Próbáltam ellenállni a kísértésnek, mégis elbuktam. Beálltam a sorba, és ennek manifesztációját olvashatjátok most - Conchita Wurst ugyanis hirtelen tényleg megkerülhetetlenné vált. Az MNO kommentjei között tömjén buzizás indult meg, Kovács Áron kiakadt, Puzsér Róbert meg facebook oldalán már annyira rápörgött a témára, hogy már őszintén aggódom az egészségéért. De vajon mi történt ami miatt vasárnap reggel hendikeppel ébredt az egész ország?
Először is szeretnék gratulálni Kállay-Saunders Andrásnak: rendkívül felkészült szereplésével, maximalista előadásával méltón képviselte Magyarországot a versenyben, ahogy bizony a szám is amivel versenyzett végre egy olyan színvonalat képviselt amit méltónak éreztem a versenyben való szerepléshez - szóval nem kis grat a dal szerzőjének is, mert róluk valahogy mindig megfeledkezünk. Egyéni ízlés kérdése, de mivel jobbnak éreztem a mi produkciónkat az összes előttünk álló helyezetténél (kivéve egyet), kicsit méltatlannak találom az ötödik helyezést, de lesz ez még jobb is (meg volt is). Aggódom viszont amiatt, hogy szerintem jelenleg a magyar sajtó sokkal kevesebbet foglalkozik András eredményének, érdemeinek méltatásával és elemzésével mint amennyit megérdemelne - ugyanis most mindenki a sógorék botrányosnak tűnő nyertesével foglalkozik. Egy normális világban persze senkit nem érdekelne egy dalverseny nyertesével kapcsolatban hogy kicsoda, micsoda, honnan tart hová és hogyan néz ki, de Conchita Wurst, alias Tom Neuwirth annyira kicsapta a biztosítékot a moralista átlagembernél, hogy az valószínűleg tegnap este óta nem tér magához, jobb esetben is csillagokat és szakállas nőket látva is csak a fejét vakargatja hogy mégis most mi ez. Pedig nem ő az első transz nyertese az Eurovíziónak (bár azt nem értem Izrael mióta része földrajzilag Európának, ráadásul Dana International transznemű volt, Conchita jelenleg "csak" transzvesztita), de mégis sok más régi tabu feszegetése mellett sikerült egy olyan kérdést is a felszínre hoznia, amit a nagy többség még csak megfogalmazni se tud.
A netes hozzászólásokat és a jól ismert hazai közbeszédet ismerve kiolvasható hogy a tehetség mellett milyen tulajdonságokkal kell rendelkezned ahhoz, hogy a tömeg elismerje az első helyezésedet.
1. Ilik heterónak lenned
Nekem jöhettek azzal, hogy szeretitek George Michael-t, Elton John-t, Ricky Martint és hogy nem zavart Freddie Mercury mássága sem. Teljesen biztos vagyok benne hogy ha ők versenyen indultak volna úgy, hogy nyíltan vállalják magukat, mindenki azt mondta volna hogy a másságukkal próbálnak meg érvényesülni. Emiatt nekem senki ne jöjjön a hanggal meg a tehetséggel, meg hogy az úgyis utat tör magának.
Ugyanis olyannyira illett a 2000-es évek közepéig heterónak lenni, vagy legalábbis hallgatni bármiféle "extravaganciáról" az eladásokat ezzel pörgető és feltűnési viszketegségtől szenvedő showbizniszben, hogy az egyébként ebből a szempontból úttörő Elton John inkább házasságba menekült a 80-as években, még ha hivatalosan biszexuálisként próbálta a határmezsgyén tartani is magát; George Michael-t úgy kellett egy rendőrnek lebuktatnia; Ricky Martin meg 2010-ig próbálta a heteró latin macsót adni a széles közönségnek. Freddie Mercury fel van mentve, pedig ő aztán végképp nem volt visszafogott jelenség - de hát ugye ő "megbűnhődött" az AIDS-el, úgyhogy vele szemben minden jóérzésű homofób isteni elégtételt érez. Az ötvenes évek Amerikájában meg a hihetetlen népszerű és elképesztő feminim Liberace is titkolózott, pedig azt már csak a hülye nem látta hogy valószínűleg nem a nőket szereti - nevezhetjük ezt ugye jóindulatnak is egy olyan korszakban, amikor ezért börtönbüntetés járt. A könnyűzene rövid történeti perspektívájából tekintve a még friss Adam Lambert is csak akkor ismerte be homoszexualitását, amikor már olyan fotók járták körbe a bulvársajtót amin egy férfival csókolózik - noha maga is elmondta, hogy nem hiszi hogy ez bárkit is meglepne.
Szóval egyik se úgy kezdte a pályáját, hogy merte volna vállalni a homoszexualitását - tehát minden álszent érvelés ellenére számít az, hogy megadd a közönségednek a heteróság illúzióját, különben sokan rád sütik hogy nem a tehetségeddel próbálsz érvényesülni. És hopsz, pont most találtam a Heti Választól egy "remek jegyzetet", ami csak megerősít állításomban. Márpedig Freddie Mercury az ilyen cikkektől forogna a sírjában - meg talán forog is egyáltalán a Heti Válasz színvonalától.
2. Illik ciszneműnek lenned
Mert hát ugye hogy magyarázzuk meg a gyereknek. Élete elejétől fogva kék vagy rózsaszín pizsamába öltöztettük azt, ennek megfelelően barbit vagy kisautót nyomtunk a kezébe - aztán meg még a végén kiderül hogy tök felesleges bíbelődés volt az egész, mert jön egy ilyen alak, és férfi létére női ruhában énekelget. Skandallum neki, mert mi nem tévedhetünk.
