Itt van, pedig senki se hívta

Mindig van lejjebb. Mikor már azt hittük hogy a barbarizmus a propagandatörvényben csúcsosodik ki, a világ lelki üdvéért aggódó orosz ortodox egyház egyszer csak kiad egy Sztálinról szóló 2014-es naptárt, majd nyíltan támogat egy olyan javaslatot miszerint népszavazást kéne tartani arról hogy a homoszexualitás újra büntethető legyen.

Először is: Sztálinos naptár. Ne máááár.

Másodjára: az ortodox egyház azzal érvel, hogy "A lakosság többségének, és nem valamiféle külső erőknek kell eldönteniük, mi minősül büntethetőnek, és mi nem". Értjük. Akkor legyenek szívesek a népszavazás előtt majd ne ilyen megfoghatatlan külső erőkre hivatkozzanak mint Isten meg Szentháromság - persze tudjuk hogy lehetetlent kérünk.

Harmadszor: kétségeink ne legyenek, ha a pravoszláv egyház által "sugalmazott" életfelfogás szerint gondolkodó orosz társadalom elé kerül egy ilyen ügy népszavazásra, egészen biztosan elsöprő eredménnyel a kriminalizálás mellett fog dönteni.

(Nem, és nem érdekel hogy Horvátországban mi történt - ugyanis normál esetben etikai kérdéseket nem népszavazásokon kell eldönteni - ha már vallási vonalon vagyunk, lásd: Jézus kontra Barnabás Pilátus előtt.)

Negyedik: már megint a hívők érzelmeire hivatkoznak. A melegek érzelmeivel mi van?

Mindenesetre kérdés hogy Putyin bácsinak mik a tervei, hogyan kívánja a felajánlkozó lehetőséget kihasználni. Az biztos, hogy a szocsi-i téli olimpia befejeztéig nem fog történni semmi, már csak technikai okokból kifolyólag sem: végig kell haladnia a beadványnak a bürokrácián, és ha Putyin bele is egyezik, a népszavazást elő kell készíteni ami kisebb időbe telik. Másrészt meg a propagandatörvényen erősen megbotránkozó nyugati világnak jó lenne a kulturáltság látszatát kelteni legalább csak a játékok idejéig, az esetleges diplomáciai botrányon kívül is irtó kínos lenne pl. Obama dacból küldött delegáltjait lecsukatni csak azért mert melegek.

Tehát lényegi döntések véleményem szerint csak Szocsi után következhetnek. Ha a valószínűleg arcplasztikáztatott Putyin egy kis erőfitogtatásra vágyik, aláírja a népszavazásról szóló javaslatot; ha még nagyobbra, akkor nem, de a Dumában megszavaztatja a javaslatban leírtakat; vagy pedig ha szeretné egy kicsit lehűteni a kedélyeket nyugaton, visszautasítja - tökéletes gumicsont lehet azoknak, akik az orosz állam demokratikusságát szeretnék minden áron bebizonyítani.

Én mindenesetre nem erőltetném a helyében ezt a pacival modellkedéses dolgot.

Ez nem ő

Ez ő.

Egyik ismerősömmel megosztottam azt a végtelen megbotránkoztató véleményemet, miszerint nem szeretek aludni.  Ő erre ezt reagálta - igaza van-e? Azontúl ami társadalmilag nem elfogadott, az tényleg betegség?

Bársonyos arca kipirult, szemei kidülledtek, mereven figyelt mint egy bulldog az érkező idegent. Kínos csend.

-És voltál pszichológusnál?
-Voltam korábban, de nem érdekelte, nem foglalkozott vele.

Továbbra is csend.

-Te beteg vagy.

Mély levegőt vettem. Próbáltam kétségbeesni, de nem sikerült.

