Tündöklő csillag a meleg éjszakai élet egén. Könnyed humorával sokakat levesz a lábáról, és aranyozza be estéjüket - nélküle nincs igazán csillogó show. Hogy ki is igazából, vagy miről is szól a munkája, arról beszéljen inkább ő - úgyis jobban ért hozzá. Hölgyeim és Uraim, a színpadon Lady Dömper!
Ápdét: közben az általunk is hirdetett 7 napos kihívás tapasztalatait Kristóf ismertette. Még egyszer köszönjük mindenkinek, aki terjesztette, részt vett benne!
Akiknek semmiről nem lehet mesélni, legyen az film, vagy könyv. De tényleg semmiről.
Képzeld el, hogy találkozol egy űrlénnyel, aki még soha életében nem látta a Mona Lisát. Megvan? Na, izgatottan tart az űrjárgánnyal Franciaország felé, amikor elmondod neki, hogy érdemes a Louvre-ba is betérnie, mert ott van a világ egyik leghíresebb festménye, ami tényleg kihagyhatatlan. Neki baromira nincs kedve hozzá, mert ő az Eiffel-torony miatt indult el és utána épp a Sacre Coeur-be térne be, ezért nincs rá ideje - de győzködöd róla, aztán addig erőlködsz míg a végén egykedvűen megkérdezi, hogy mégis miért lenne érdemes azt megnéznie. Elkezded részletezni a dolgokat, hogy hát a képen van egy személy, aki... - és erre leállít, hogy nehogy elmondd neki előre mi van rajta, mert az elrontaná a mű élvezetét, nem hatna rá a meglepetés varázsával. Mindegy hogy férfi vagy nő, mosolyog vagy nem mosolyog. Te csak derülsz magadban rajta, hogy ez hülye. Ugye? Ugyanis semmit nem vesztett volna azzal, ha tőlem megtudja, hogy egy mosolygó(?) nő van rajta.
Ugyanígy vagyok a modoros "spoiler!"-t kiáltókkal, ha szóba kerül egy film, netalántán könyv cselekménye - ugyanis az igazi műélvezetet nem maga a cselekmény adja (ahogy egy képnél sem mindig az, hogy mit ábrázol), hanem az alkotás, megvalósítás HOGYANja, ami már önmagában önálló üzenetértékkel bír. Ha mélyebb rétegekbe ásunk, eljutunk odáig, hogy az előbbi fejtegetés inkább pont fordítva áll meg: az üzenet szempontjából a film/könyv cselekménye csak egy eszköz a sok közül, mely elvezet az alkotó szándékáig, mondanivalójának átadásáig (már ha van ilyen, és nem feltétlen csak a zsíros bevétel érdekli). Nem tudom elképzelni, hogy a korlátolt spoiler miatt sipákolók miért nem jutottak el idáig, hiszen magától értetődő még ez a kérdés is: ha van kedvenc filmem/könyvem, akkor miért nézem/olvasom el újra meg újra? Gondolom sokadik befogadásra sem felejtik el a történetet, hogy mindig meglepődjenek a cselekmények fordulatain... amúgy meg állítólag az emberek jobban élvezik a műveket, ha ismerik a végkifejletet. Úgyhogy ezt a képet most ide kirakom nektek, még jót is teszek veletek. A focimeccseket hagyjuk, maradjunk annyiban hogy Magyarország-Anglia 7-1.
Persze azoknak, akik szépirodalommal csak a "Kötelezők röviden" c. sorozatnak köszönhetően találkoztak először és utoljára, hiába magyarázok bármit is műélvezetről, még hollywoodi filmek szintjén is. Nem ezeket az embereket és igényeiknek kiszolgálóit vádolom az irodalmi kivonatok megjelenése miatt, ugyanis ez csak egy tünetegyüttes része. A helyzet kialakulása a magyar oktatási rendszer csődjének piaci oldalról való nyílt bevallása. Ugyanis a kapkodó, művészettörténetileg inkoherens oktatási tanterv kiagyalóinak, és az azt kíméletlenül behajtó vasheréjű tanároknak a bűne az, hogy tárgyaikon keresztül nem az élet egy fonalát, ábrázolását, a mű megértését, filozófiai és esztétikai értékét próbálják átadni és legfőképpen arra való igényt kialakítani diákjaikban, hanem csak a konkrét tudásra, feladatkipipálásra jegyadásra hajtanak - és hát mi más lenne ez, mint maga cselekmény. Olvasónapló! Kérem, haladni kell az anyaggal. Persze a legegyszerűbb a 12 éves gyereket vádolni azzal, hogy lustaságánál fogva nem képes élvezni és haladni olyan kötelező olvasmányokkal, mint a Kőszívű ember fiai. Persze vannak jó tanárok is sokan, nem róluk beszélek.
Ezeket csak azért mondom, mert szerintem ide vezethető vissza az, hogy sokaknak fogalmuk sincs arról, milyen eszközökkel próbál egy mű hatást kelteni (legyen az zene, film, tánc, könyv, kép, szobor, stb.), és emiatt elhiszik, hogy amit ők látnak és tetszik nekik, az minden.
