A külcsín megvan, a téma is, már nyújtóztatom az ujjaimat a billentyűzet felett amikor egyszer csak megjelenik ez:
"2014 is valahogy úgy fog indulni, mint 2013. Az emberiség már rég kollektíven letett arról, hogy ez valaha egy jobb világ lesz. Helyette inkább retteg a harmadik világháborútól, a globális felmelegedéstől és más paráktól. A kilencvenes évekig még abban bíztunk, hogy hamarosan repülő autókon zúzunk majd a mars-kolóniában, most pedig inkább abban, hogy valahogy megússzuk az öregkorig nagyobb kataklizma nélkül."
Igen. 444. Kész, nincs mit mondanom. Talán mégis: nem véletlen hogy nekem is meg a 444-es fiúknak is pont ugyanez jut az eszünkbe. És pont ekkor: itt valami nem okés.
Látszólag minden rendben, ennek ellenére mindannyian érezzük hogy ahogy lépkedünk előre a sötétben, egyre több félelem lesz úrrá rajtunk és egyre kevésbé merünk előre haladni - ahogy azt is, hogy egyre erősebben fröccsen ránk a szar. Már villanyt kapcsolni se merünk mert abban sem hiszünk, hogy nem lesz rémisztőbb a világosban azt látni amiben állunk.
Akkor mégis miért ez az egész?
Ez a blog hisz az emberi individuum kreativitásában és annak józan ítélőképességében - ennél fogva mindent, ami azt indokolatlan kollektivizálással gúzsba kívánja kötni dühösen elveti, mint az emberi elmével szembeni autokrata cinizmust. Hisz a racionalitásban, mely számszerűsíti az elé gördülő problémákat hogy az útjába kerülő szörnyek szemei közé magabiztossággal nézhessen - és annak bohémságában, hogy rájöjjön: a saját tükörképe vicsorított rá az imént, hogy azon egy jót nevethessen. Ja, igen, a legfontosabb: az optimizmusban is hiszünk, ami előre visz a megoldásokhoz.
Ennyit erről. A többit meg Ti, olvasók adjátok.
Utolsó kommentek