Tévedés ne essék: jól alszom, egészséges és szokásos mennyiségben és rendszerességgel, de épp ez a bajom vele: rengeteg időt vesz el a napomból, legalább 8 órát amit személy szerint sokkal szívesebben töltenék másképp, mint egy döglött hering eszméletlenül az ágyban. Nem vitatom az alvás fontosságát, hogy elemi létszükséglete mindenkinek ahogy nekem is, de szükséges rosszként tekintek rá. Volt amikor az evéstől sajnáltam az időt - de arról már leszoktam :)

Hogy társadalmi szempontból normális-e az álláspontom nem vitatom: nem az. Az átlagember szabja meg a normákat, és bizony ez a véleményem eltér attól. A többség szeret aludni. Azonban ha valaki nem követi a normákat (akarva-akaratlanul) nem jelenti azt hogy beteg is. Elvégre éjjel aludni egy általános norma - akkor a nappali alvás betegség lenne?

Egyébként beteg akkor lennék, ha akaratom és igényem ellenére nem tudnék annyit és olyan minőségben aludni, amennyit a szervezetem igényel - és emiatt rosszul érezném magam. Az hogy hogyan vélekedek az alvásról az megint csak nem betegség, hanem álláspont, ami a szubjektív világképem és az ideáim alapján fogalmazódik meg. Arról már lehetne vitatkozni hogy az pszichológiai betegség-e ahogy vélekedem a világról és milyen ideákat kergetek... például egy olyan világ ahol nem kéne aludnom... nem lenne erőszak, gyilkosság, gonoszság... szeretet és béke honolna... nem lennének éhező gyerekek... ezek másban is meglévő nem extrém vágyak amik az enyémhez hasonlóan távol állnak a realitástól, mégis az alvás hiányára való vágyam talán ritkasága miatt(?) úgy tűnik extrém esetnek minősül a magyar társadalomban.

Akárhogy nézem, forgatgatom a szót mint egy furcsa idegen tárgyat amivel mintha most találkoznék először életemben, nem tudok másra jutni. Pedig egyszerűbb lenne nekem, végre átháríthatnám magamról a felelősséget valami rajtam kívül álló dologra. De nem.

Viszont az a társadalom beteg, ami az ilyen apró eltéréseket sem képes tudomásul venni és tolerálni, és mindenkit ki akar centizni ugyanolyanra - még a véleményét is. Figyelem, nem azt jelentettem ki, hogy az alvás mindenkinek haszontalan, tehát még csak nem is szamárságot mondtam. Kénytelen vagyok tudomásul venni hogy hasznos és természetes dolog az alvás, mint ahogy néha beborul az ég és esik az eső, vagy hogy váltakoznak az évszakok... ezért többet nem jelentettem ki minthogy ehhez a tényhez hogyan viszonyulok. Viszont azt hogy ezt ne fejthetném ki úgy, hogy valaki ne keressen erre a véleményemre egyből diagnózist és gyógyszert...

Szegény ismerősöm most mit gondolhat rólam. Remélem nem kapja el ezt a szörnyű gondolatbetegséget.

Életmód rovatunk következik :)

Egyik barátom mondta, hogy nem tudunk irányítani, csak dönteni. Milyen igaza van! Magamat is folyamatosan figyelmeztetnem kell hogy totális kontrollt nem tudok szerezni az életem felett -  nagyon szeretném, de lehetetlen. Ha tetszik ha nem, az életemet más is befolyásolja, nem csak én. Neked is hatással lehetnek az életedre az alábbiak:

-Süt-e a nap?
-Anyád bal lábbal kelt fel?
-Elégedett-e az ágyban a főnököd az új barátnőjével? Esetleg magával?
-A tőzsdén emelkedett-e a BUX index?
-A tőzsdén csökkent-e a BUX index?
-A kisgyereked eleget levegőzött-e az iskolai tízperces szünetben?
-Ki nyerte meg a legújabb tehetségkutatót?
-Blablabla?!!!!!

