A jövő itt van...

...és sose lesz vége.

Utolsó kommentek

  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Őszintén nem tudom mi a fenét képzelsz magadról, úgy látszik nem értetted meg hogy ne... (2014.06.08. 17:12) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Válasszunk: @Válasszunk: És éppen ilyen becsületbeli kérdés veled kapcsolatban. Valamit ellenérvként használsz... (2014.06.08. 00:34) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Válasszunk: Elhallgattatni? Ez konkrétan hazugság. De nem kívánok veled foglalkozni. Ugyanis van egy egyszer... (2014.06.07. 23:57) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Ja, és azzal is tartozol már jó ideje hogy megmutasd, hol állítottam azt hogy nincs s... (2014.06.07. 23:34) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Nem, a buzi szó önmagában nem sértő - SZERINTEM. Mindig a mögötte álló szándék számít... (2014.06.07. 23:20) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Utolsó 20

Címkék

2013 (1) 2014 (1) 444.hu (1) afrika (1) AIDS (1) Alejandro (1) álszentek (1) általánosítás (2) alvás (1) autokrácia (1) automatizáció (1) balkezesség (1) bauhaus (1) BDSM (1) beszéd (1) betegség (1) biológiai nem (1) blog (2) blogger (1) bölcsesség (2) brrendaa (1) bulvár (1) bunyevácz zsuzsa (1) buzik (1) chemtrail (1) civilizáció (1) coming out (1) Conchita Wurst (1) conchita wurst (1) csend (1) demokrácia (1) Die Hard (1) diktatúra (1) diszkrimináció (2) dobogókő (1) egyház (1) egyiptom (1) élet (8) elfogadás (1) előadóművészet (1) ember (1) emberiség (1) emberi jogok (5) én (1) énblog (1) erotica album (1) erotika (1) érvelési hiba (1) esküvő (1) Eurovízió (1) facebook (1) falu (1) fantázia (1) feminizmus (2) fény angyalai (1) fétis (1) film (3) fotó (1) frissmeleg.hu (3) gesualdo (1) giccs (3) Google (1) google+ (1) Grace klinika (1) gropius (1) gyakorlás (1) halál (2) hanzli péter (1) Harcosok klubja (1) háttér archívum (1) háttér társaság (1) hazugságok (1) heteronormativitás (1) Heteronormativitás (1) heteroszexualitás (1) Hetero Büszkeség (1) hírnév (1) HIV (1) hivatal (1) Hollywood (1) homofóbia (5) homoszexualitás (4) Honlapajánló (1) huffington post (1) hullám (1) hülye (1) igazmondás (1) igazság (1) internet (1) ismerős (1) Jennifer Lopez (1) katasztrófa (1) kávé (1) kedvesség (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (1) keresztényüldözés (1) keresztrejtvény (1) kirekesztés (1) kisemberhatározó (1) Koletár Csaba (1) költözés (1) konteó (1) könyv (1) konzervativizmus (1) Kőszívű ember fiai (1) Kulka János (1) Lady Gaga (1) lélegzés (1) levél (1) like a virgin (1) (1) madonna (1) Mátrix (1) Medvegyev (1) melegaktivista (1) melegjogok (6) Mészáros György (1) modell (1) Mona LIsa (1) Moszkva (1) moszkva (2) nap szépe (1) nemi identitás (1) nemi szerepek (1) nemzetközi (1) Népszavazás (1) nigéria (1) nők (1) Nőnap (1) nosztalgia (1) nyikolaj alekszejev (3) okmány (1) oldal (1) önigazolástkérekegyheterótóldeazonnal! (1) önvezető autó (1) oravecz nóra (1) oroszország (3) Oroszország (1) Ortodox (1) Óz (1) papír (1) paradoxon (1) patriarchátus (1) Pilis (1) pina (1) Pindúr pandúrok (1) poszter (1) Pride (1) Putyin (3) reptilian (1) Republic (1) robotika (1) rokon (1) sexbook (1) sorozat (1) sorozatok (1) spoiler (1) Star Wars (1) szaniszló ferenc (1) szarkofág (1) Szárnyas Fejvadász (1) Szentpétervár (2) Szerelem (1) szex (2) szexizmus (2) szexuális orientáció (1) szexuális tárgyiasítás (1) szokások (1) szörf (1) Sztálin (1) szűz (1) tárgyiasítás (2) társadalmi nem (1) társadalom (2) tehetség (1) temetkezés (1) The Fame Monster (1) tisztelet (1) titok (1) tolerancia (1) trabant (1) transzfóbia (1) transzvesztitizmus (2) tudatlanság (1) tudjukki (1) ügyintézés (1) újság (1) válasszunk blog (1) valentin (1) változás (1) vélemény (4) Vélemény (1) vidék (1) világ (1) világhangulat (1) világnap (1) Világnap (1) villon (1) vita (2) Címkefelhő

