Itt van, pedig senki se hívta

Az előző részben felvázoltam, hogyan alakultak Moszkvában a melegek jogai, és minek köszönhetően lett 100 évre előre betiltva minden LMBTQ-tüntentés az orosz fővárosban. Mint megállapítottuk, ez korántsem az egész föderációra érvényes és kiterjedő törvény volt, hanem csak esetenkénti és regionális szintű tiltás; tehát ahányszor a moszkvai városházára felvonulási kérelem érkezett, annyiszor utasították el - ha száz évre előre, hát akkor száz évre előre. Nos, kedvenc orosz politikusaink ezt az időszakot is rövidnek találhatták, pláne hogy Oroszország Anyácska méreteihez képest Moszkva és Szentpétervár kicsinek ígérkezett ahhoz, hogy az erkölcs védőbástyájaként bírja a pár tucat melegjogi tüntető rohamát - valamit ki kellett találni a "fertő" megfékezése érdekében. Második, befejező részünkben ennek a kialakulásáról lesz szó.

Valahol vidéken

Sok forrás Szentpétervárt jelöli meg az első helynek ahol a gyermekek egészséges fejlődésére hivatkozva tiltották be a "melegpropagandát" (akármi is az) - az "isteni szikra" azonban nem az ottani városatyák fejéből pattant ki. A Moszkvától 200 kilométerre fekvő Rjazanban hoztak először döntést 2006-ban arról, hogy homoszexualitást "hirdető" cselekedetet tilos a tartomány területén művelni - a törvény megszegése 20.000 rubeles (kb. 133 ezer forintnak megfelelő) pénzbüntetést vont maga után. A példa ragadósnak bizonyult és 6 év alatt további nyolc orosz régióban született "propagandaellenes" törvény:

-Arhangelszki terület, 2011;
-Szentpétervár (városi szint), 2012;
-Kosztromai terület, 2012;
-Magadani terület, 2012;
-Novoszibirszki terület, 2012;
-Szamarai terület, 2012;
-Krasznodari határterület, 2012;
-Baskíria, 2012;
-Kalinyingrádi terület, 2013.

Arról, hogy ezen régióknak helyi eseményeknél fogva lett volna okuk betiltani a homoszexualitás "propagálását", nem tudok - minden bizonnyal a Moszkvában és Szentpéterváron zajló "rossz példák" inspirálhatták őket döntésük meghozatalában. Mindenesetre jól láthatjuk, a szentpétervári 2012-es tiltás után születtek meg sorra régiónként a melegellenes törvények, Medvegyev háttérbeszorulásával.

Észak Velencéje - Kelet barbárja

Szentpéterváron 2010-ben tartottak egy melegfelvonulást, amit a rendőrség engedélyezett. 40 perces volt mindösszesen, ugyanis egy több mint száz fős ellentüntetői csoport szétverte, így a rendőrség a demonstráció beszüntetése mellett döntött a további erőszak megelőzése érdekében. Marija Jefremenkova, a melegfelvonulás szervezője a botrány ellenére sikerként könyvelte el a rendezvényt, mivel hosszú évek sikertelen próbálkozásai után először sikerült engedélyt szerezniük a melegfelvonulás megtartására - és utoljára, ugyanis utána csak a Moszkvában is szokásos macska-egér harc folytatódott. Meglepő eredmény azonban az orosz körülményekhez képest, hogy nem a melegaktivisták, hanem az ellentüntetők közül vettek őrizetbe tíz embert, akik záptojások dobálásával, a felvonulók plakátjainak széttépésével és a szivárványos zászlók sárba tiprásával zavarták meg a békés menetet.