Hogy miért befolyásolnak ezek téged? Ugye ha süt a nap, jobb kedved lesz (én legalábbis ilyen vagyok, de jelentkezzen akinek ez el tudja rontani a délelőttjét!), és talán jobban fogsz tudni dolgozni, kedvesebb leszel a kollégáiddal. Cserébe talán ők is veled. Vagy ha anyád bal lábbal kelt fel, akkor viszont olyan hangulatban is fogja neked tolmácsolni hogy nem jobb lábbal tette ezt meg - és legközelebb megeshet hogy remegve veszed fel a telefont ha az ő számát látod a kijelzőn. Ellenben ha a főnököd imádja az új barátnőjét, netalántán szerelmes is, rózsaszín szemüvegben látja a világot és lehet megdob téged egy kis fizetésemeléssel - persze nem mondom hogy nem kell azért keményen megdolgozni. Netalántán ha szuper jó vagy előléptet (cserébe lehetsz az új barátnője - hehehe). Lényeg ami lényeg: No man is an island. Láncokban kapcsolódunk egymáshoz, és ha az egyik végén megrántják a láncot, a másikon is érzik. Ezt tudomásul kell venni, és ha igazán megértjük, ennek elképesztő felszabadító ereje van.

Elvégre milyen is lenne egy olyan világban élni, ahol minden rosszért te felelsz? :)

Tehát jönnek velünk szemben a jó és rossz dolgok, és ezt nem tudjuk befolyásolni. Viszont figyelted-e már hogy a szörfösök mit csinálnak?

Próbálnak úgy a víz felszínén maradni, hogy közben több ilyen bazi nagy hullám jön szembe. Tömegével. Kérdem én: ki tudják számolni még mielőtt kifutnak a partra hogy mekkora hullám jön? Nem. Hiába gondolkoznak azon hogy tegnap milyen volt, nem tudnak konzekvenciát lehozni belőle hogy ma milyen hullámok lesznek. Sőt, egyáltalán hogy az ezután következő hullám milyen lesz.
Most jön a lényeg: nem is akarnak foglalkozni ilyenekkel. Amire ők figyelnek, hogy a víz felszínén maradjanak, minden másodpercben csak ez a fontos.

Ne foglalkozz azzal hogy más mit mondott rólad, ez a hullámot baromira nem érdekli. Az se hogy magadról mit gondolsz. Csak a jelen van.
Nem egyszer leesünk a deszkáról. Fel kell állni, hogy a következőt meglovagolhassuk. Ezért élünk.

A szörfös nem tudja a hullámot irányítani, csak dönteni arról, hogy hogy alkalmazkodik hozzá. Vagy ELDÖNTI hogy másik irányba hajt - aztán lehet leesik, mert nem tudott IRÁNYÍTANI.

Szóval ha leesel a deszkáról ne hibáztasd magad - próbálsz irányítani, de az csak egy illúzió. Sok kis döntést hozol meg ami által azt hiszed hogy irányítasz. Aztán egy rossz döntés és az irányítás oda. Na de tudhattad hogy az a hullám pont úgy fog formálódni mint a döntésed után?

Na abba is hagyom, mert szerintem Oravecz Nóra már elsápadva figyeli ahogy halmozom a közhelyeket. Mosolygós szép napot! :)

Nos, ez egy sebtiben megdizájnolt blog. Tudom még van mit tenni, de nagy szívességet tennél vele ha elmondanád a véleményed. Ha valami hozzáfűznivalód van nyugodtan írd le kommentben.

Köszi!

Az orosz homofób törvények nemzetközi jogi szervezetek, a hamarosan sorra kerülő szocsi-i olimpia sportolói és nagyhatalmak felháborodását váltották ki - nem véletlenül. A melegek ellen irányuló elnyomó magatartás azonban nem előzmény nélküli a Oroszországban - a két részes sorozat első cikkjében a Szovjetunió széthullása után idáig vezető utat próbálom felvázolni.