Persze az igazán nagy poénokat nem illik lelőni, belátom - ennek ellenére úgy érzem, a ló túlsó oldalára estünk.
Mit tudok tenni... semmit. Feleslegesen panaszkodni nem szeretek, úgyhogy inkább sodródom az árral, és kedves spoiler miatt sopánkodó, ám cselekményre annál jobban izguló olvasóimnak megspórolok rengeteg időt azzal, hogy híres filmek 60 másodperces kivonatát teszem közzé. A történet benne van, nektek úgyis csak az adja az élményt, úgyhogy megnézni a teljes filmet utána nem ér. Elő a pattogatott kukoricával, elsötétíteni a függönyöket, és jó szórakozást!
Az ilyen megérdemli ami történt vele. Itt sír a szája ahelyett hogy örülne hogy ennyivel megúszta, életképtelen gyökér. A természet már rég kiszelektálta volna. Nem csoda hogy ilyen szar most minden; az a meglepő hogy még nem halt ki az emberiség az ilyenek miatt.
Bezzegrégen. Akkor okosak voltak az emberek. Az ősember is tudta, hogy szaporodnikell, különben felfal a mamut. Az ilyen genetikai hulladékok meg ott maradtak volna, nem kár értük: Spártában is tudták ezt, és hogy az ilyeneknek nem szabad életben maradniuk, mert csak a közösséget hátráltatják. Hagyni kéne hogy a természet végezze a dolgát. Nanáhogy átbaszták, mindenki tudja hogy az ilyet át kell baszni. De én tudtam, nem úgy mint ez a szerencsétlen, hát mennyivel jobb vagyok már, ezért pofázok.
Kiraktok egy erdőbe, megmaradok, nem kell nekem a mocskos civilizáció. Mert annak a műve ez, hogy ilyen hülyék vannak még életben és nem falta fel őket egy oroszlán. A hülye védőoltásoknak ami az ilyen gyökereket élni hagyja, meg az összes ilyen dolognak a hibája ez. De én ennél jobb vagyok, enélkül is megmaradok, olyan szívós vagyok mint állat és nem leszek beteg, nézd micsoda karizmom van. Meg nem ülök fel a háttérhatalom ármánykodásainak (ígérjem meg nektek, hogy ezt többször nem linkelem ki? - szerk). Fát vágok, ha nem, felmászok rá, nem szed le a párduc. Minden gombáról tudom, melyik mérgező, melyik nem, és seperc alatt felépítek magamnak egy bungalót a semmi közepén, ráadásul fűből is tudok magamnak teát készíteni ha megmar egy kígyó. Minek nekem fogtömés, internet. Tudok tüzet gyújtani.
Nem úgy mint azok a városi puhányok. Én vidéken nőttem fel, tudom mi az a munka. Ha nekem kisgyerekként megmondták hogy ássam el a kiscicát, hát akkor el kellett ásni, nem volt apelláta. A természetben nőttem fel és tudom hogy annak a törvényei szerint kell élni, nem igaz hogy ez nektek nem egyértelmű, pedig egyértelműek a jelek, látjátok hogy már itt is tornádók vannak. A nyugati civilizáció is mindjárt romba dől ha így folytatja, csak még nem látjátok azt amit én, úgy járunk majd mint a rómaiak, de akkor majd igazat adtok amikor már késő, most még nem hisztek nekem.
Én soha nem hibázom, átvágni se vágott át senki soha - én vagyok az evolúció csúcsa. Mindenről és mindenkiről tudok, minden szándékot átlátok, és aki nem, az magára vessen, olyan is, életképtelen. Nem azért élünk társadalomban, mert mindenki tudatlan valamilyen szempontból, és egymást segítsük, mekkora baromság már, ááááh nem hiszem el hogy ennek ti is felültetek és bekajáltátok. Versengünk az életért és élelemért nap mint nap, mint a természetben - nehogy azt hidd hogy különbség van, itt is a vadon törvényei uralkodnak, nézd meg, aki ezt nem ismeri fel az mind már az enyészeté. Magamnak rakom össze a számítógépet, de ez még nem minden - a processzort is én gyártom le hozzá. Simán vágom, hogy működik egy Eötvös-inga, és hogy mennyiért éri meg taxizni Kambodzsában - helyi fizetőeszközzel, persze. Ha kell energia atomot is hasítok magamnak, csakúgy simán, fejszével. Orvoshoz nem járok, kúrálom magam otthon, olvasni magamtól tanultam meg, ha nem így lett volna az írást én magam találtam volna fel.
Lehet nem értesz egyet, nem kell mindig egyetérteni, testvér. Én szóltam, bár jogod van hülyének is lenni, csak akkor számolj a következményekkel. Mert ha rajtam múlik, orvosod se lesz aki meggyógyítson ha netán arra kerül sor - aki hülye és nem segít magán, az majd úgyis megdöglik, annak rendje-módja szerint, ahogy a természet diktálja.
Na megyek tévézni, a doki azt javasolta sokat pihenjek. Szerencse hogy a TB állja a tüdőrák kezelését, különben nem tudom mi lenne velem. Próbálok leszokni a bagóról.
Utolsó kommentek