Vitalij Milonov, az Egységes Oroszország kormánypárti képviselője (balra) szemét azonban szúrhatta az orosz környezetben liberálisnak számító Szentpétervár igencsak színes meleg kulturális élete, ahol többek között évek óta rendszeresen rendezésre került LMBT filmfesztivált is szerveztek - igaz, az sem volt mentes atrocitásoktól, miután rendszeresen vegzálták szélsőségesek az eseményt. 2011 novemberében azonban Milonov megszavaztatta az általunk már jól ismert propagandaellenes törvényt a helyi városházán, melyet 27:1 arányban (egy tartózkodással) a városi tanács elfogadott. A törvényjavaslat elfogadása nagyjából egy időben zajlott azzal az emberi jogi konferenciával, melyet pont „Észak Velencéjében” rendeztek az Északi Miniszterek Tanácsa finn elnöksége vezetésével, s amelyen az Állami Duma és a szentpétervári közgyűlés jelen lévő tagjai úgy fogalmaztak, hogy Szentpétervár egy igen „progresszív város, és az emberi jogok védelme rendkívül fontos feladat az orosz kormány és Szentpétervár számára is”. A javaslat persze ekkor még nem lépett törvényi szintre - továbbtárgyalását elnapolták, mert a képviselők nem tudtak megállapodni a büntetés súlyosságának mértékében, továbbá mindenki várta, milyen eredményekkel fognak kecsegtetni a decemberi általános választások.

Természetesen ez nem csak a helyi melegek, hanem a nemzetközi közvélemény tiltakozását is kiváltotta - azonban a törvényhozókat egyik csoport felháborodása sem hatotta meg. A törvényt elítélte több emberi jogi szervezet, a brit kormány és az amerikai külügy is. Vezető orosz kormánytisztviselők ugyanakkor nyilatkozataikban kifejezték: értetlenül állnak a nemzetközi tiltakozás előtt. Ezt fogalmazta meg Konsztantyin Dolgov, az orosz Külügyminisztérium emberi jogokkal foglalkozó képviselője is, aki szerint „helytelen”-ek az amerikai külügyminisztérium észrevételei, és a törvények egyáltalán nem diszkriminatívak.

Noha a képviselők azzal indokolták a jogszabály sürgős beterjesztését, hogy a városban "égető kérdés a kiskorúak megvédése a homoszexuális propagandától", a szentpétervári pedagógusokat meglepte a dolog, mert elmondásuk szerint nem érzékelték az állítólagos problémát - írta a The Moscow Times. Egy névtelenséget kérő tanár elmondta a lapnak, hogy az iskolában tabutéma a homoszexualitás, "az én nem kérdezem, te nem mondod" irányelvet gyakorolják. Beszélnek a diákoknak az alkohol, a tiltott drogok, az AIDS, a nemi úton terjedő betegségek jelentette veszélyekről, de sohasem a homoszexualitásról - mondta a pedagógus.

Kevés a Néva partja

Dmitrij Kozak akkori miniszterelnök-helyettes, volt területfejlesztési miniszter üdvözölte, hogy Szentpéterváron betiltották (november 16-án, első olvasatban legalábbis) a „nem hagyományos szexualitás irányultság propagandáját”. Az elsők között ekkor ki is fejtette, hogy általa „undorító”-nak is nevezett propagandát ő az egész országban betiltatná („Talán el kéne ezen a témán gondolkozni szövetségi szinten” - fogalmazott), egybe mosva a homoszexualitás propagálását a pedofília propagálásának tilalmával. Sajtótitkára azonban tagadta, hogy a miniszterelnök-helyettes egyenlőségjelet tett volna a homoszexualitás és a pedofília között.

Decemberben, és végül 2012 februárjában név szerinti szavazással, harmadik olvasatban is elfogadta Szentpétervár törvényhozó testülete a Vitalij Milonov által beterjesztett törvényt, 29 igen, 5 nem szavazat, 1 tartózkodás mellett. A sokak szerint az orosz alkotmányt, meg nemzetközi szerződéseket is sértő törvényjavaslatot az Egységes Oroszország párt egyöntetűen megszavazta, csakúgy, mint a kommunisták (kivéve két képviselőjüket, akik nem voksoltak). Ellene szavazott a Liberális Demokrata Párt, az „Igazságos Oroszország” nevű szociáldemokrata képviselőcsoport, s tartózkodott Grigorij Javlinszkij, a Jabloko-frakció vezetője, a testület alelnöke.

A történtekre reagálva Igor Kocstkov, az Orosz LMBT Hálózat vezetője elmondta, hogy „Tudjuk, hogy legtöbbjük tisztában van a törvény abszurditásával és igazságtalanságával. De azok, akik igennel szavaztak, nem szavazhattak a lelkiismeretük szerint, és „szolgálatban” tették mindezt, mert ezt mondta a főnök.”