Tolerancia

2014.04.22. 22:37 Kaen

tolerancia.jpg

Imádom a toleranciát, de tényleg csak nem az elvakult magas fokát. A 'legyünk toleránsak minden agymenéssel szemben és fogadjuk el úgy ahogy van', plusz a 'ne próbáljunk meg megváltoztatni senkit, mert úgy sem lehet'... hát nem is tudom kell-e részleteznem mekkora egy életképtelen baromság.

Feltételezem az ilyen ultrapacifista emberekben fel sem merül, hogy ezen vonalon haladva még mindig a köveket pattintgatnánk egy barlang mélyén, vagy épp a földeket kapálnánk valami zsarnok hűbérúr földjén. Mert, hát toleránsak vagyunk az elnyomóinkkal és nem próbáljuk megváltoztatni a világnézetét embereknek, hogy nekünk jobb legyen.
Nem keresünk konfliktust, mert nem szeretünk se veszekedni, se vitázni, se megsérteni vagy bántani másokat. Csak az a baj, hogy konfliktusok nélkül nem mozdul se előre, se hátra ez a nyavalyás világ. Konstans stagnálás van, ha mindenki toleráns módon beletörődik mindenbe.
Mindezen érvek mellett legyek toleráns azzal szemben is, aki valaki bizonyos ép ésszel megmagyarázhatatlan okok miatt gyűlöl engem és szívesebben látna véresen feldarabolva, mint élve. Végülis igen. Csuda egy világ lenne, ha toleránsan hagynám, hogy ezt megtegyék velem, hiszen úgyse tudom megváltoztatni a másikat - akkor fogadjam el, hogy ilyen.

No ezzel nem azt mondom, hogy a tolerancia egy rossz dolog lenne. Önmagában egy valóban szép eszme és bizonyos keretek között kell is. De az elvakult tolerancia mindennel szemben épp olyan veszélyes és épp úgy visszaüt, mint az Intolerancia.
Fogadjuk el azt amit jónak vélünk, és próbáljunk változtatni a rosszon. Hiszen így halad előre a világ akár tetszik, akár nem. Előbb-utóbb úgyis minden rossz eljátssza a szerepét, hogy a jót még jobbá tegye.

Ahogy ez én szerintem szépen tudna működni, és lenne is értelme:
Fogadd el a másik világnézetét és tartsd tiszteletben. Ha ezt netán rossznak véled és megváltoztatnád akkor ugyanilyen tisztelettel próbáld meg - feltéve hogy szeretnéd, ha meghallgatnának. Mondd el a véleményed, próbáld meggyőzni a másikat, de lehetőleg ne tipord a sárba a nézeteit. Ha ügyes voltál előre mozdul valami és nem csak ácsorog.

Címkék: vélemény élet változás tolerancia világ

komment

Paradoxon

2014.03.05. 17:37 Kaen

Valószínűleg már huszadjára kezdek bele ebbe a témába. Hosszúra akarom húzni mindig, de rájöttem, felesleges, mert röviden is el lehet mondani. Egy egészen érdekes jelenség a társadalomban, ami fura mód ellentmond önmagának.

Biztos mindenki mondta már nem egyszer, hogy "nem hiszem el mennyire hülyék az emberek...". Ezt a kijelentést általában követi pár mondat, ami részletezi miért is akkora hülyék és reménytelenek. Aztán jön a mindent megoldó válasz, hogy hogyan is kéne csinálni, hogy jó legyen. Hogy csak gondolkodni kéne, elfogadni egymást s a többi agyon rágott maszlag.

A vicces rész itt következik. Ha nyitott szemmel járunk és nyitott füllel, akárcsak az utcán, vagy baráti társaságban mindig akad ember - egy vagy több, az most lényegtelen - aki tudja, mi lenne a jó és a helyes módja mindennek. Hogy kéne az életét élnie mindenkinek és mi lenne jó, meg mi lenne rossz.

