Itt van, pedig senki se hívta

Annak emlékére, hogy egy konzervatív politikus megmondta több másik konzervatív politikusnak, hogy ne buzuljanak már.

Történt egyszer a távoli Új-Mexikóban, konkrétan az egzotikus nevű Albuquerque városában az Úr 2006. évében hogy egy Vanessa Willock nevű nő betért egy fényképészhez, pontosabban a Hugenin házaspár üzletébe, hogy hivatásuknak megfelelően készítsenek esküvői fotókat kedvesével való egybekeléséről. Elaine Hugenin azonban amint meghallotta a körülményeket visszautasította az ügyfelét, mondván vallási nézeteivel nem egyezik az esemény: Vanessa azonos nemű párjával készült összeházasodni. Bírósági ügy lett a vége, 2008 áprilisában az állami Emberi Jogi Bizottság megállapította hogy a cég törvénybe ütköző diszkriminációt követett el és 6600 dollár ügyvédi díj kifizetésére kötelezte az üzletet vezető házaspárt.

Természetesen annak rendje-módja szerint azonnal jámbor hívők milliói sírták tele a netet újkori keresztényüldözést vizionálva.

Akkor most ezt gondoljuk végig újra

Vanessa könnyedén megtehette volna hogy nem csinál ebből az egészből ügyet, hiszen már hozzászokhatott az ilyen és hasonló esetekhez (ahogy talán meglepetésként sem érhette a dolog), ráadásul sejtésem szerint a több mint félmillió lakossal rendelkező déli városban Hugeninéken kívül is bőven akadt volna másik fényképész aki szívesen elvállalta volna a munkát. Hugeninéknek ráadásul meg volt hozzá a joguk hogy lelkiismeretükkel nem egyező munkát elutasíthassanak, pláne vallási meggyőződésből, és ezzel a megrendelővel félre is tehették volna az ügyet arra fogva, hogy egyszerűen nem találkoztak az üzleti érdekek: Hugeninéknek nem kellett Vanessa pénze, Vanessának meg olyan fényképész aki az ő pénzét nem fogadja el - és ezzel tovább is léphetett volna mindenki a kényelmetlen incidensen.

Azonban Vanessát nem ilyen fából faragták, és bírósághoz fordult. Miért? Gondolom ő sem ragaszkodott hogy pont Hugeninék készítsék a képeket az esküvőjéről, meg mondhatnánk azt is cinikusan hogy csak azért mert joga volt hozzá, de szerintem nem ezért vállalta elsősorban a herce-hurcát, meg hogy bekerüljön az ötórás hírekbe. Akkor mégis mi történhetett, mi mehetett végig a fejében? Gondolkozzunk.

Akkor most képzeld el, hogy van egy csomó pénzed...

...és egy szép napon arra ébredsz hogy nem tudod elkölteni, hiába dolgoztál meg érte. Nem, nem azért mert lottómilliárdos vagy, vagy egy unatkozó olajmágnás aki már nem tudja mire elkótyavetyélni felesleges vagyonát, hanem mert nem fogadják el sehol sem. Illetve elfogadják, csak pont tőled nem. Mert kék szemű vagy, balkezes, vagy éppen keresztény. Jó, ennek nagyon kicsi a valószínűsége, de mondjuk az összes fotós homofób/kékszeműgyilkos/jobbkezes/kereszténygyűlölő a városban akiknek (vélt) vallási indokaik is vannak arra hogy miért ne szolgáljanak ki. Kész, lőttek a fotózásnak. Persze ilyenkor azt mondja az ember hogy hát Istenem, akkor nem lesz esküvői fotó, meg úgy semmilyen sem, fene egye az egészet mert lehet nélküle is élni, ez tényleg nem a világ vége.

Azonban mi van akkor ha nem csak a fotósoknál válik ez általános tendenciává, hanem minden szolgáltatónál, boltosnál, bankosnál? Akkor a sarki ábécében hiába próbálok kenyeret venni mert nem szolgál ki senki sem (tegyük fel valami furcsa oknál fogva lenne munkád amiből származhatna fizetésed). Otthon rohad rád a megkeresett pénz, ami így már nem ér semmit ha nem tudod elkölteni. Mehetsz ki vele az új-mexikói sivatagba gyökeret rágni - nem tudom az ottani növények mennyire ehetőek, ha semennyire nem lennének nem lepődnék meg rajta.