Érvényben

2012. március 25-én már érvénybe is lépett a törvény, mely a magánszemélyeknek 5000 rubeles (kb. 40 000 Ft), tisztviselőknek 50 000, és jogi személyeknek 1 millió rubeles büntetést szabott ki. Ekkor már Milonov is kifejtette azzal kapcsolatos vágyát, miszerint a legjobb az lenne, ha ez egy országos szintű törvénycsomag lenne. Természetesen a pétervári Exit melegszervezet bíróságon támadta meg a döntést, mondván a jogszabály nem felel meg az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezményeknek, továbbá a szövetségi törvényekkel is ütközik, ugyanis ellentétes az Orosz Föderáció Büntetőtörvénykönyvével. Egyebek mellett azért, mert olyan fogalmakat használ a jogszabály – a propagandától a biszexualitáson és a transzvesztitán keresztül a hagyományos és nem hagyományos házasságig –, melyeket annak szövege nem határoz meg pontosan. Emiatt a jogalkalmazók nem tudják beazonosítani a törvényben hivatkozott „bűncselekményeket”, ezért lehetővé válhat a jogszabályok önkényes értelmezése.

Az Exit aktivistái szerint az Egységes Oroszország párt kezdeményezésére született törvény megsérti a törvény előtti egyenlőség elvét is, mert hogy különbséget tesz „hagyományos” és „nem hagyományos” házasság között.

Az új jogszabály értelmében a rendőrság 17 melegjogi aktivistát tartóztatott le, miután részt vettek egy május elsejei ünnepségen. Nyikolaj Alekszejevics pénzbírságot is kapott - igen, ő az az Alekszejevics, akinek a száz évre előre szóló felvonulási kérelmét száz évre előre el is utasította a moszkvai városháza. A hírt május 4-én, Twitteren keresztül tette közzé a következőt írva: „Ki tudja kifizetni a meleg propagandáért kapott büntetésemet Szentpéterváron? 5000 rubel, 130 euró, 180 dollár." Később azt nyilatkozta, hogy megfellebbezi a döntést; ha a Szentpétervári fellebbviteli eljárás helybenhagyja a döntést, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul, azt követően pedig a strasbourgi-i Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Előfordult azonban ez évben az a különös eset is, hogy a törvény ellenében engedélyezték a szentpétervári felvonulást - hogy pár nappal később visszavonhassák azt.

A törvény ellen felszólalt Madonna - akit perbe akart fogni a helyi városvezetés, mert koncertjén ellenezte a döntést -, Lady Gaga, Wentworth Miller pedig úgy tiltakozott ellene, hogy nem vette át a neki ítélt szakmai díjat Szentpéterváron.

Putyinnak is megtetszett

Vlagyimir Putyin 2012. májusában újra elnöki pozícióba került, miután márciusban 63%-os fölénnyel megnyerte a választásokat - így a második fordulóban nem kellett részt vennie, hogy visszatérhessen a Kremlbe. Vallásos, nemzeti érzelmeket hangsúlyozó és családbarát retorikája ugyan nem tartalmazott melegellenes elemeket (bár korábban egyszer már kifejtette, hogy a melegek negatív irányban befolyásolják az ország demográfiáját - melyet amerikai és EP politikusok nem győztek eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora tévedés), mégis akarva-akaratlanul elég bátorítást adott arra, hogy szélsőséges elemek érezzék magukat felhatalmazva arra, hogy szexuális kisebbségeket molesztáljanak. A támadások már azelőtt kezdtek egyre rendszeresebbé válni, még mielőtt a szentpétervári propaganda törvényből merítkezve a Duma országos szintűvé tette volna azt, és már ekkor arra panaszkodtak az orosz melegek, hogy nagyon sokszor megverik őket, de az ügyek egy része el sem jut a rendőrségig, helyzetük folyamatosan romlik.

Fél évvel hatalomba kerülése után, 2013. január 29-én a Kreml megszavazta nagy többséggel a törvényt - mely hatalmas nemzetközi tiltakozást fejtett ki, és sok ország aggódva figyelte, hogy a 2014-ben megrendezendő szocsi-i téli olimpián biztonságban érezheti-e majd a meleg sportolóit - nem úgy mint Obama, aki dacból inkább nyíltan homoszexualitásukat vállaló sportolóbizottságot küldött ki a helyszínre.