Ha össze adnánk ezt a sok-sok okos embert, valami nevetségesen nagy szám jönne ki. Kiderülne, hogy nagyjából mindenki tudja, hogy kell élni, és hogy kell jól élni. Ennek ellenére senki sem teszi, csak osztja az észt másoknak.

Lehordjuk a különféle társadalmakat - leginkább a sajátunkat -, és mindenféle negatív jelzőt aggatunk rájuk, miközben elpanaszoljuk, mi és hogyan lenne jó. 100 emberből 80 ezt teszi. Ezek szerint 100 emberből 80 tudja, hogy kell élni, és mégsem.

Vagy az a sok jó dolog, mint elfogadás meg megértés csak addig terjed, míg az én nézetem és életpolitikám elfogadják, és azon kívül minden más vélemény rossz?
Hogy lehet az, hogy egy világban ahol ennyi "okos" van, nincs senki, aki okos lenne?

Címkék: élet társadalom ember paradoxon elfogadás

komment

Bárcsak én is így tudnék

2014.02.13. 18:37 Kaen

Tök véletlen ötlött szemembe egy már amúgy is sokat látott mondat most jutúbon kommenteknél. Egy fiatal srác csinált egy covert a Frozen - Let it go számáról. Olyan hangja van, hogy keresztül fut rajtam a hideg ami elég ritka dolog. Na, de a főbb lényeg ugyebár az az apró kis kommentecske megbújva a többi között rejtőzködve.

"I wish I could sing like you." - "Bárcsak én is így tudnék énekelni."

Oké osztom a véleményét, mert tényleg... csak van egy hatalmas nagy - nem is igazán probléma, de most nevezzük annak - ezzel kapcsolatban. Pontosan az mikor az ember meglát valakit jól rajzolni, vagy hallja milyen hangokat csal ki egy hangszerből, esetleg valami észveszejtően finomat eszik. Most így hirtelen ezek ugrottak be, de ezernyi ilyen szituáció van, hogy megkívánjuk azt is amire a másik képes, és ezzel nincs is semmi baj.
A gond ott van, hogy valamiféle isteni veleszületett tehetséget képzelünk a hátterébe. Ami egészen érthető gondolatmenet, ha belegondolunk. Hiszen, ha egy olyan ember kezd el rajzolni, zenélni, főzni, énekelni aki életében ezt sosem tette az 100 és 1000 százalék, hogy nem fog olyanra sikeredni amit akar. Még a tizedik próbálkozásra sem.

Ezzel el is könyveljük magunkat tehetségtelennek és bénának és mi egyéb más hülye jelzővel illetjük magunkat.

Hogy ez mért is egy kifejezetten hülye hozzáállás

Nos, vegyünk egy grafikust példaként. Jól tud rajzolni nagyon is, na nem egy Da Vinci, de az átlag "nem rajzoló" embernél mindenképp jobban. Valaki meglátja a rajzait és "hűűű... kár, hogy én nem tudok rajzolni, pedig de jó lenne így...!"
Akkor vegyük végig, alapesetben ez az ember mért tud így rajzolni. Nem ceruzával a kezében jött a világra ő sem. Valószínűleg kiskorában úgy alakult az élete, hogy a rajzolás megtetszett neki, és utána az került előtérbe. Éveket - ismétlem! - éveket töltött el utána iskolákban rajzot tanulva, gyakorolva és tökéletesítve készségét és tudását.
Nem rajzolt már 5 évesen 3D-s modell rendszereket, és nem ismerte se a kockológiát, se mást. Szimplán éveken át kitartóan gyakorolt és gyakorlása eredménye lett az amitől a többi ember elámul.
Ez pedig igaz az összes fentebb felsorolt dologra, és a fel nem soroltakra is.

"Mindenkit megtudok tanítani rajzolni"

Ez volt egyik grafikus tanárom kijelentése, nem is egyszer. Minden ember tud rajzolni és egy bizonyos szintig mindenki megtud tanulni JÓL rajzolni. Vannak különböző technikák mindenre.
Oké!
Tuti nem lesz mindenkiből világhírű rajzművész, de egy bizonyos megfelelően jó szintig sikerülhet. Utána már kell egy kis affinitás, ezt elismerem.
Én is csak elkezdtem rajzolgatni, rajzolgattam, rajzolgattam, és folyamatosan fejlődtem. Ja és kb. 20 évesen kezdtem ebbe bele és elég jól állok belőle, szóval csak hajrá.