És akkor még arról nem is beszéltünk hogy az államnak se jó, na meg a gazdaságnak se ha nincs elköltve az a pénz, ugye - bár szerintem Vanessa pénzének hiánya önmagában kevés kellene ahhoz hogy összeroppantsa az amerikai gazdaságot.

Azonban ami miatt Vanessa így döntött, az a dolog mögött felfedezhető látens jogi és normabeli tendencia, aminek nem akarta megadni az esélyét sem tudatos amerikai állampolgárként. Azonban az egész ügy nem csak itt bűzlik. Nézzük csak meg a másik oldalt is.

Szóval vallásszabadság

Hugeninék keresztények, és minden joguk megvan ahhoz hogy annak megfelelően éljenek, senkinek nincs ebbe joga beleszólni, vallásszabadság, helló XXI. század (bár már korábban elkezdődött ez a fene nagy vallási liberalizmus, elképesztő ez a szabadosság!).

Nem tudom melyik felekezethez vagy irányvonalhoz tartozhattak, mindenesetre azt mindnyájan tudjuk hogy a keresztények nagy része bizony nem komálja a melegeket - ó bocsáss meg, a melegeket mindannyian nagyon szeretik, csak a bűnüket nem, és azt nagyon nem. Nem értek hozzá különösebben, meg abba se mennék bele hogy vannak akik vitatják hogy az Ószövetség gyakran hangoztatott részletei vajon tényleg a homoszexualitás tiltásáról szólnak-e, meg Jézust mennyire foglalkoztathatta az ügy (szerintem semennyire), így inkább maradjunk annyiban hogy a történet rávilágít arra hogy a Hugenin házaspár ezt bűnnek vélhette keresztény vallásából kifolyólag, és ennek hangot is adtak.

Jó, szóval Hugeninék vallása tiltotta a homoszexuális aktust, ennek megfelelően ők maguk ódzkodtak ennek gyakorlásától - hát senki nem is akarta rákényszeríteni arra őket. Ezen kívül mi mást is tilt a keresztény vallás ami homoszexualitással kapcsolatos? Ööööööööööööööö... azt hogy homoszexuálissal üzletelj? Nem. Azt hogy leszbikus párt fényképezz? Nem. Hogy az esküvőjüket? Nem. Hogy részt vegyél rajta? Nem. Hogy egy levegőt szívjatok, egy teremben legyetek? Nem. Ráadásul a bűnöst szeretjük, még ha a bűnét nem. Ugye könnyen belátható, hogy mivel csak a szexuális aktushoz kapcsolódik a tiltás, így az általuk bűnnek tartott esküvői fotózás véletlenül sem tartozik bele, a dologba, a "bűnben" még csak véletlenül se váltak volna cinkossá. Ez csak a vallási oldala, ami nekem mint laikus számára elég kínos önellentmondásnak tűnik, de biztos jön valaki aki megmagyarázza hogy mégsem az.

Aztán ki a franc mondta nekik, hogy más lelkiismerete felett csőszködjenek, vagy hogy joguk van ehhez? Ha már vallásszabadság miatt panaszkodnak, hol maradt Hugeninék felől az általuk a másik féltől is elvárt vallási tolerancia (a franc tudja milyen vallású vagy talán épp nem vallásos volt-e Vanessa...)? Rendben van hogy Hugeninéknek ilyen a vallása, hogy az eltévedt báránykákat mindenképp szívesebben látnák a karámban és ebben próbáltak segíteni, de nem lehetne azt megoldani úgy, hogy mást emberi méltóságában meg ne sértse? Szerintem van rá megoldás, majd a végén megosztom. Mindenesetre szerintem a bíróságot nem ez zavarta.

A bíróságot az zavarta, ami Vanessát is. Az, hogy ha elkezdődik az egész. Újra. És ehhez nem is kell vallási meggyőződés, Hitler, haláltáborok és rózsaszín háromszög se. Bizony, arrafelé is vannak saját tapasztalataik diszkriminációügyileg az embereknek, gondoljunk csak arra hogy a feketék sem úgy buszozhattak ahogy a fehérek még az ötvenes években.