Természetesen Putyin és képviselőtársai tagadják hogy homofóbok lennének - a már jól ismert szekvenciákat hangoztatják, miszerint nekik semmi bajuk a melegekkel és szívesen látják őket a szocsi-i olimpián, csak a gyerekeket ne molesztálják, különben számolniuk kell a jogi következményekkel. Szocsi polgármestere odáig is elment, hogy kijelentse: városában egyetlen egy homoszexuális sem él - ezt egy olyan újságíró kérdésére válaszolta, aki az előtti este egy helyi melegbárban járt. A polgármester azonban kitartott álláspontja mellett.

Mi a gond vele?

Semelyik jelentős médium nem hangsúlyozza, hogy nem csak a melegeket korlátozza jogszabály. A homofób törvény veszélyessége abban rejlik, hogy nem csak a melegeknek, hanem a többségi heteroszexuális társadalomnak is korlátot szab azzal hogy megmondja, hogy szabad-e egy jelenségről pozitívan nyilatkoznia - és a válasz egyértelmű nem, így 130 millió orosz állampolgár van korlátozva a szólásszabadságában. Ugyan az orosz népesség 80%-a helyesli a homofób törvényt, és magukról a homoszexuálisokról is olyan elítélő véleménnyel van a társadalom 5%-a, hogy szerintük el kéne őket pusztítani - azonban az, hogy esetleg az LMBT jogegyenlőséget támogató heterók még csak jogot sem kapnak arra hogy felszólalhassanak, az nem csak a melegeket érintő kérdés.

Emellett aggasztó tény az is, hogy a melegeket érő atrocitások a törvény elfogadása után egyre gyakoribbá és durvábbá váltak, melyet a törvény és a kormánypárti propaganda által bátorított szélsőségesek olyannyira nem szégyellnek, hogy bűncselekedeteiket videóra veszik és terjesztik az interneten - a megfélemlített és szégyenben élő áldozatok meg nem mernek a hatóságokhoz fordulni.

Oroszország mintha vissza akarna menekülni a múltba - bízunk benne, hogy valamikor talán újra lesz olyan erő, aki képes lesz belátni a homofób törvények értelmetlenségét, és újra a demokrácia és a szabadság útjára fogja terelni az országot.

 Források: Háttér Archívum, Frissmeleg - archívum, Wikipédia, EuroNews, Hvg.hu

Kedves Olvasóink!

A senkisehívta egy fiatal blog, ezért még csak kevesekhez jut el a hangunk - és ugyan a mi olvasóink legalább olyan okosak mint két másik ember együttvéve ;), még mindig nem vagyunk elegen ahhoz, hogy a blog által eszményített nemes célokat elérjük. Pont ezért bízunk abban hogy megértitek, számunkra mennyire fontos ügyben kérjük a segítségeteket.

Arról van szó, hogy Ulrike Lunacek EP képviselőnő elkészített egy jelentést, mely a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést visszaszorító menetrendet tartalmazza - ennek az előterjesztéséről az Európai Parlament jövő heti plenáris ülésén lesz zárószavazás. Elképesztő méretű lobbi jött létre egyszerű hazugságok mentén annak érdekében, hogy ennek a jelentésnek a céljai ne valósulhassanak meg - így többek között az, hogy az EU-ban ne lehessen melegellenes jogszabályokat létrehozni, melyek az orosz példához hasonlóan másodrangú polgárrá degradálnának minket. Ennek érdekében a kaleidoscope blog létrehozott egy magyar nyelvű online petíciót hogy az ellenszéllel szembemenve a jogegyenlőséget támogassa.

Ezidáig a mi magyar nyelvű támogató petíciónkat 4-en írták alá. Az ellenzőkét jelen pillanatban több mint 150 ezren.

Tudjuk, hogy ti azért is olvastok minket (és ti is tudjátok hogy mi is ezért hoztuk létre a blogot), mert mindannyian tisztában vagyunk azzal hogy a gyűlölet milyen végtelenül sötét erőket képes mozgósítani - és ez ellen közösen tenni is akarunk. Minden szavazatra szükségünk van ahhoz, hogy ne az ordító emberi tudatlanság, félelem uralkodjon és szerezzen támogatottságot a többség halk szava és elfogadása felett.

Mivel ennek a blognak célja a tomboló sötétség és zsigeri gyűlölet eloszlatása, továbbá helyére a világosság és emberi értelem emelése, felelősségünknek érezzük, hogy teljes mellszélességgel kiálljunk a Lunacek-jelentést támogató petíció mellett - és bízunk abban, hogy a jelentés helyességét felismerve aláírásotokkal ti is támogattok ebben minket.

