Itt van, pedig senki se hívta

2000-ben még más szelek fújtak Amerikában. A stúdiók akkoriban nem áldozták három teljes mozifilm költségvetését sorozatok indítására, és az epizódvégi nagy igazmondások sem voltak egyelőre divatban. A téma teljesen tabu volt, emiatt a készítők az utolsó pillanatig rettegtek attól hogy a produkció bukásra lesz ítélve - azonban a széria végül a megrendelő Showtime húzónevévé vált. Nem is csoda, ugyanis a sorozat szabad szájú, provokatív és mocskos volt minden ízében, így senki nem tudott szó nélkül elmenni mellette: konzervatívok támadták az ifjúság védelmében és konformista melegek keltek ki ellene, mondván, negatív képet fest róluk a többségi társadalom szemében, és egyébként sem olyan életet élnek mint a sorozatban szereplők. Ugyanakkor kismamák milliói és elszigetelten élő vidékiek vesztek meg a főszereplőért annak ellenére, hogy az két füves cigi között cinikusan osztott ki mindenkit arról, hogy neki nincs szüksége a többség jóváhagyására ahhoz, hogy minden este más pasit kúrjon meg - ha csak éppen egyet.

Ez az egész csak azért jutott eszembe, mert szerintem ez után a sorozat után nem lehet már semmi újat mutatni. Az HBO ugyan próbálkozik vele, de szerintem halott ötlet a melegek társadalmi problémáit pont San Francisco-ban, az USA egyik legelfogadóbb városában bemutatni. Mindegy, hátha nincs igazam.

A sorozatötlet mindenesetre nem az amerikaiaké volt, eredeti nevén a Queer as folk a britek fejéből pattant ki, és két évadot élt meg összesen. A sorozat behalása után a tengerentúlon felkarolták az ötletet, és leforgatták a maguk verzióját Kanadában. 5 évad pörgött le belőle, én most erről mesélnék.

A QAF legnagyobb erénye nem abban van, hogy el akarta fogadtatni ugyanolyan emberekként a melegeket, mint a nagy többség. Nem hazudott, és nem is titkolt el semmit, mert nem beolvasztani akart, hanem a legharsányabb színeit kiemelni az LMBT közösségnek úgy, hogy azok tónusából egy csipetnyit nem vesz el. Ebbe beletartoznak a legvidámabb és legsötétebb részletek is melyekről nem átall beszélni: az olykor felszínes meleg szubkultúráról, vagy néhány meleg cinikus hozzáállásáról egymás egészsége iránt; a prostitúcióról, melyet istenfélő apukák vesznek igénybe munkahelyi ebédszünetben, vagy hogy milyen lelki gyötrelmeken megy keresztül egy nagyon elfogadó anyuka, amikor megtudja, hogy a fia éppen egy HIV-pozitív férfival randevúzik.

Szó van benne az AIDS-ről, a keménydrogokról és a másikkal szembeni bizalomhiányról; transzneműekről, a párkapcsolatok nehézségeiről, vagy éppen az egy éjszakás kalandokról; az intoleranciáról, gyerekvállalásról, politikusokról és go-go fiúkról, és nem utolsósorban: emberekről, akik talán maguk se tudják, épp mi történik velük és miért. Próbálnak boldogulni, megérteni, miért úgy viselkednek egymással, ahogy - kivéve egy embert: Brian Kinney-t, aki őszintén szarik az egészbe, és mégis mindig a dolgok jó végén köt ki.

Egy jó nagy adag spoiler - már ha bő lére eresztett a szereplőjellemzés az.

Azt azért tudnotok kell, hogy ha Brian tényleg létezne, ő szívből utálna engem. Nem szeret semmit, ami intézményesítené a melegek életét, így többek között a melegjogokért harcoló Meleg és Leszbikus Központot se, ahol hozzám hasonló stréberek pofáznak az elfogadásról meg egyéb más mesékről - ugyanis szerinte a heterók minden meleget utálnak, csak van aki velük szemben, van aki a háta mögött gyűlöli őket. A melegházasság, meg egyéb más tévutak szerinte a melegek szabadságát korlátozná - ahhoz való jogát, hogy bármikor bárhol bárkit megbaszhassanak -, és ugyanolyan katasztrofális végeredményhez vezet majd, mint a heteróknál: válások, széthullott családok, és egyáltalán a meleg szubkultúra, a szabadság megszűnése.

Ő egy tipikus féreg, aki mindenkin keresztültapos. Jó marketingesként persze helyezkedni tökéletesen tud, nem fél összeállni nagy adag pénz reményében olyan emberekkel is, akik épp a melegek jogai ellen szervezkednek - ám amíg az ő személyes érdekei nem sérülnek, nem zavartatja magát. Jól tudja magát menedzselni nem csak az üzleti életben, hanem a Babylon táncparkettjén is: Pittsburgh első számú jó pasijaként bárkit és bármikor megkaphat - és meg is kap könnyűszerrel. Mindegy hogy szaunában, az utcán, vagy éppen a melegbár sötétszobájában. A szerelemben nem hisz, szerinte az a heterók beléjük nevelt szenvelgős magánmutatványa, nem úgy mint a szex, ahol mindenki mindent megkap, amire vágyik, szenvedés nélkül. Rémálma, hogy valakivel egynél több alkalommal keféljen, de Justinnal együtt ez többször is megtörténik.