Betegség és bűn

1993-ig bűncselekménynek számított a homoszexualitás Oroszországban, végül 1999-ben törölték a betegségek listájáról. Ez alapján gondolhatnánk: az orosz törvényhozás ugyan legalább 20 év elmaradásban volt a világhoz képest (hozzánk képest 30 évvel: itthon 1961-ben dekriminalizálták a homoszexualitást), de végre eljutottak a felismerésig hogy a társadalomra nézve a jelenség nem káros hatású, és pláne nem betegség. Márpedig ha ezeket valamelyik ország törvényileg is magától értetődőnek veszi, gondolhatnánk nem merülhet fel az a tudathasadásos állapot hogy a melegek egyenjogúsági törekvéseit - immár ok nélkül - szabotálja. Mint láthatjuk de, sőt Oroszország visszafelé halad az időben és mindent megtesz annak érdekében hogy a helyi LMBT kisebbség öntudatra ébredését csírájában elfojtsa.

Moszkva - az erkölcs városa

A "probléma" az orosz melegekkel ott kezdődött, hogy tüntetést akartak tartani a homofóbia ellen Moszkvában 2006-ban. Az orosz hatóságok betiltották, mondván az sérti a vallási csoportok jogait (kérdem én - milyeneket?!). Az ortodox egyház és ottani muszlim vallási vezetők szerelmes egyetértésben hajtogatták hogy ez Isten ellen való bűn és a felvonulás ellen akár tettleges erővel is fel kell lépni - Jurij Luzskov, Moszkva akkori polgármestere pedig később ki is jelentette, hogy a Meleg Méltóság a Sátán munkája. Egészségére. Mindenesetre lényegében az orosz melegek gyülekezési joga már az esemény betiltásának pillanatától sérült.

Ennél rosszabb dolgok is történtek azonban amikor május 27-én mégis megemlékezést tartottak a Gay Russia melegszervezet vezetője, Nyikolaj Alekszejev irányításával: az orosz rendőrség a melegekre eresztette az ellenük támadó szélsőségeseket, amikor azok megpróbálták békés demonstrációjukat megtartani. A rendőrség nyilatkozata szerint azt gondolták hogy a 200 fős feketeinges csoport is a felvonulás résztvevője. Mindenesetre a 120 emberrel együtt a kővel megdobált, véres arccal médiának nyilatkozó Volker Beck német képviselőt és Nyikolaj Alekszejevet letartóztatták és rugdosva egy rendőrségi furgonba kényszerítették.

Megjegyzem, a cél az lett volna hogy a Vörös téren a melegek virágokat helyezzenek el az Ismeretlen Katona sírjánál annak emlékére hogy Oroszországban a homoszexualitás nem volt büntethető akkor immár 13 éve. Szó sem volt meztelenkedésről, táncos menetről, feltűnősködésről sem. Arról hogy a menetre támadó kb. 200 fős erőszakos szélsőséges tömegből egyáltalán valakit letartóztattak volna nem találtam információt.

Volker Beck

A következő évben, 2007-ben újra betiltották az eseményt - újabb illegális tüntetés lett a válasz május 27-én Moszkvában. A rendőrök megintcsak nem léptek fel az erőszakos szélsőségesek ellen, sőt az erőszakkal szembeni hiány ellen szót emelő tüntetőket, köztük Becket, Alekszejt és Peter Thatchellt tartóztatták le. A rendőri brutalitás és a szélsőségesek agresszív fellépése nemzetközi vihart kavart, több európai nagyváros polgármestere, az Európa Tanács, Human Rights Watch, a Helsinki Bizottság is elmarasztalta Oroszországot.

2008. A tüntetők öt különböző helyszínre kértek engedélyt a város vezetőségétől az év májusának összes napjára, de a polgármester megvonta mind a 155 felmerülő alkalomtól az engedélyt, mondván az "veszélyezteti a közrendet". Miután az orosz bíróságok mindegyikén elvesztették a pert a tiltakozók, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak. Ez év június 1-én az aktivisták kijátszották az ellentüntetőket és két helyszínen jelentek meg: a híres zeneszerző, Csajkovszkij szobránál és a moszkvai városházánál tiltakoztak a polgármester ellen. A szélsőségesek nem számoltak ezzel, ezért nem meglepő módon nem történt rendzavarás.

