Sok, a mindennapos harcokba belefáradt heteró nőtől hallom hogy idealizálva tekint az azonos nemű párkapcsolatokra, mivel azt gondolja hogy a férjével/barátjával támadt legtöbb konfliktusuk a nemek közötti különbségekből ered. Ebből azt a konklúziót vonják le, hogy nyilván az a kapcsolat ahol nincsenek különböző nemek, ott problémák sincsenek, vagy legalábbis nem annyi. Ó jaj.
Először is szögezzük le: nem tudok szembemenni a tudománnyal és azt állítani, hogy a különböző nemek agyberendezései között nincs semmilyen különbség. Magam is érzékelem a hétköznapok során, hogy sokkal könnyebben tájékozódom az anyámnál ha idegen helyen fordulunk meg, azonban ő sokkal több mindenre tud egyszerre figyelni, amire én képtelen volnék. A testi különbözőségek meg egy olyan evidencia, amit nem is érdemes feszegetni.
Mégis azt vallom, hogy az embereket nem lehet, sőt nem szabad nemük szerint különböző szerepekbe kényszeríteni. Tudom, nyugat által agymosott lázálommal terhelt libsi-komcsi vagyok és ezeknek egy épeszűen gondolkozó konzerv se ül fel, de nem hiszek abban hogy az Úr azért teremtette meg Évát hogy egész életében háztartási robot legyen. Másrészt távol áll tőlem mindenféle erőszak, ezért azt mondom: ha valakinek a hagyományos szereposztás jön be (Férjemuram <3 Gazdasszony) választhassa azt, vagy ha a modern, egyenrangú feles szereposztás jön be, ez is lehessen opció, ne adj isten a matriarchátus. Ezzel le is zárhatnám a témát, és ölbe tett kézzel vigyorogva örülhetnék magamnak hogy mekkora zseni vagyok, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez nem is az én ötletem, másrészt hogy jelenleg Magyarországon nem sok nőnek adatik meg hogy olyan férfit találjon, aki nem hogy opciót hagy neki arra hogy választhasson bármiben is, hanem egyáltalán a saját személyes szféráját tiszteletben tartja.
A feminizmus, így a szexizmus és a patriarchátus vizsgálata és kritikája ugyan nem az én asztalom, de maximálisan azonosulni tudok vele. Pláne hogy a társadalmi hatalmi technikák amikkel a nőket alacsonyrendűnek nevelik, kezelik szociológiai (tudom, ez is valami nyugati szabadkőműves fondorlatosság) tények, és nem mellesleg meg kell említenem hogy volt lehetőségem két apa mellett is felnőni, akik elég nehezen funkcionáltak. Vagy éppen sehogy. Harmadrészt a homofóbia kialakulását, rendszerét ugyanazon okokra tudom visszavezetni, mint a nők elnyomását, tehát egy hajóban evezünk.
Homofóbia: attól való félelem, hogy a melegek majd úgy kezelnek téged, ahogy te a nőket.
Most mi van?
Mindjárt a lényegre térek. Amit mondani akarok, hogy a bunkóság, az értetlenség, az ignorancia nem nemi jellegzetesség. Ahogy az intelligencia mértéke sem az: ha a párod nem ért meg, akkor nem férfi, hanem hülye. Ha megért, de a problémád nem foglalkoztatja, akkor szemét. Ha nem kezel egyenrangú partnerként, akkor csak kihasznál téged, és egy köcsög. Rémesen egyszerűsítek és ez akármelyik rémesen agysorvasztó életmódmagazinba beleférne, de ne érdekeljen mit mond: ha úgy érzed hogy egyenlőtlen helyzetben vagy, akkor bizony jól érzed, mert valóban abban is vagy. Megtévesztő tud lenni, hogy az önkéntelen elnyomó mentalitásra több férfi lett nevelve mint nő, ráadásul ki is vannak kövezve a kifogások előre - hát pont azért ilyen a rendszer, amilyen. Heteró, fehér 30-as cisz férfiakra lett kitalálva, hogy nekik kényelmes legyen.