A tehetség sem minden

Persze mindig is fog akadni olyan ember akinek adott területen jobban rááll az agya és könnyebben veszi az akadályokat. Az elején.
Ahogy egyszer olvastam valahol. "A tehetség az első 15 évben óriási nagy előny. A következő 2-3 évben még mindig nagy előny, de már tanulással-gyakorlással behozható. Utána viszont már a tehetséges embernek is ugyanannyit kell tennie, mint a többinek."
Egyébiránt utálom ezt a szót. Mindenki egyformán tehetséges, csak ki-ki más területen. Tehetségtelen ember pedig nem létezik csak olyan akinek nem volt lehetősége rátalálni arra, amiben jó lenne.

Összegzés

Mindent összevetve a lényeg: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Mindenki tud énekelni, főzni, zenélni, rajzolni ugyanúgy ahogy mindenki tud kommunikálni, lélegezni, sírni, nevetni és a többi. Ha úgy érzed, hogy "de jó lenne, ha én is tudnék"m akkor hajrá kezdj bele és ne add fel!


Róma sem egy nap alatt épült.

Címkék: vélemény élet én bölcsesség gyakorlás tehetség

komment

Adminisztrált vegetáció

2014.02.04. 05:03 Renee Le Renard

Azt hiszed előre haladnak a dolgaid, csak mert elmész BKV-bérletet venni? Hogy csinálsz valamit, ha újraigényled a személyidet? Ha aláíratod az indexed? Ha okmányirodában "intézkedsz" órákig? Lehet te ezt gondolod, de engem légyszi ebből hagyj ki - az én életem nem erről szól.

Tudom, hogy lusta vagyok. Iszonyat lusta, mert nem akarok ilyenekre időt áldozni, pedig az élet az állandó állítólagos tennivalókról szól, melyeket időről időre meg kell tennünk. Pörögni kell, pörögni és pörögni, különben lemaradsz, nem lesz megcsinálva - nézd, Józsika milyen ügyes, ő már ott tart hogy minden irata megvan, nem úgy mint te, büdös disznó. Ő már a szabadidejét annak áldozhatja amire szeretné, veled ellentétben.

Egy frászt.

Józsikának ezeket az iratokat 5 év múlva meg kell újítania. Miért? Hogy bejelentse: nem változott semmi. Ennek mi értelme van?

A legszomorúbb az, hogy vannak emberek, akik azt gondolják, ez az élet, és ez egy teendő. Droidok. Az élet nem ez, hogy ezeket a köröket újra és újra lefussuk. Meg azokat, amiket nagyanyáink lefutottak, mert akkor kurvára nincs értelme annak hogy én létezem. És az sem életcél és teendő, ami csak a létezésem alátámasztását igazolja, netalántán annak egyszerű fenntartását szolgálja - noha az emberek 99%-a ennyivel bőven megelégszik.

Azért lettem én én, ahogy te is te, hogy ne ugyanazt és ugyanúgy csináljuk - ezért is nem érdekel hogy mások hogy szokták. Az idő is azért telik, hogy ne ugyanaz történjen meg újra és újra. Erre jönnek a kapun belüli munkanélküliség újkori bürokratái, akik nem teremtenek semmit - ja de. Időhiányt, újra meg újra megismétlődő ciklusokat. Idegességet. El nem intézett dolgokat - legalábbis ennek az illúzióját, amivel elveszik tőled az életed, mert te ezekkel nem foglalkoznál, hiszen nem a születésed  és létezésed papírozására érkeztél erre a világra.

Alkotni

A világ sosem az egyszerű létezés, a változatlanság, a vegetáció megerősítésétől és lepapírozásától haladt előre. Az életed sem ez. Amikor te bemész a hivatalba, az egy tévképzet hogy te teszel valamit, ahogy az is, hogy az ügyintéző is. Félreértés ne essék: az ügyintéző dolgozik, még ha tök feleslegesen is sokszor. Mi a gond? Élnénk, netalántán alkotnánk valami újat, ehelyett arról egy kisebb brazíliai erdőnyi papírt gyártunk, hogy mit csinálunk meg, amit eddig már szinte mindenki megcsinált és baromira nem új: megszületett, iskolába ment, megházasodott, örökölt, céget alapított, meghalt, stb.