2009. Természetesen ebben az évben sem lett engedélyezve a felvonulás, mindenesetre május 16-án, a Moszkvában megtartott Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének alkalmából, a Homofóbia-ellenes Világnap előtt tiltakoztak. A korábban bejelentett - természetesen a város vezetése által betiltott - helyszín helyett váratlanul máshol jelentek meg hogy elkerüljék a szélsőségesek általi atrocitásokat. A tüntetőket a rendőrség perceken belül letartóztatta.

2010. Nem meglepő módon ebben az évben is betiltották a demonstrációt, immár ötödik alkalommal Moszkvában. Május 29-én a tüntetők mégis megtartották annak ellenére hogy Alekszejev fellebbezését az orosz bíróságok visszautasították, ezért nyugati országok nagykövetségeinek támogatását kérte. Pozitív fejlemény volt azonban az évben hogy kivételesen egy októberi LMBT-rendezvényt végre engedélyeztek, ahol rendhagyó módon nem a szélsőséges ellentüntetőket védte a rendőrség a békésen demonstrálókkal szemben.

2011. Mivel a 2006-os atrocitások és emberi jogi sértések miatt 2010-ben az EJEB 40 000 dolláros büntetést szabott ki Oroszországnak, továbbá Medvegyev erőteljes hatására Luzskov addigi moszkvai polgármestert leváltották, az aktivisták bizakodva néztek a jövő elé a felvonulás engedélyeztetése szempontjából. A városi tanács végül engedélyezte a demonstrációt, majd az utolsó pillanatban visszavonta. Alekszejev később kihasználva a jogi kiskaput 100 évre előre kérte a melegfelvonulások engedélyeztetését hogy legyen joga később is az EJEB-hez fordulni - Moszkva vezetése válaszul 100 évre előre betiltotta azt.

Ezek után már csak kisebb-nagyobb - immár bizonyosan - illegális demonstrációk következtek. Hol a betiltás ellen, hol a szentpétervári törvények ellen.

Nem Putyin fejéből pattant ki az ötlet

A moszkvai melegfelvonulás 100 évre előre való betiltása csak regionális szintű döntés volt, és nem egy egész országra kiterjedő törvény. Mint láthatjuk ez azt jelentette, hogy évről-évre megújuló macska-egér harc részeként a felvonulók engedélyeztetni akarták a demonstrációjukat, a városvezetés meg ennek megfelelően alkalomszerűen engedélyezte és gyorsan megvonta azt tőlük. Volt egy kivételes esemény Medvegyev előtérbe kerülésével amikor engedélyeztek egy demonstrációt 2010-ben, de Putyin akarata végül ezt a tendenciát is lenyomta.

A szálak azonban Szentpétervárra vezetnek a törvény megszületéséig, noha nem ott történt Oroszország modern kori történelmében az első eset ahol így kívántak gátat szabni a melegek egyenjogúsági törekvéseinek.

A következő befejező részben majd erről kívánok írni.

Források: Pride.hu, frissmeleg.hu archívum, Wikipedia

A napokban könnyed formában foglalkozni kívánok az oroszországi homofób törvények kialakulásának történetével és annak szembetűnő emberi jogi anomáliájával - ezért ízelítőnek itt idéznék egy cikket 2010-ből egy bizonyos Nyikolaj Alekszejev melegjogi aktivista tortúrájáról a szépemlékű frissmeleg.hu írójának tollából. Csak hogy lássátok mennyire dolgozik demokratikus eszközökkel Oroszországban Putyin bácsi gépezete.

