteljesen dönteni.
Igazuk van?
A világ egy káosz, elképesztő sokszínű és szélsőséges valami. A rengeteg ránk zúduló információt valahogy meg kéne emészteni és rendszerezni, a milliárdnyi dologból jó lenne leszűrni azt, amit mi értékesnek találunk. Nyilvánvalóan káoszban nem lehet élni, csak valamilyen következetes rend alapján lehet életünket felépíteni.
Azonban egy ilyen rendet egyénileg kilegózni idő, sok gondolkodás és tapasztalat szükséges hozzá.
Megértem, hogy nem szeretnél időt pocsékolni rá és merengeni a világbékéről, vagy arról hogy igazuk volt-e a sztoikusoknak. Úgy érzed nem dolgod, mert nem érdekel. Te csak szeretnél szépen csendben élni, megtanulni azt ami téged foglalkoztat és lehetőleg szakmai szinten elsajátítani hogy abból később meg tudj élni. Te csak enni-inni szeretnél, szerelmesnek lenni és szeretkezni, a barátaiddal lenni és szórakozni, családot alapítani és karriert építeni, aztán lehetőleg nyugdíjasan meghalni.
Ennek ellenére itt vannak ezek az elsőre idegen és félelmetes dolgok, és neked most döntened kéne - de nem akarsz dönteni, mert tudod hogy hülye vagy és lusta hogy megfelelően mérlegelhess felőlük. Ijedt főleg azért vagy, mert ilyennel nem találkoztál, emiatt vágysz is vissza abba a korba amikor ilyen félelmetes dolgok nem voltak (természetesen akkor mások voltak, amik mára már nem tűnnek azoknak a romantikus nosztalgiában). Te csak szépen csendben szeretnél élni, hagyjanak békén.
Ott vannak a politikusok, az ideológusok, az egyházak, ők pont azért vannak hogy ezt a munkát elvégezzék helyetted. Nagyon jól értenek a közösségépítéshez is, amivel megtalálhatod az ugyanolyan embereket mint te - akikkel ugyanazt szeretitek, akikkel ugyanúgy gondolkodtok és ugyanolyan hagyományokat ápoltok. Ez remek dolog, barátokra lelsz ami harmóniát önt a napjaidba - semmi nincs ami háborgatná kicsiny kis életedet.
Azonban a gebasz az, hogy azért nem háborgatja semmi, mert ez a közösség egy információs buborék is egyben.
Egyrészt csak megerősítő és gyengítő infókat kapsz dolgokról - már ha egyáltalán kapsz -, kizárólag csak szociális aspektusokon keresztül. Más információkat és szempontrendszert nem. Ha meg mégis kikerülsz és más szemüvegen keresztül kezded el szemlélni a világot, és netalántán rájössz hogy a buborék volt rossz amiben eddig éltél, kétségbeesel, hogy mi lesz, ha az ismerőseiddel/barátaiddal/rokonaiddal szemben teljesen más véleményen vagy valamiben. Mi lesz ha körbejársz egy témát és teljesen szembekerülsz a téged körbevevő társadalommal? Mi lesz így a felépített kapcsolati köröddel, a nehezen megszerzett egzisztenciáddal ellenszélben?
Igen, ettől félsz. Méghozzá nagyon. Hogy elveszted azt, amit eddig biztosnak gondoltál... egyszer csak másképp látod a világot és a lábad alól kicsúszik a talaj.
Ezért inkább nem is olvasol utána, mik a pro/kontra érvek az abortusz esetében. A bevándorlásról, a drogliberalizációról, a gender-témáról tudni sem akarsz mást, mint amit a szádba rágnak. Mivel érzed is, hogy az önálló gondolkodás fáj és kockázatos, a tanítómestereid meg élvezik a hatalmukat és még többet szeretnének szerezni, velük együtt bégetve és magadra gondolva úgy érzed hogy másnak is meg kell mondani hogy mit gondoljanak. Márpedig ha meg kell mondani másnak hogy mit gondoljon, akkor a demokrácia rossz - mert ha más másféleképp gondolkodik/dönt, akkor rosszul gondolkodik/dönt. Pedig nem a demokrácia rossz, hanem te, mert nem veszed a fáradtságot ahhoz hogy tájékozódj, hogy tudásod tükrében meghozhasd a döntésed az életed felett - inkább kényelemből másra bízod magad. Másrészt azért is gondolod így mert más ember másfajta véleményét képtelen vagy elfogadni - ami ugye a demokratikus gondolkodás alapja lenne.
Mégis a legfontosabb itt a kényelem.
Mert mi sem könnyebb és jobb mint mikor ha valami rosszul megy, van kire kenned, és az véletlenül sem te vagy. Ha jól azt is, bár hajlamos vagy akkor azt mondani: jó vezetőt választottam magamnak - de a személyes felelősségvállalás közvetlen terhét a válladról lesöpörted az ego növelése mellett. Hogy neked szabad-e szívnod, vagy a gyerekedet elvetetned, bevándorolnod valahová, génmanipulált cuccokat termesztened/enned, satöbbi, azt döntse el egy Teljhatalmú Vezető - te csak élni szeretnél.
De honnan tudod hogy ő a te érdekedben fog dönteni? És hogy jól dönt?
Mert ha nem, akkor nem fogsz tudni csak szépen csendben éldegélni, megtanulni azt ami téged érdekel. Nem fogsz tudni kedvedre enni és inni, szerelmesnek lenni és szeretkezni, a barátaiddal lenni és szórakozni, családot alapítani és karriert építeni, aztán lehetőleg nyugdíjasan meghalni.
Látod, a végén megint ugyanott fogsz tartani hogy kénytelen leszel belegondolni hogy az életed miért nem működik és a körülményekből kikövetkeztetve be fogod látni, hogy az autokrácia sem jó uralkodási forma. És hogy addig kellett volna gondolkodni míg demokrácia volt.
Miért?
Nem mondom azt, hogy nem lehet diktatúrában is mesés boldogságban élni és a Teljhatalmú Vezető nem dönthet jól a sorsod felől, mert előfordulhat. Azt sem vitatom hogy demokráciában is lehet nyomorban tengődni. Az viszont evidens különbség, hogy az előbbiben akármilyen helyzetbe kerülsz, nem tudsz feltétlen változtatni az életeden mert más dönt róla, míg az utóbbiban igen, mert te irányítasz.
Kedves diktátorra áhítozó barátaim! Nem akartok tájékozódni és egyénileg dönteni a sorsotokról, esetleg azt képviselni, mert az kényelmetlen. Rossz hírem van számotokra: a gond veletek van, nem a demokráciával.
Utolsó kommentek