3. Ha már nem vagy cisz, akkor illik eldönteni már hogy melyik nemre akarsz hajazni - nincs köztes út!
Ez a legfontosabb. Volt aki azt mondta, hogy ilyen hogy egyszerre férfi és nő NEM LÉTEZIK. Lehet transz, de akkor már legyen szíves vagy teljesen férfivé, esetleges nővé vedleni. Pedig láthatjátok, létezik ilyen, itt áll előttünk. Neki tetszik a szakálla, akkor miért ne tarthatná meg?
Szóval ez a három dolog egyszerre nagyon megviselhette polgártársaink többségét, pedig szakállas (igazi) nőt meg ráadásul nem először láthatunk a történelem folyamán, ráadásul az egyik legismertebb magyar volt. Hol marad ilyenkor a nemzeti büszkeség?
Puzsér is valahol a szakáll körül tapogatózik helyesen, de mégsem sikerült megfognia a lényeget, hiába bújt elő belőle a nagy LMBT-szakértő:
"A képernyő innenső oldaláról nem látni, vajon tudatában van-e annak, hogy szakállal szegélyezett rúzsos ajkával épp transzneműek tízezreit köpi pofán. Tudja-e, milyen nyomorúságos vásári mutatványt fabrikál egy létező szexuális zavarból, és teszi nevetségessé mindazt, amit a világ kulturáltabb fele szabad identitásválasztásról gondol."
Bölcsebb maradt volna, ha hallgatott volna. Most mondhatnánk azt hogy mennyire toleráns és érzékeny, de tudatlansága rávilágít arra hogy fogalma nincs miről beszél, ami fontos közéleti személyiségként elég kínos. Egyrészt a transzneműség nem szexuális zavar, hanem egy nemi identitás. Az identitásunkat nem választjuk, maximum a testünket ahhoz szabjuk ha nem érezzük harmóniában a kettőt. Másrészt meg egy transzot se hallottam panaszkodni (pedig épp nemrég lett volna rá lehetőségem) hogy szidalmazta volna Wurstot emiatt, mert volt mersze transzvesztita nőként szakállat növeszteni. Miért is volna ez baj, egyedül az ő dolga, hogy milyen akar lenni, és egyetlen más transznemű ember identitása se csorbul amiatt, csak mert Wurst így döntött. Ez nem közös kollektíva, ez egyéni döntés.
Összegzésképpen három tabut döntött le Wurst: merészelt nyíltan melegként indulni egy versenyen; a legdurvább kihágása az hogy nem választott és állapodott meg egyetlen nem jellegzetességeiben sem; ráadásul még volt pofája nyerni ennyi szabály felrúgása után is. Vagy pont emiatt?
Az Eurovízió közönsége
Amellett hogy én Wurst éneklését és szereplését abszolút nem tartom színvonaltalannak - sőt, szerintem nagyon is megállta a helyét, a szám meg kifejezetten erős volt amit énekelt - érdemes azon elgondolkozni, hogy miért is született ez az eredmény.
Nem tartottam helyesnek az orosz lányok kifütyülését, ennek a versenynek nem szabadna a politikáról szólnia, még ha meg is értem azokat, akiknek már a mindenük kivan a drága Putyintól miután már jó ideje Ukrajnát ba... kóstolgatja. Ja igen, meg ugye amilyen kirekesztő, szólásszabadságot sértő törvényeket hoz, nem tűnik túl demokratikus alkatnak, pláne nem melegbarátnak. Köhöm. Igen, figyeljétek csak meg azt a szivárványos zászlót az oroszok videója végén. Vehetjük az eredményt egy nyílt kiállásnak, vagy beintésnek Putyinnal szemben: ez itt Európa, és ha tetszik ha nem, itt nem hogy megszólalhatnak a melegek, hanem a médiában is részt vehetnek, akár még énekelhetnek is amivel versenyeket nyerhetnek. Azt meg csak a hülyék gondolják (meg Putyin), hogy ha egy meleg vállalja magát és beszél is, az már propaganda, de mindegy, ez akkora ökörség hogy már kár is róla beszélni.
Az igazán aktívan szavazó közönségréteg miatt bizony a lengyel barátaink is hiába tettek bele mindent: felesleges volt bögyös csajokkal vajat köpültetni, ugyanis nem fedte el a teljesen jellegtelen zenét, és bizony azt a széles réteget sem sikerült megszólítaniuk akik szoktak voksolni, ugyanis őket úgy tűnik ez a fajta erotikus látvány abszolút nem hatotta meg. Ugyanis a lengyelek csak a célközönséget tévesztették el: nyílt titok hogy az Eurovízió aktív, szavazó közönsége elsősorban urbánus, felvilágosult fiatal meleg férfiakból áll.
Persze mindez nem vitatja el, hogy igenis méltányos eredménnyel zárult az idei verseny, hiába próbálják egyesek elvitatni a tabuk döntése miatti sértettségüknél fogva. Természetesen én is sokkal jobban örültem volna ha Kállay-Saunders András röpített volna minket a dobogóra - de azt se bánom, ha valaki más fogja ezt velünk megtenni jövőre. Engem mindenesetre nem fog érdekelni hogy kicsoda és micsoda is lesz az, felőlem lehet akár nyolc karja is, ha tehetségével Magyarországnak vív ki elismerést a világban.
Utolsó kommentek