És az idő nem csak az ügyintézéssel telik - a legszomorúbb az, hogy még az a hosszú idő is töredéke annak, amit az egész folyamat elvesz az igazi életedből. Persze csak ha tényleg felismerted, hogy ez eddig nem volt az. Elvégre meg kell keresned azt a nyomorult csekket - ez idő. El kell utaznod oda - ez is idő. Várakoznod kell a többi sorbanállóra - ez is idő. Aztán máshová kell utaznod (ahol eredetileg ott lettél volna ha ezt nem kellene elintézni), ami szintén idő. Abba most ne gondolj bele, hogy ha adtak volna neked rá lehetőséget, az egészet akár a neten is elintézhetted volna.

De én még attól is sajnálnám az időt.

Ugyanis lehet te igen, de én nem arra születtem hogy én legyek a 412542. diákigazolvány igénylő. Hogy rólam készítsék el a 32643. iszonyatosan borzalmas igazolványfotót, és igényeljem a 2134563535. útlevelet, amit majd a 234234. határőr lepecsétel.

Azért vagyok itt, hogy éljek. Ez azt jelenti hogy azt kell csinálnom, amit csak én tudok csinálni. Ahogy te is csak a saját életedet tudod betölteni egyedül, mert más nem tudja helyetted.

Ehhez képest most mindketten itt vagyunk, és ugyanazt csináljuk: papírozunk. Amit más is megcsinált már.

Ahelyett, hogy csakúgy lennénk, és azt tennénk, amit eddig más nem.

Címkék: élet papír hivatal ügyintézés okmány

2 komment

Kezdj el élni!

2014.01.24. 16:46 Kaen

Havi életbölcsesség és ösztönző következik ömlesztve. Néha nem árt egy kis ilyen is hátha valaki elgondolkodik rajta komolyabban és beépíti a saját életébe. Persze mit is írhatna bölcsességet egy huszonéves ember mikor még annyi van előtte és olyan kevés mögötte, de meg kell nyugtassak mindenkit a kor korántsem minden.

Piszok mázlistának tartom magam sok mindenben - persze lehet ez csak hozzáállás kérdése, hogy Én elhiszem, hogy az vagyok. Persze ez nem jelenti, hogy minden az ölembe hullik minden mint a kiskirályoknak és a kisujjamat sem kell mozdítani. Inkább csak a lehetőségek ugrálnak fel sorról sorra.
Tapasztalat szerint eddig mindig út nyílt abba az irányba amit piszok mód akartam. Ami miatt nem tudtam megülni a seggemen nyugton és megőrjített, hogy elérjem. Ilyen egyik dolog a meló keresés. Mindig elém került keresgélés közben olyan ami egy jó lehetőség volt mint tegnap este is.
Kedves blog szerző társ fogalmazta meg nagyon jól ezt nekem mért lehet ez és idézném is röviden:
"a mai ember hajlamos kifelejteni az érzelmeit... a tüzet a lénye egészéből"
Gondolom sokan az idejére sem emlékeznek már mikor volt, hogy oda rakták magukat teljes mellbedobással és szívvel-lélekkel csinálták volna azt amit csinálnak. Talán gyermekként mikor még nem környékezte meg őket a sok negatív tapasztalat, mikor még bátran mertek élni félelmek nélkül. Mikor annyi mindenről álmodoztak, annyi mindenbe hittek feltétel nélkül. Mikor a világ egy felfedezésre váró csoda volt és nem egy soha véget nem érő rémálom.

- De ez nem így megy....

- Hát akkor menjen így!!

Persze lehet mondani, hogy "mert az élet nem így működik... blablabla" és az összes "felnőttes" (szerintem csak idióta) kifogást mért nem halad az életük. Én meg azt mondom "I call bullshit!". Tényleg a fenébe a kifogásokkal amik csak arra jók, hogy saját kis lelkünket óvjuk, védjük. Menjen már a fenébe az összes ember aki képtelen kilépni a saját szürkeségéből sőt, mit képtelen, nem is akar és inkább leránt magához tömegeket, csak hogy ne legyen egyedül.