Mondhatjátok, feleslegesen rettegem. És azok akik keresztényüldözést vizionálnak, csak mert valakik nem diszkriminálhattak valakit kedvüknek tetszően (mint láthatjuk indokolatlan okokkal megtámogatott) vallási meggyőződésüknél fogva?

Megérteném Hugeninéket, ha valami olyasmit kértek volna tőlük, ami nem tartozik a szakmájukhoz. Esküvői fotózást vállaltak, pont. De könyörgöm, ennek mi értelme volt? Vagy mondták volna azt, hogy nem érnek rá - biztos jött volna később másik ügyfél, akinek pont akkor lett volna időpontja, amikor Vanessának is. Persze Hugeninék mivel keresztények voltak biztos segíteni akartak Vanessa üdvözülésében - de akkor miért nem imádkoztak inkább titkon érte? Szerintem az senkit nem bántott volna...

Reflexió egy cikkre pinámkivan stílusban, de csak azért mert egy saját identitását elfogadni képtelen buzi vagyok, aki az eredeti poszt írójától remél önigazolást.

A címben nem akartam túlságosan mocskosszájú lenni, de valójában a setékről beszélek. A balkezes és a sete között az a különbség, hogy a balkezes normális ember, aki mellesleg balog - a sete ezzel szemben nem fér meg a saját bőrében, és mindenáron össznépi felhajtást akar rendezni a saját kézbeállítottsága körül. Valószínűleg nincs kibékülve a saját másságával, ezért követel másoktól feloldozást, megértést, önigazolást. Nem nyugodt a saját balossága felől, ezért neki az folyamatosan téma, amiről beszélni kell, és ebbe be kell vonni mindenkit, hiszen csak akkor látná magát normális embernek, ha a jobbkezesek megnyugtatnák, hogy az. A balkezessége felől akár még lehetne is normális, de sajnos állandóan mások idegeire megy a saját feldolgozatlan lelki nyűgjével. Haver, ne akard már erővel kisajtolni belőlem az áldásomat ahhoz, hogy azzal a kezeddel fogd a farkad amelyik fogni akarja. Nem az a bajom, hogy azzal fogod, hanem hogy állandóan követeled az én helyeslő visszaigazolásomat - amit még akkor is fárasztó lenne folyamatosan adni, ha egyáltalán feladatom lenne a te önértékelésed tatarozása.

Sajnos az ilyen emberek néha még tollat is ragadnak, és cikkeket is írnak, amivel mások idegrendszerét teszik próbára. Az egyik főkolompos Steiner Kristóf, akinek a Zindex adta le legújabb agymenését. Vigyázat, a cikk mellett olyan képek is vannak, amiken férfiak ollókat a bal kezükben tartanak. Csak azért szólok, mert engem taszít a látvány. És itt tegyünk egy kitérőt arról, hogy mi a normális.

Normálisnak a köznyelv azt nevezi, amit a többség csinál. Ez a demokratikus eszme megnyilvánulása, vagyis mindig az van, amit a legtöbben mondanak. S mivel a legtöbb ember jobbkezes, ezért azt tekintjük normálisnak. A balkezesség ezzel szemben "nem normális" (a szó imént vázolt statisztikai értelmében), hanem attól eltérő - vagyis abnormális. Nincs ezzel önmagában semmi baj, ez nem értékítélet, hanem statisztika. Ez viszont nem jelenti, hogy csereszabatos lenne a normálissal. Akármennyire akarjuk is, a balkezesség nem ugyanaz, mint a jobbkezesség. Mindebbe azért gabalyodtam bele, mert gyengén bútorozott Kristófunk keveri a szezont a fazonnal. Cikkének hatalmas alapötlete, hogy megfordítja a viszonylag gyakran hallott szlogent, miszerint „engem nem zavarnak a jobbkezesek, csak ne nyilvánosan csinálják”.