Justin 17 évesen keveredik bele a számára még teljesen ismeretlen meleg világba, és találkozik össze a mindenki által félistenként tisztelt Briannel, akiért minden meleg egész életében epekedik, de maximum csak egy éjszakára kaphatja meg. Természetesen Justin nem marad szűz Brian mellett - mindenesetre szerelme viszonzatlan lesz jó ideig. Idővel megtanulja, hogy ha az ágyban azt kérdik tőle hogy mit szeret, vagy hogy aktív-e vagy passzív, nem azt kell válaszolni hogy tévézni szeret meg Tomb Raiderezni - én biztos, hogy azonnal kivágtam volna. Mondjuk be se vittem volna, de mindegy, én nem vagyok Brian. Mindenesetre tehetséges művész. Majd meglátjátok ha nézitek. Jujj.

A naiv, jóhiszemű Michael, Brian legjobb barátja viszont nem csípi a közéjük furakodott Justint. A képregényeket annál inkább - később majd ilyen ügyben kénytelen is lesz összeállni az ellenségesen fogadott Justinnal. Még jobban szereti Briant - őt nagyon nagyon nagyon. És még annál is jobban. A nagyszájú, tyúkanyó típusú, felszolgálóként dolgozó Debbie, Michael anyja persze óvja, félti tőle kisfiát, mert tudja, hogy Brian őt csak játékszernek használja.

Emmett viszont az a tipikus nyunyóka (Justinnal együtt persze), akiről 100 méterről kiszúrod hogy férfiként nem a nőket hajtja. Tulajdonságai tökéletesen összecsengenek a feminim melegekről alkotott sztereotípiákkal: extravagáns öltözködési stílus és divathóbort, lányos viselkedés, magas, vékony testalkat. Jószívű, megértő fiú, aki pont kirívó tulajdonságaival válik idővel ismertté - persze ki más, mint Brian majd felvilágosítja, hogy eunuchként tekintenek rá a heterók. Teddy, ki egy ideig "jóbarátja" Emmetnek a pornóvállalkozásában, majd párja amíg a drogfüggősége el nem szakítja őket egymástól, tipikusan mackós típusú könyvelő, aki csak álmodozik arról, hogy a 30-at túllépve megkaphassa a fiatalabb fiúkat. Majd kap egyet, meglássátok.

Melanie és Lindsay a sorozat leszbikus párja. Na nehogy azt higgyétek hogy az ő életük is fenékig tejfel. Illetve egyszerű lenne, ha nem lenne Brian. De van, méghozzá mélyen beletúrta magát az életükbe - Brian mentségére mondom, nem önszántából.
Egyrészt az ügyvéd Melanie-t nem csak azzal átkozta meg a sors, hogy leszbikus, de ráadásul még zsidó is - amit nem győz hangsúlyozni, mennyire kivetettnek érzi magát néha miatta. Folytonos féltékenykedésben tölti az életét Lindsay mellett, pláne hogy a Lindsay-vel közös gyermekük Brian hathatós segítségével jött világra. No, nem kell arra gondolni hogy Brian két kapura játszana - bár van rá utalás hogy történt hasonló baleset -, mert ő ugyan nem nyal puncit, kikéri magának. Brian a pár életét nem csak azzal keseríti meg, hogy hol apaként viselkedik, hol pedig felelőtlen kisgyerekként, hanem a konformista attitűdjük folyamatos kigúnyolásával, amit természetesen ő mint tisztességes buzi, teljesen megvet.

Ennyi.

Persze sokan vannak még mások, Bruckner professzortól kezdve Vic-en keresztül Hunter-ig, de ők úgyis csak mellékszereplők; pár cukorka a süti tetején, ami csak édesebbé teszi az egészet.

Aki nem szereti a vontatottságot, ne nézze, bár idővel meghálálja magát. Vagy a durva szavakat. Vagy a rengeteg szexjelenetet.

Szó volt róla anno, hogy lesz 6. évad - de mivel a kanadai adózási szabályok a stáb számára időközben kedvezőtlenül alakultak, továbbá a szereplők is belefáradtak a munkába,  ezért elvarrták a készítők a történeti szálakat, és befejezték a produkciót az ötödik évaddal.

Mindenesetre a Fiúk a klubból ott volt. És kitaposta az utat az L Worldnek, meg egyáltalán az összes sorozatnak ahol a meleg szereplőket már komolyan kell venni, és nem csak két lábon járó komikumokként díszítik a szereplőgárdát. Nem tudom, ehhez a kijelentésemhez Brian Kinney mit szólna - valószínűleg csak röhögne egyet, és kabátját vállára rántva megjegyezné, hogy ő inkább megy a Babylon-ba egy jót kúrni unalmas posztírogatás helyett.