Nem kell ide semmi pszichológus meg csoda tanítás és bölcsesség csak végtelen egyszerűség. Te meg egy óra séta a friss levegőn (akinek van ideje dokira annak legyen ideje erre is helyette). Akarjunk már valamit végre úgy igazából elérni, keressünk már valami célt amiért megéri tűzön-vízen át küzdeni. Merjünk végre kiszakadni a saját életünkből és valami olyat tenni amit mindig is akartunk.

"Azt hiszed van időd pedig nincs..."

Azt hisszük van időnk otthon ülni a seggünkön és zombiként járni be naponta a melóba pedig nincs! Hogy van idő beleragadni a szürke hétköznapokba. Netán 80-90 évesen a halálos ágyunkon akarjuk megbánni mi mindent mulasztottunk el?! "Ha kicsit tüzesebb, bátrabb, bevállalósabb lettem volna.....", mert Én köszönöm inkább nem.

Használd már ki azokat a fránya érzelmeket, ha már vannak, mert nem dísznek léteznek azok sem! Használd már ki az életet, ha olyan piszok mázlista vagy, hogy élhetsz!
Kezdj el végre élni!

Címkék: élet bölcsesség

8 komment

Egy szín sokszor több mint kettő

2014.01.19. 12:22 Kaen

Mostanság egyre jobban idegesít és frusztrál ez a téma valószínűleg nem utoljára.

Szeretünk másnak látszani mint akik valójában vagyunk. Más arcunkat mutatni mindenki felé minden egyes szituációban. Alkalmazkodni mindig az erősebb akarathoz vagy személyiséghez ami a közelünkben van, hogy közbe elveszítsük önmagunkat. Nem merjük felvállalni se azt amit érzünk se azt amit gondolunk arról már nem is beszélve amit csinálunk.

Félünk, hogy megítélnek majd azért akik vagyunk és inkább álarcok mögé bújunk. Ha valaki azt mondja, hogy havonta 2-szer szexelni már bűn hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy az illető nem fogja tolerálni azt, ha Én meg hetente 2-szer teszem ugyan ezt. Kifog rekeszteni vagy csak megvetően fog rám nézni és ezt mi persze nem akarjuk.

Inkább hazugságokba bocsátkozunk álszent módon attól rettegve minden egyes nap, hogy csak nehogy megtudják a körülöttem lévők, hogy nem vagyok olyan amilyennek beállítom magam. Mert, ha megtudják akkor valószínűleg elhagynak majd és magamra maradok.

Most őszintén, nincs igazuk? Mégis ki akarna egy hazug emberrel bármiféle további kapcsolatot fenntartani. Aki annyival nem képes megtisztelni, hogy a valót állítsa magáról még, ha ez az én szememben kicsit rosszallást is vált ki, mert ha utólag derül ki valami annál nagyobb a baj belőle.

A másik fele ennek az undorító, nyálas jópofizás és a gyáva, gyerekes kibúvók minden alól. Átlátszóbbnál átlátszóbb kis történetek és kifogások mikor már úgyis minden mindegy és csak még mélyebbre lököd magad vele. Mikor még annyi gerinced sincs, hogy legalább a legvégén felállj és azt mond, hogy hülye voltál és igen ez és ez van valójában. Persze ezt már rögtön az elejétől kéne így játszani, tiszta nyílt lapokkal.

Kifejezetten dühíteni tudnak egyesek alattomos kis játékai másokkal vagy akár velem. Viszont a tökéletes embert sem fogom itt játszani. Megvoltak régen nekem is a saját kis piszkos hazugságaim még néha most is becsúszik egy-egy, de meglehetősen ritkán. Nem űzök belőle sportot, hogy átvágjam mások fejét és éljem az életem mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga hiszen mindenki ezt csinálja.

Sose fog változni se ez se más, ha nem kezdünk el végre megpróbálni igazat mondani. Nem fog senki sem belehalni, ha a képébe vágják az igazságot. Nekem legalábbis lassan már perverziómmá válik, hogy "Gyere! Vágd a képembe mi a szitu!". Sokkalta jobb így élni mint a hazugságok és játszmák hálójában. Előbb vagy utóbb ugyanis a fejünkre szakad az egész és nem mászunk ki alóla soha.

Címkék: vélemény élet igazmondás igazság tisztelet hazugságok álszentek

komment

Szörfözz!