Csakhogy ezt nem lehet megfordítani, ugyanis a normálishoz képest az abnormálist "elrejteni" teljesen logikus és értelmes gondolat. Nincs semmi baj a balkezesekkel, de sajnos el kell fogadniuk, hogy egy szűk, és radikális megítélésű kisebbségbe születtek, ami bizonyos hátrányokkal jár. Amíg az egyszerű jobbkezes aktusokat (pl. egy kézfogás) megpillantani nem okoz sugárban hányást senkinek, addig a pisis kéz, a kéz véresre vagdalása, a gyerekpfozás, és más hasonló huncutságok kéretlen látványa teljes joggal okozhat valódi megütközést, undort, felháborodást bárkiben. És ez sajnos a balkezességre is vonatkozik. Tetszik vagy nem tetszik, a balkezesség látványa a legtöbb embernek kellemetlen, és ezt a balosoknak tiszteletben kell tartani. A leprás kezűek és a pisis kezűek sem követelik, hogy nyílt színen parádézhassanak, pedig ugyanolyan emberek ők is, mint bárki más, ugye? Nincs ebben semmi személyes, Kristóf, csak kölcsönös udvariasság, tudod. Te tartózkodsz attól, hogy hányingert okozz nekem a nyílt utcán, én meg nem szarok a kocsid motorháztetejére, mert mindketten civilizált kultúremberek vagyunk.

És ez marhára nem ellenzése a balkezességnek, sőt, ha már itt tartunk, közlöm: ezzel kizárólag nyegle seték és neoliberális szépkezű palánták vádaskodnak. Semmi szükség a kultúrmarxista identitáspolitikai szardobálást bevonni abba, hogy a többség nem szeretne olyat látni, amitől zsigerből undorodik. Mindenkinek megvan a maga keresztje az életben - a tiétek speciel az, hogy aberrált kezekkel születtetek, amiről ugyan nem tehettek, de a következményeit viselnetek kell. Sajnálom, ha neked ez hatalmas teher a pszichéden. Kívánom neked, ahogy mindenki másnak is, hogy viselje az élete nehézségeit töretlen emberi méltósággal.

...ahelyett, hogy a többséget setéli idióta újságcikkekkel. Pedig sajnos itt erről van szó. Még egy hülyegyerek, aki a génekben rögzült évmilliós ösztönöket akarja az emberek 98%-ából marxi módszerekkel kinevelni, csak mert neki úgy lenne kényelmes.

Az én 7 napos viszont-kihívásom az lenne ezeknek az embereknek, hogy próbálják meg ennyi időre elfogadni a saját másságukat. Legalább ennyi időre békéljenek meg azzal, hogy ők ilyen fajta kezességgel születtek, és ne kezeljék [LOL! - szerk.] ezt politikai állásfoglalásként, a modern felvilágosultság jeleként, vagy krisztusi stigmaként amit mások orra alá kell dörgölniük. Fogadják el a sorsot, és ne lázadjanak ellene, különösen azzal, hogy át akarják nevelni az egész társadalmat. Ne engem akarjanak az ő kézbeállítottságuk elfogadására ráerőszakolni, hanem tegyék meg ezt saját maguk. (Őszintén szólva én leszarom a kézbeállítottságukat, és azt hiszem ez az elfogadásnak egy igen magas foka.)

Na, összefoglalásképp: van, amin a többség megbotránkozik. Ha kitett középső ujjal korzóznék a főutcán, az például sokaknál lecsapná a biztosítékot. Az is, ha valaki nyílt színen az orrában turkál. Meg az is, ha két darab balkezes srác túlságosan belemerül az kő-papír-ollózásba az utca közepén. Ilyenek az erkölcsök, és ellenük küzdeni a legkevésbé sem nemes, hanem inkább erkölcstelen.

Sok, a mindennapos harcokba belefáradt heteró nőtől hallom hogy idealizálva tekint az azonos nemű párkapcsolatokra, mivel azt gondolja hogy a férjével/barátjával támadt legtöbb konfliktusuk a nemek közötti különbségekből ered. Ebből azt a konklúziót vonják le, hogy nyilván az a kapcsolat ahol nincsenek különböző nemek, ott problémák sincsenek, vagy legalábbis nem annyi. Ó jaj.