Azonban a legtöbb, amiben segíteni tudtok nem csak az, hogy aláírásotokkal nemet mondtok a gyűlöletre és a kirekesztésre. Mi, a blog szerkesztői minden büszkeségünket félretéve arra kérünk titeket, hogy minél többekkel tudassátok és köreitekben fellelhető összes értelmes és belátással bíró ember között terjesszétek ezt a petíciót, hogy a nyilvánvaló hazugságokkal és aljasságokkal szembeszállhassunk. Hogy Európát, köztük Magyarországot közösen építhessük - egyenlő polgárokként.

Bízunk bennetek. Tudjuk hogy tisztában vagytok azzal, hogy a világot csak közös erővel lehet jobb hellyé tenni, és mindenki ugyanolyan értékes építőkocka lehet nemétől, etnikumától, bőrszínétől, vallási meggyőződésétől és szexuális irányultságától függetlenül. Reméljük, hogy veletek együtt és segítségetekkel véget vethetünk a jogi barbarizmusnak, amely sötét előítéleteinél fogva boldogulásukban kívánja korlátozni az embereket.

Kérünk benneteket, hogy terjesszétek a kezdeményezést, hogy ne az ellentábor túlharsogásában vesszenek el az igaz hangok.

Mindannyiótokra számítunk, és előre is köszönünk minden segítséget:
Az Itt van szerkesztői

A petíció:
https://www.thunderclap.it/projects/8567-llj-ki-az-egyenl-s-g-mellett

Kedves Olvasóink! Örömmel bejelentem hogy blogunk Kaen jóbarátom személyében új szerzőtárssal gyarapodott, akinek első publikációja az afrikai méltatlan helyzetről szól. Üdvözöljük a csapatban, ti pedig fogadjátok szeretettel az új szerző új írását. :)

Ismét muszáj volt szembesülni azzal, hogy a világon sajnos nem mindenhol haladnak jól a dolgok. Most épp Afrikából egész pontosan Nigériából olvastam egy hírt miszerint 10 embert tartóztattak le, mert vélhetően melegek. Vagyis pontosítsunk: azért, mert mások mint ők.
Volt egy kis videó is csatolva a cikkhez amibe egy kb. 25 éves férfi nyilatkozza, hogy "igenis boldog vagyok az új meleg-ellenes törvény miatt". Nem mondom, hogy túlságosan meglep egy ilyen nyilatkozat beszűkült látókörű és földhöz ragadt gondolkodású emberektől. Ennek ellenére Nem! tudok szónélkül elmenni mellette ugyanis engem is érint részben a dolog. Ugyan egyelőre nem a mi országunkban történik és mondhatnám "ez nem az én gondom", de nem játszhatom a vak és süket kisfiút míg végül nem a saját küszöbömön ácsorog a probléma.
Mert igenis egy rohadt nagy probléma, hogy az oly nagyra tartott 21. század második évtizedében Afrikában még mindig több mint 40 országban büntethető az, ha valaki meleg. Van ahol halállal van ahol "csak" életfogytig tartó börtönnel.
Képzeljétek csak el kedves hetero férfiak és nők, hogy titeket bélyegeznének meg vagy zárnának börtönbe azért, mert férfiként nőt, nőként férfit szerettek. Nem játszhatjátok a nagy mézes-mázos szerelmeskedő összebújásokat az utcán, parkban, kávéházban, tömegközlekedésen, mert mindenhonnan gyilkos szemekkel bámulnak rátok, összesúgnak a hátatok mögött esetleg még újjal is mutogatnak rátok, mert szerettek valakit. Csak picit kéne belegondolni a másik helyzetébe és utána ítélkezni.
Nehezen tudom megérteni, hogy lehetnek az emberek még mindig annyira vakok és bolondok, hogy nem képesek felfogni "melegnek lenni nem bűn!!!". Nem lehet azért valakit megbüntetni, mert a kéket szereti a piros helyett ahogy nem lehet azért se büntetni valakit, mert férfiként a férfit, nőként a nőt szereti az ellenkező nem helyett.
A legkevesebb szót emelni az efajta gondolkodás ellen pláne, ha az majdnem egy egész kontinenst érint. Fel kell állni az ilyen emberek ellen és kiállni azért és támogatni azt ami valóban normális és általános kéne legyen.
Na persze előbb a saját házunk táján kéne rendbe rakni az emberek fejét, de nálunk egyelőre még nem dugnak börtönbe azért, mert a pasik fenekét bámulom a metrón és nem a nők melleit.