2014.01.08. 08:30 Renee Le Renard

Életmód rovatunk következik :)

Egyik barátom mondta, hogy nem tudunk irányítani, csak dönteni. Milyen igaza van! Magamat is folyamatosan figyelmeztetnem kell hogy totális kontrollt nem tudok szerezni az életem felett -  nagyon szeretném, de lehetetlen. Ha tetszik ha nem, az életemet más is befolyásolja, nem csak én. Neked is hatással lehetnek az életedre az alábbiak:

-Süt-e a nap?
-Anyád bal lábbal kelt fel?
-Elégedett-e az ágyban a főnököd az új barátnőjével? Esetleg magával?
-A tőzsdén emelkedett-e a BUX index?
-A tőzsdén csökkent-e a BUX index?
-A kisgyereked eleget levegőzött-e az iskolai tízperces szünetben?
-Ki nyerte meg a legújabb tehetségkutatót?
-Blablabla?!!!!!

Hogy miért befolyásolnak ezek téged? Ugye ha süt a nap, jobb kedved lesz (én legalábbis ilyen vagyok, de jelentkezzen akinek ez el tudja rontani a délelőttjét!), és talán jobban fogsz tudni dolgozni, kedvesebb leszel a kollégáiddal. Cserébe talán ők is veled. Vagy ha anyád bal lábbal kelt fel, akkor viszont olyan hangulatban is fogja neked tolmácsolni hogy nem jobb lábbal tette ezt meg - és legközelebb megeshet hogy remegve veszed fel a telefont ha az ő számát látod a kijelzőn. Ellenben ha a főnököd imádja az új barátnőjét, netalántán szerelmes is, rózsaszín szemüvegben látja a világot és lehet megdob téged egy kis fizetésemeléssel - persze nem mondom hogy nem kell azért keményen megdolgozni. Netalántán ha szuper jó vagy előléptet (cserébe lehetsz az új barátnője - hehehe). Lényeg ami lényeg: No man is an island. Láncokban kapcsolódunk egymáshoz, és ha az egyik végén megrántják a láncot, a másikon is érzik. Ezt tudomásul kell venni, és ha igazán megértjük, ennek elképesztő felszabadító ereje van.

Elvégre milyen is lenne egy olyan világban élni, ahol minden rosszért te felelsz? :)

Tehát jönnek velünk szemben a jó és rossz dolgok, és ezt nem tudjuk befolyásolni. Viszont figyelted-e már hogy a szörfösök mit csinálnak?

Próbálnak úgy a víz felszínén maradni, hogy közben több ilyen bazi nagy hullám jön szembe. Tömegével. Kérdem én: ki tudják számolni még mielőtt kifutnak a partra hogy mekkora hullám jön? Nem. Hiába gondolkoznak azon hogy tegnap milyen volt, nem tudnak konzekvenciát lehozni belőle hogy ma milyen hullámok lesznek. Sőt, egyáltalán hogy az ezután következő hullám milyen lesz.
Most jön a lényeg: nem is akarnak foglalkozni ilyenekkel. Amire ők figyelnek, hogy a víz felszínén maradjanak, minden másodpercben csak ez a fontos.

Ne foglalkozz azzal hogy más mit mondott rólad, ez a hullámot baromira nem érdekli. Az se hogy magadról mit gondolsz. Csak a jelen van.
Nem egyszer leesünk a deszkáról. Fel kell állni, hogy a következőt meglovagolhassuk. Ezért élünk.

A szörfös nem tudja a hullámot irányítani, csak dönteni arról, hogy hogy alkalmazkodik hozzá. Vagy ELDÖNTI hogy másik irányba hajt - aztán lehet leesik, mert nem tudott IRÁNYÍTANI.

Szóval ha leesel a deszkáról ne hibáztasd magad - próbálsz irányítani, de az csak egy illúzió. Sok kis döntést hozol meg ami által azt hiszed hogy irányítasz. Aztán egy rossz döntés és az irányítás oda. Na de tudhattad hogy az a hullám pont úgy fog formálódni mint a döntésed után?

Na abba is hagyom, mert szerintem Oravecz Nóra már elsápadva figyeli ahogy halmozom a közhelyeket. Mosolygós szép napot! :)

Címkék: élet szörf hullám oravecz nóra

komment

Magánszarkofág

2014.01.02. 18:19 Renee Le Renard

Egyedi formájú, különleges kivitelezésű és egyszerű díszítésű szarkofágot keresek, beépített extrákkal.