Először is szögezzük le: nem tudok szembemenni a tudománnyal és azt állítani, hogy a különböző nemek agyberendezései között nincs semmilyen különbség. Magam is érzékelem a hétköznapok során, hogy sokkal könnyebben tájékozódom az anyámnál ha idegen helyen fordulunk meg, azonban ő sokkal több mindenre tud egyszerre figyelni, amire én képtelen volnék. A testi különbözőségek meg egy olyan evidencia, amit nem is érdemes feszegetni.

Mégis azt vallom, hogy az embereket nem lehet, sőt nem szabad nemük szerint különböző szerepekbe kényszeríteni. Tudom, nyugat által agymosott lázálommal terhelt libsi-komcsi vagyok és ezeknek egy épeszűen gondolkozó konzerv se ül fel, de nem hiszek abban hogy az Úr azért teremtette meg Évát hogy egész életében háztartási robot legyen. Másrészt távol áll tőlem mindenféle erőszak, ezért azt mondom: ha valakinek a hagyományos szereposztás jön be (Férjemuram <3 Gazdasszony) választhassa azt, vagy ha a modern, egyenrangú feles szereposztás jön be, ez is lehessen opció, ne adj isten a matriarchátus. Ezzel le is zárhatnám a témát, és ölbe tett kézzel vigyorogva örülhetnék magamnak hogy mekkora zseni vagyok, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez nem is az én ötletem, másrészt hogy jelenleg Magyarországon nem sok nőnek adatik meg hogy olyan férfit találjon, aki nem hogy opciót hagy neki arra hogy választhasson bármiben is, hanem egyáltalán a saját személyes szféráját tiszteletben tartja.

A feminizmus, így a szexizmus és a patriarchátus vizsgálata és kritikája ugyan nem az én asztalom, de maximálisan azonosulni tudok vele. Pláne hogy a társadalmi hatalmi technikák amikkel a nőket alacsonyrendűnek nevelik, kezelik szociológiai (tudom, ez is valami nyugati szabadkőműves fondorlatosság) tények, és nem mellesleg meg kell említenem hogy volt lehetőségem két apa mellett is felnőni, akik elég nehezen funkcionáltak. Vagy éppen sehogy. Harmadrészt a homofóbia kialakulását, rendszerét ugyanazon okokra tudom visszavezetni, mint a nők elnyomását, tehát egy hajóban evezünk.

Homofóbia: attól való félelem, hogy a melegek majd úgy kezelnek téged, ahogy te a nőket.

Most mi van?

Mindjárt a lényegre térek. Amit mondani akarok, hogy a bunkóság, az értetlenség, az ignorancia nem nemi jellegzetesség. Ahogy az intelligencia mértéke sem az: ha a párod nem ért meg, akkor nem férfi, hanem hülye. Ha megért, de a problémád nem foglalkoztatja, akkor szemét. Ha nem kezel egyenrangú partnerként, akkor csak kihasznál téged, és egy köcsög. Rémesen egyszerűsítek és ez akármelyik rémesen agysorvasztó életmódmagazinba beleférne, de ne érdekeljen mit mond: ha úgy érzed hogy egyenlőtlen helyzetben vagy, akkor bizony jól érzed, mert valóban abban is vagy. Megtévesztő tud lenni, hogy az önkéntelen elnyomó mentalitásra több férfi lett nevelve mint nő, ráadásul ki is vannak kövezve a kifogások előre - hát pont azért ilyen a rendszer, amilyen. Heteró, fehér 30-as cisz férfiakra lett kitalálva, hogy nekik kényelmes legyen.