Az orosz homofób törvények nemzetközi jogi szervezetek, a hamarosan sorra kerülő szocsi-i olimpia sportolói és nagyhatalmak felháborodását váltották ki - nem véletlenül. A melegek ellen irányuló elnyomó magatartás azonban nem előzmény nélküli a Oroszországban - a két részes sorozat első cikkjében a Szovjetunió széthullása után idáig vezető utat próbálom felvázolni.

Betegség és bűn

1993-ig bűncselekménynek számított a homoszexualitás Oroszországban, végül 1999-ben törölték a betegségek listájáról. Ez alapján gondolhatnánk: az orosz törvényhozás ugyan legalább 20 év elmaradásban volt a világhoz képest (hozzánk képest 30 évvel: itthon 1961-ben dekriminalizálták a homoszexualitást), de végre eljutottak a felismerésig hogy a társadalomra nézve a jelenség nem káros hatású, és pláne nem betegség. Márpedig ha ezeket valamelyik ország törvényileg is magától értetődőnek veszi, gondolhatnánk nem merülhet fel az a tudathasadásos állapot hogy a melegek egyenjogúsági törekvéseit - immár ok nélkül - szabotálja. Mint láthatjuk de, sőt Oroszország visszafelé halad az időben és mindent megtesz annak érdekében hogy a helyi LMBT kisebbség öntudatra ébredését csírájában elfojtsa.

Moszkva - az erkölcs városa

A "probléma" az orosz melegekkel ott kezdődött, hogy tüntetést akartak tartani a homofóbia ellen Moszkvában 2006-ban. Az orosz hatóságok betiltották, mondván az sérti a vallási csoportok jogait (kérdem én - milyeneket?!). Az ortodox egyház és ottani muszlim vallási vezetők szerelmes egyetértésben hajtogatták hogy ez Isten ellen való bűn és a felvonulás ellen akár tettleges erővel is fel kell lépni - Jurij Luzskov, Moszkva akkori polgármestere pedig később ki is jelentette, hogy a Meleg Méltóság a Sátán munkája. Egészségére. Mindenesetre lényegében az orosz melegek gyülekezési joga már az esemény betiltásának pillanatától sérült.

Ennél rosszabb dolgok is történtek azonban amikor május 27-én mégis megemlékezést tartottak a Gay Russia melegszervezet vezetője, Nyikolaj Alekszejev irányításával: az orosz rendőrség a melegekre eresztette az ellenük támadó szélsőségeseket, amikor azok megpróbálták békés demonstrációjukat megtartani. A rendőrség nyilatkozata szerint azt gondolták hogy a 200 fős feketeinges csoport is a felvonulás résztvevője. Mindenesetre a 120 emberrel együtt a kővel megdobált, véres arccal médiának nyilatkozó Volker Beck német képviselőt és Nyikolaj Alekszejevet letartóztatták és rugdosva egy rendőrségi furgonba kényszerítették.

Megjegyzem, a cél az lett volna hogy a Vörös téren a melegek virágokat helyezzenek el az Ismeretlen Katona sírjánál annak emlékére hogy Oroszországban a homoszexualitás nem volt büntethető akkor immár 13 éve. Szó sem volt meztelenkedésről, táncos menetről, feltűnősködésről sem. Arról hogy a menetre támadó kb. 200 fős erőszakos szélsőséges tömegből egyáltalán valakit letartóztattak volna nem találtam információt.

Volker Beck

A következő évben, 2007-ben újra betiltották az eseményt - újabb illegális tüntetés lett a válasz május 27-én Moszkvában. A rendőrök megintcsak nem léptek fel az erőszakos szélsőségesek ellen, sőt az erőszakkal szembeni hiány ellen szót emelő tüntetőket, köztük Becket, Alekszejt és Peter Thatchellt tartóztatták le. A rendőri brutalitás és a szélsőségesek agresszív fellépése nemzetközi vihart kavart, több európai nagyváros polgármestere, az Európa Tanács, Human Rights Watch, a Helsinki Bizottság is elmarasztalta Oroszországot.