Ha igényeimnek megfelelő előregyártott nincs a hazai piacon, mesteremberrel készíttetném. Az ár alku tárgya. Lényeg a modern esztétikájú, kényelmes belső kialakítás - szeretem az egyszerűséget. Referenciaként ajánlanám a Bauhaus-t, mindig lenyűgözött Gropius munkássága és eszméje - a forma követi a funkciót. Nekem ugyanis most ez a lényeg: minek a világi cicoma, ha életem folyamán sem kedveltem a köntörfalazást, a barokkos csicsákat, amik csak a lényegről terelik el a figyelmet: meghalok.

Meghalni pedig tudni kell, ha már élni nem tudtam. Jogom van kérni hogy a hamvaimat a Maldív-szigeteket övező vizekben szórják el helyi törzsek táncával körülvéve, mert bizony a lelkiismeretfurdalás nem engem fog gyötörni hogy amíg éltem minden vágyam ellenére nem jutottam el oda. És ez milyen szuper dolog, pláne a temetkezési vállalatoknak meg annak a mesterembernek aki majd elkészíti azt a gyönyörűséges szarkofágot nekem. Nem, nem azt az ódivatú egyiptomit ami emitten a képen látható, én az ilyenekből már kinőttem.

Így szokott ez már csak menni. Valahogy azonban a születés közepette nincs ekkora felhajtás - lehet ugyan magánklinikákon az otthon melegét idéző szülőszobában várni a tolófájásokat vagy fürdőkádban, de az mégsem igazi. Az extra kívánságok nem a gyerekről szólnak, hanem leginkább az őt megszülő kismamáról, hogy neki kényelmes legyen, a gyerek valahogy nem kér semmit. Akkor a halott miért?

De menjünk tovább, egyedi kivitelezésű bölcsibe járás, oviba járás, iskolába menetel sincs reggelente, ahogy egyedi kivitelezésű hétköznapok sem. Az önéletrajzot is pont úgy írjuk meg, ahogy a tanácsadó ajánlotta az egyik életmódmagazinban - kreatívan -, és a szokványosan kreatív megoldások remek utat mutatnak a szokványosan kreatív élethez. Randira is szokványosan megyünk, mert nem lehetünk benne biztosak hogy egy nem szokványos partnerrel fog összesodorni az élet. Pedig de, ezek a szerelmek valahogy mindig ilyen nem szokványosak, és nem szokványosan csúnya válás szokott lenni néhánynak a vége.

Aki még megélheti, annak a nyugdíj is szokványos lesz - nekem már biztos nem. Az is lehet, hogy ő meg majd szokványos temetést választ magának, mert minek, ha nem szokványos életet élt.

Na most álljunk meg!

Csak nem azért ez az egész felhajtás, mert egyedien nem mertünk élni? És legfőképp: életünkben nem mertünk magunkból vállalni semmit? Mert ugye élve nem lenne a legegyszerűbb a rokonok előtt feszengő családtagjaim kéztördeléseit nézni ahogy körberöhögik a maldív törzs tánca miatt őket, meg szarkofág és más egyebek. Az is oké hogy holtan nem fognak érdekelni a pénzügyek, majd úgyis az élők fognak miattam éhezni még ha az elvileg nekem is kellett (ha meg már nem éheznek akkor majd jönnek a túlvilágra velem). De most tényleg: holtan kell ez nekem?

Épp a legjobb barátnőmmel beszélgettem amikor elpanaszoltam neki hogy sehol sem érzem igazán jól magam. Erre mondta, hogy nekem egy olyan szarkofág kéne, amibe én beleillek, és engem ne érdekeljen hogy arról a szarkofágról másnak mi a véleménye. A lényeg hogy nekem kényelmes legyen - és talán ha más látja, hogy nekem az kényelmes, neki is tetszeni fog. Ő ezt a szarkofágot viszont épp nem a halál, hanem az élet szinonimájaként értelmezte. Végre egy gondolkodó ember, aki azt mondja nekem, mivel holtan már nem fog menni addig legyek egyedi, amíg létezem. Pont ezért szeretem.

Őshájmernek.

Címkék: élet halál egyiptom temetkezés bauhaus szarkofág gropius

komment

Google+
süti beállítások módosítása