Megkerült, majd ismét letartóztatták Alekszejevet - Videóval

Volt már olyan, hogy vitatkoztál valakivel és egyszer csak elállt a szavad, mert olyan érvelési hibát követett el hogy a füled is ketté állt tőle? Hogy logikai hibát logikai hibára halmozott, és azt se tudtad melyik kijavításával kezdd? Ha igen, ezt az oldalt neked találták ki!

Magam sem számítottam rá, hogy ilyen hamar elérkezik az idő hogy egy weboldalról fogok írni, én mindenesetre máris annyira imádom hogy nem bírtam ki hogy ne adjak róla hírt. Ugyan vannak benne még hiányosságok, mint például néhány érvelési hibának hiányoznak a szemléletes példái, meg szerintem nem lenne rossz kiírni a latin neveit is ha már ókori figurák vannak a főoldalon - de egyébként az oldal megvalósítása szellemes és bájos. Az ötlet, a dizájn, az hogy egyenként linkelhető, szóval egyszerűen zseniális. A magyarítás is egész jól sikerült és bár az angol verziót nem vizsgáltam át tüzetesebben, de alig várom már hogy végre legyen magyar nyelvű poszter is, amit a szobám falára ragaszthatok hogy a szalmabáb érveléssel vagy a náci kártyával aludjak el. Apropó, kártya: az élelmes játékfejlesztők készíthetnének belőle családi társasjátékot. Na?

Annyi biztos, hogy viták alapkellékévé fog válni ez az oldal, no és már sejtem, melyik is lesz a legtöbbet linkelt oldal a magyar fórumokon.

Egyedi formájú, különleges kivitelezésű és egyszerű díszítésű szarkofágot keresek, beépített extrákkal.

Ha igényeimnek megfelelő előregyártott nincs a hazai piacon, mesteremberrel készíttetném. Az ár alku tárgya. Lényeg a modern esztétikájú, kényelmes belső kialakítás - szeretem az egyszerűséget. Referenciaként ajánlanám a Bauhaus-t, mindig lenyűgözött Gropius munkássága és eszméje - a forma követi a funkciót. Nekem ugyanis most ez a lényeg: minek a világi cicoma, ha életem folyamán sem kedveltem a köntörfalazást, a barokkos csicsákat, amik csak a lényegről terelik el a figyelmet: meghalok.

Meghalni pedig tudni kell, ha már élni nem tudtam. Jogom van kérni hogy a hamvaimat a Maldív-szigeteket övező vizekben szórják el helyi törzsek táncával körülvéve, mert bizony a lelkiismeretfurdalás nem engem fog gyötörni hogy amíg éltem minden vágyam ellenére nem jutottam el oda. És ez milyen szuper dolog, pláne a temetkezési vállalatoknak meg annak a mesterembernek aki majd elkészíti azt a gyönyörűséges szarkofágot nekem. Nem, nem azt az ódivatú egyiptomit ami emitten a képen látható, én az ilyenekből már kinőttem.

Így szokott ez már csak menni. Valahogy azonban a születés közepette nincs ekkora felhajtás - lehet ugyan magánklinikákon az otthon melegét idéző szülőszobában várni a tolófájásokat vagy fürdőkádban, de az mégsem igazi. Az extra kívánságok nem a gyerekről szólnak, hanem leginkább az őt megszülő kismamáról, hogy neki kényelmes legyen, a gyerek valahogy nem kér semmit. Akkor a halott miért?

De menjünk tovább, egyedi kivitelezésű bölcsibe járás, oviba járás, iskolába menetel sincs reggelente, ahogy egyedi kivitelezésű hétköznapok sem. Az önéletrajzot is pont úgy írjuk meg, ahogy a tanácsadó ajánlotta az egyik életmódmagazinban - kreatívan -, és a szokványosan kreatív megoldások remek utat mutatnak a szokványosan kreatív élethez. Randira is szokványosan megyünk, mert nem lehetünk benne biztosak hogy egy nem szokványos partnerrel fog összesodorni az élet. Pedig de, ezek a szerelmek valahogy mindig ilyen nem szokványosak, és nem szokványosan csúnya válás szokott lenni néhánynak a vége.