És akkor most gondolj bele, milyen az ha összeengednek két férfit

Jöhet a kérdés, hogy hogy döntjük el egymásról hogy ki a fiú és ki a lány, jujj... de itt most nem az ágyról beszélek, mert az nem érinti a témánkat, másrészt meg minek. A lényeg, hogy ilyen nincs. Biztosan ki merem jelenteni, hogy háztartásbeli elvárásokkal senki nem érkezik a kapcsolatba, persze ettől függetlenül konfliktusok azt illetően bőven alakulhatnak ki. De emiatt senki nem dönt el a másikról semmit, mert senki sem érkezik férfiként vagy nőként, maximum arról van szó, hogy ki szeret és ki nem szeret mosogatni. Vagy hogy ki viselkedik férfiasabban, ki nőiesen. Esetleg ki kompromisszumképesebb, de ezek önmagukban akkor sem jelentenek semmit, nincs összeállított szerepkonstrukció. Egyébként vannak akik mégis összetársítják ezeket a hagyományos nő-férfi szerepekkel, ha ők így jól érzik magukat miért ne, egészségükre, mindenesetre tőlem mindig is távol állt az ilyen és idegennek érzem most is. Azonban ha elnyomó hierarchia van, akkor a belénk nevelt egó robban - és erre még a legcsajosabb vérpasszív is házisárkánnyá változik, pedig ami belőle üvölt bizony a szerintem a belénevelt patriarcha férfiego, még ha sikít is. Nos, mivel itt a legférfiasabb pasi is férfira vágyik, nem pedig hisztis picsára, azon nyomban továbbáll, a házisárkány meg átváltozik megszeppent hercegnővé.

Erre nincs tudományos magyarázat. Ráadásul ez amit előadtam egy rémségesen leegyszerűsített és általánosító elmélet, mindenesetre én ebben látom az egyik okát hogy egy hónaposnál hosszabb kapcsolatok nehezen alakulnak ki. Már ha kialakulnak, és ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy bizony szerintem egy meleg párkapcsolatot létesíteni és fenntartani nehezebb - bár lehet csak a mundér becsületét védem. Van más sok egyéb nehezítő tényező is, ugye ha valakinek nincs lakása ahol az intimitásunkat megélhetnénk lőttek az egésznek, hiszen az utcán még a legalapvetőbb érzelemkifejezések is botrányba ütközhetnek, az meg kinek hiányzik. Netalántán a környezet helytelenítése is elég nagy gát lehet.

Én a magam részéről annyit tudok, hogy egyik-másik volt kapcsolatomban akadt nem egy nézeteltérésünk, és mivel egyikünk se választott szerepet, nem tudtuk szerepbeli különbségekre visszavezetni a problémáinkat - ami nekem például nagyon jól jött, mert amikor már beláttam hogy a másik tényleg egy idióta, nem volt kifogásom hogy miért ne léceljek le. Le is léceltem, de mint tudjuk a szerelmi bánatot és a kudarc feldolgozását nem lehet megspórolni.

Mondom ezt úgy, hogy az eddigi kapcsolataim az átlaghoz képest problémamentesnek tűntek. Nem volt kikacsintgató fél, hatalmi harc, szerelmi háromszög, drogproblémák, kapcsolatba hozott nemi betegségek. Egyikünk sem akarta eltartatni a másikkal magát, vagy fogadta escortként az ügyfeleket a közös ágyban, netalántán szerette volna átnevelni a másikat.

Merthát annyi minden mentén lehet veszekedni, utálni egymást vagy éppen tudatosan bosszantani a másikat, hát vegyük is szépen sorra, olyan színes a világ: ha a másik a frissen feltörölt fürdőszobában hagyta a zoknit, vagy megkértük rá hogy porszívózzon, de nem porszívózott fel. Ha fél órát késik, vagy nem akar bemutatni a barátjainak, vagy én nem tartom rá még alkalmasnak még hogy bemutassam a családban bárkinek is. Ha nem egy szórakozóhelyre akarunk menni, vagy épp féltékeny vagyok arra a srácra akivel pont most beszélget mert úgy látom fel akarja szedni. Ha eltévedtünk, mert nem hallgattam rá hogy nem jobbra, hanem balra kell lefordulni, vagy egy másik kereszteződésnél. Ha nem ugyanazt a csatornát akarjuk nézni, és eltökítettem véletlen valahová a távirányítót. Ha a tesóm bunkó volt vele, de az istennek sem akarja megérteni hogy erről nem én tehetek, vagy épp a szülinapomon akar elutazni, amikor megkértem rá hogy ha teheti, akkor inkább utazzon később.

Kell ehhez két nem? Na látod, hogy nem.