És akkor most gondolj bele, milyen az ha összeengednek két férfit
Jöhet a kérdés, hogy hogy döntjük el egymásról hogy ki a fiú és ki a lány, jujj... de itt most nem az ágyról beszélek, mert az nem érinti a témánkat, másrészt meg minek. A lényeg, hogy ilyen nincs. Biztosan ki merem jelenteni, hogy háztartásbeli elvárásokkal senki nem érkezik a kapcsolatba, persze ettől függetlenül konfliktusok azt illetően bőven alakulhatnak ki. De emiatt senki nem dönt el a másikról semmit, mert senki sem érkezik férfiként vagy nőként, maximum arról van szó, hogy ki szeret és ki nem szeret mosogatni. Vagy hogy ki viselkedik férfiasabban, ki nőiesen. Esetleg ki kompromisszumképesebb, de ezek önmagukban akkor sem jelentenek semmit, nincs összeállított szerepkonstrukció. Egyébként vannak akik mégis összetársítják ezeket a hagyományos nő-férfi szerepekkel, ha ők így jól érzik magukat miért ne, egészségükre, mindenesetre tőlem mindig is távol állt az ilyen és idegennek érzem most is. Azonban ha elnyomó hierarchia van, akkor a belénk nevelt egó robban - és erre még a legcsajosabb vérpasszív is házisárkánnyá változik, pedig ami belőle üvölt bizony a szerintem a belénevelt patriarcha férfiego, még ha sikít is. Nos, mivel itt a legférfiasabb pasi is férfira vágyik, nem pedig hisztis picsára, azon nyomban továbbáll, a házisárkány meg átváltozik megszeppent hercegnővé.
Erre nincs tudományos magyarázat. Ráadásul ez amit előadtam egy rémségesen leegyszerűsített és általánosító elmélet, mindenesetre én ebben látom az egyik okát hogy egy hónaposnál hosszabb kapcsolatok nehezen alakulnak ki. Már ha kialakulnak, és ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy bizony szerintem egy meleg párkapcsolatot létesíteni és fenntartani nehezebb - bár lehet csak a mundér becsületét védem. Van más sok egyéb nehezítő tényező is, ugye ha valakinek nincs lakása ahol az intimitásunkat megélhetnénk lőttek az egésznek, hiszen az utcán még a legalapvetőbb érzelemkifejezések is botrányba ütközhetnek, az meg kinek hiányzik. Netalántán a környezet helytelenítése is elég nagy gát lehet.
Én a magam részéről annyit tudok, hogy egyik-másik volt kapcsolatomban akadt nem egy nézeteltérésünk, és mivel egyikünk se választott szerepet, nem tudtuk szerepbeli különbségekre visszavezetni a problémáinkat - ami nekem például nagyon jól jött, mert amikor már beláttam hogy a másik tényleg egy idióta, nem volt kifogásom hogy miért ne léceljek le. Le is léceltem, de mint tudjuk a szerelmi bánatot és a kudarc feldolgozását nem lehet megspórolni.
Mondom ezt úgy, hogy az eddigi kapcsolataim az átlaghoz képest problémamentesnek tűntek. Nem volt kikacsintgató fél, hatalmi harc, szerelmi háromszög, drogproblémák, kapcsolatba hozott nemi betegségek. Egyikünk sem akarta eltartatni a másikkal magát, vagy fogadta escortként az ügyfeleket a közös ágyban, netalántán szerette volna átnevelni a másikat.
Merthát annyi minden mentén lehet veszekedni, utálni egymást vagy éppen tudatosan bosszantani a másikat, hát vegyük is szépen sorra, olyan színes a világ: ha a másik a frissen feltörölt fürdőszobában hagyta a zoknit, vagy megkértük rá hogy porszívózzon, de nem porszívózott fel. Ha fél órát késik, vagy nem akar bemutatni a barátjainak, vagy én nem tartom rá még alkalmasnak még hogy bemutassam a családban bárkinek is. Ha nem egy szórakozóhelyre akarunk menni, vagy épp féltékeny vagyok arra a srácra akivel pont most beszélget mert úgy látom fel akarja szedni. Ha eltévedtünk, mert nem hallgattam rá hogy nem jobbra, hanem balra kell lefordulni, vagy egy másik kereszteződésnél. Ha nem ugyanazt a csatornát akarjuk nézni, és eltökítettem véletlen valahová a távirányítót. Ha a tesóm bunkó volt vele, de az istennek sem akarja megérteni hogy erről nem én tehetek, vagy épp a szülinapomon akar elutazni, amikor megkértem rá hogy ha teheti, akkor inkább utazzon később.
Kell ehhez két nem? Na látod, hogy nem.
Utolsó kommentek