Aki még megélheti, annak a nyugdíj is szokványos lesz - nekem már biztos nem. Az is lehet, hogy ő meg majd szokványos temetést választ magának, mert minek, ha nem szokványos életet élt.

Na most álljunk meg!

Csak nem azért ez az egész felhajtás, mert egyedien nem mertünk élni? És legfőképp: életünkben nem mertünk magunkból vállalni semmit? Mert ugye élve nem lenne a legegyszerűbb a rokonok előtt feszengő családtagjaim kéztördeléseit nézni ahogy körberöhögik a maldív törzs tánca miatt őket, meg szarkofág és más egyebek. Az is oké hogy holtan nem fognak érdekelni a pénzügyek, majd úgyis az élők fognak miattam éhezni még ha az elvileg nekem is kellett (ha meg már nem éheznek akkor majd jönnek a túlvilágra velem). De most tényleg: holtan kell ez nekem?

Épp a legjobb barátnőmmel beszélgettem amikor elpanaszoltam neki hogy sehol sem érzem igazán jól magam. Erre mondta, hogy nekem egy olyan szarkofág kéne, amibe én beleillek, és engem ne érdekeljen hogy arról a szarkofágról másnak mi a véleménye. A lényeg hogy nekem kényelmes legyen - és talán ha más látja, hogy nekem az kényelmes, neki is tetszeni fog. Ő ezt a szarkofágot viszont épp nem a halál, hanem az élet szinonimájaként értelmezte. Végre egy gondolkodó ember, aki azt mondja nekem, mivel holtan már nem fog menni addig legyek egyedi, amíg létezem. Pont ezért szeretem.

Őshájmernek.

A külcsín megvan, a téma is, már nyújtóztatom az ujjaimat a billentyűzet felett amikor egyszer csak megjelenik ez:

"2014 is valahogy úgy fog indulni, mint 2013. Az emberiség már rég kollektíven letett arról, hogy ez valaha egy jobb világ lesz. Helyette inkább retteg a harmadik világháborútól, a globális felmelegedéstől és más paráktól. A kilencvenes évekig még abban bíztunk, hogy hamarosan repülő autókon zúzunk majd a mars-kolóniában, most pedig inkább abban, hogy valahogy megússzuk az öregkorig nagyobb kataklizma nélkül."

Igen. 444. Kész, nincs mit mondanom. Talán mégis: nem véletlen hogy nekem is meg a 444-es fiúknak is pont ugyanez jut az eszünkbe. És pont ekkor: itt valami nem okés.

Látszólag minden rendben, ennek ellenére mindannyian érezzük hogy ahogy lépkedünk előre a sötétben, egyre több félelem lesz úrrá rajtunk és egyre kevésbé merünk előre haladni - ahogy azt is, hogy egyre erősebben fröccsen ránk a szar. Már villanyt kapcsolni se merünk mert abban sem hiszünk, hogy nem lesz rémisztőbb a világosban azt látni amiben állunk.

Akkor mégis miért ez az egész?

Ez a blog hisz az emberi individuum kreativitásában és annak józan ítélőképességében - ennél fogva mindent, ami azt indokolatlan kollektivizálással gúzsba kívánja kötni dühösen elveti, mint az emberi elmével szembeni autokrata cinizmust. Hisz a racionalitásban, mely számszerűsíti az elé gördülő problémákat hogy az útjába kerülő szörnyek szemei közé magabiztossággal nézhessen - és annak bohémságában, hogy rájöjjön: a saját tükörképe vicsorított rá az imént, hogy azon egy jót nevethessen. Ja, igen, a legfontosabb: az optimizmusban is hiszünk, ami előre visz a megoldásokhoz.

Ennyit erről. A többit meg Ti, olvasók adjátok.