2008. A tüntetők öt különböző helyszínre kértek engedélyt a város vezetőségétől az év májusának összes napjára, de a polgármester megvonta mind a 155 felmerülő alkalomtól az engedélyt, mondván az "veszélyezteti a közrendet". Miután az orosz bíróságok mindegyikén elvesztették a pert a tiltakozók, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak. Ez év június 1-én az aktivisták kijátszották az ellentüntetőket és két helyszínen jelentek meg: a híres zeneszerző, Csajkovszkij szobránál és a moszkvai városházánál tiltakoztak a polgármester ellen. A szélsőségesek nem számoltak ezzel, ezért nem meglepő módon nem történt rendzavarás.

2009. Természetesen ebben az évben sem lett engedélyezve a felvonulás, mindenesetre május 16-án, a Moszkvában megtartott Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének alkalmából, a Homofóbia-ellenes Világnap előtt tiltakoztak. A korábban bejelentett - természetesen a város vezetése által betiltott - helyszín helyett váratlanul máshol jelentek meg hogy elkerüljék a szélsőségesek általi atrocitásokat. A tüntetőket a rendőrség perceken belül letartóztatta.

2010. Nem meglepő módon ebben az évben is betiltották a demonstrációt, immár ötödik alkalommal Moszkvában. Május 29-én a tüntetők mégis megtartották annak ellenére hogy Alekszejev fellebbezését az orosz bíróságok visszautasították, ezért nyugati országok nagykövetségeinek támogatását kérte. Pozitív fejlemény volt azonban az évben hogy kivételesen egy októberi LMBT-rendezvényt végre engedélyeztek, ahol rendhagyó módon nem a szélsőséges ellentüntetőket védte a rendőrség a békésen demonstrálókkal szemben.

2011. Mivel a 2006-os atrocitások és emberi jogi sértések miatt 2010-ben az EJEB 40 000 dolláros büntetést szabott ki Oroszországnak, továbbá Medvegyev erőteljes hatására Luzskov addigi moszkvai polgármestert leváltották, az aktivisták bizakodva néztek a jövő elé a felvonulás engedélyeztetése szempontjából. A városi tanács végül engedélyezte a demonstrációt, majd az utolsó pillanatban visszavonta. Alekszejev később kihasználva a jogi kiskaput 100 évre előre kérte a melegfelvonulások engedélyeztetését hogy legyen joga később is az EJEB-hez fordulni - Moszkva vezetése válaszul 100 évre előre betiltotta azt.

Ezek után már csak kisebb-nagyobb - immár bizonyosan - illegális demonstrációk következtek. Hol a betiltás ellen, hol a szentpétervári törvények ellen.

Nem Putyin fejéből pattant ki az ötlet

A moszkvai melegfelvonulás 100 évre előre való betiltása csak regionális szintű döntés volt, és nem egy egész országra kiterjedő törvény. Mint láthatjuk ez azt jelentette, hogy évről-évre megújuló macska-egér harc részeként a felvonulók engedélyeztetni akarták a demonstrációjukat, a városvezetés meg ennek megfelelően alkalomszerűen engedélyezte és gyorsan megvonta azt tőlük. Volt egy kivételes esemény Medvegyev előtérbe kerülésével amikor engedélyeztek egy demonstrációt 2010-ben, de Putyin akarata végül ezt a tendenciát is lenyomta.

A szálak azonban Szentpétervárra vezetnek a törvény megszületéséig, noha nem ott történt Oroszország modern kori történelmében az első eset ahol így kívántak gátat szabni a melegek egyenjogúsági törekvéseinek.

A következő befejező részben majd erről kívánok írni.

Források: Pride.hu, frissmeleg.hu archívum, Wikipedia

A napokban könnyed formában foglalkozni kívánok az oroszországi homofób törvények kialakulásának történetével és annak szembetűnő emberi jogi anomáliájával - ezért ízelítőnek itt idéznék egy cikket 2010-ből egy bizonyos Nyikolaj Alekszejev melegjogi aktivista tortúrájáról a szépemlékű frissmeleg.hu írójának tollából. Csak hogy lássátok mennyire dolgozik demokratikus eszközökkel Oroszországban Putyin bácsi gépezete.

Megkerült, majd ismét letartóztatták Alekszejevet - Videóval