Itt van, pedig senki se hívta

Mindig van lejjebb. Mikor már azt hittük hogy a barbarizmus a propagandatörvényben csúcsosodik ki, a világ lelki üdvéért aggódó orosz ortodox egyház egyszer csak kiad egy Sztálinról szóló 2014-es naptárt, majd nyíltan támogat egy olyan javaslatot miszerint népszavazást kéne tartani arról hogy a homoszexualitás újra büntethető legyen.

Először is: Sztálinos naptár. Ne máááár.

Másodjára: az ortodox egyház azzal érvel, hogy "A lakosság többségének, és nem valamiféle külső erőknek kell eldönteniük, mi minősül büntethetőnek, és mi nem". Értjük. Akkor legyenek szívesek a népszavazás előtt majd ne ilyen megfoghatatlan külső erőkre hivatkozzanak mint Isten meg Szentháromság - persze tudjuk hogy lehetetlent kérünk.

Harmadszor: kétségeink ne legyenek, ha a pravoszláv egyház által "sugalmazott" életfelfogás szerint gondolkodó orosz társadalom elé kerül egy ilyen ügy népszavazásra, egészen biztosan elsöprő eredménnyel a kriminalizálás mellett fog dönteni.

(Nem, és nem érdekel hogy Horvátországban mi történt - ugyanis normál esetben etikai kérdéseket nem népszavazásokon kell eldönteni - ha már vallási vonalon vagyunk, lásd: Jézus kontra Barnabás Pilátus előtt.)

Negyedik: már megint a hívők érzelmeire hivatkoznak. A melegek érzelmeivel mi van?

Mindenesetre kérdés hogy Putyin bácsinak mik a tervei, hogyan kívánja a felajánlkozó lehetőséget kihasználni. Az biztos, hogy a szocsi-i téli olimpia befejeztéig nem fog történni semmi, már csak technikai okokból kifolyólag sem: végig kell haladnia a beadványnak a bürokrácián, és ha Putyin bele is egyezik, a népszavazást elő kell készíteni ami kisebb időbe telik. Másrészt meg a propagandatörvényen erősen megbotránkozó nyugati világnak jó lenne a kulturáltság látszatát kelteni legalább csak a játékok idejéig, az esetleges diplomáciai botrányon kívül is irtó kínos lenne pl. Obama dacból küldött delegáltjait lecsukatni csak azért mert melegek.

Tehát lényegi döntések véleményem szerint csak Szocsi után következhetnek. Ha a valószínűleg arcplasztikáztatott Putyin egy kis erőfitogtatásra vágyik, aláírja a népszavazásról szóló javaslatot; ha még nagyobbra, akkor nem, de a Dumában megszavaztatja a javaslatban leírtakat; vagy pedig ha szeretné egy kicsit lehűteni a kedélyeket nyugaton, visszautasítja - tökéletes gumicsont lehet azoknak, akik az orosz állam demokratikusságát szeretnék minden áron bebizonyítani.

Én mindenesetre nem erőltetném a helyében ezt a pacival modellkedéses dolgot.

Ez nem ő

Ez ő.

Egyik ismerősömmel megosztottam azt a végtelen megbotránkoztató véleményemet, miszerint nem szeretek aludni.  Ő erre ezt reagálta - igaza van-e? Azontúl ami társadalmilag nem elfogadott, az tényleg betegség?

Bársonyos arca kipirult, szemei kidülledtek, mereven figyelt mint egy bulldog az érkező idegent. Kínos csend.

-És voltál pszichológusnál?
-Voltam korábban, de nem érdekelte, nem foglalkozott vele.

Továbbra is csend.

-Te beteg vagy.

Mély levegőt vettem. Próbáltam kétségbeesni, de nem sikerült.

Tévedés ne essék: jól alszom, egészséges és szokásos mennyiségben és rendszerességgel, de épp ez a bajom vele: rengeteg időt vesz el a napomból, legalább 8 órát amit személy szerint sokkal szívesebben töltenék másképp, mint egy döglött hering eszméletlenül az ágyban. Nem vitatom az alvás fontosságát, hogy elemi létszükséglete mindenkinek ahogy nekem is, de szükséges rosszként tekintek rá. Volt amikor az evéstől sajnáltam az időt - de arról már leszoktam :)

Hogy társadalmi szempontból normális-e az álláspontom nem vitatom: nem az. Az átlagember szabja meg a normákat, és bizony ez a véleményem eltér attól. A többség szeret aludni. Azonban ha valaki nem követi a normákat (akarva-akaratlanul) nem jelenti azt hogy beteg is. Elvégre éjjel aludni egy általános norma - akkor a nappali alvás betegség lenne?

Egyébként beteg akkor lennék, ha akaratom és igényem ellenére nem tudnék annyit és olyan minőségben aludni, amennyit a szervezetem igényel - és emiatt rosszul érezném magam. Az hogy hogyan vélekedek az alvásról az megint csak nem betegség, hanem álláspont, ami a szubjektív világképem és az ideáim alapján fogalmazódik meg. Arról már lehetne vitatkozni hogy az pszichológiai betegség-e ahogy vélekedem a világról és milyen ideákat kergetek... például egy olyan világ ahol nem kéne aludnom... nem lenne erőszak, gyilkosság, gonoszság... szeretet és béke honolna... nem lennének éhező gyerekek... ezek másban is meglévő nem extrém vágyak amik az enyémhez hasonlóan távol állnak a realitástól, mégis az alvás hiányára való vágyam talán ritkasága miatt(?) úgy tűnik extrém esetnek minősül a magyar társadalomban.

Akárhogy nézem, forgatgatom a szót mint egy furcsa idegen tárgyat amivel mintha most találkoznék először életemben, nem tudok másra jutni. Pedig egyszerűbb lenne nekem, végre átháríthatnám magamról a felelősséget valami rajtam kívül álló dologra. De nem.

Viszont az a társadalom beteg, ami az ilyen apró eltéréseket sem képes tudomásul venni és tolerálni, és mindenkit ki akar centizni ugyanolyanra - még a véleményét is. Figyelem, nem azt jelentettem ki, hogy az alvás mindenkinek haszontalan, tehát még csak nem is szamárságot mondtam. Kénytelen vagyok tudomásul venni hogy hasznos és természetes dolog az alvás, mint ahogy néha beborul az ég és esik az eső, vagy hogy váltakoznak az évszakok... ezért többet nem jelentettem ki minthogy ehhez a tényhez hogyan viszonyulok. Viszont azt hogy ezt ne fejthetném ki úgy, hogy valaki ne keressen erre a véleményemre egyből diagnózist és gyógyszert...

Szegény ismerősöm most mit gondolhat rólam. Remélem nem kapja el ezt a szörnyű gondolatbetegséget.

Életmód rovatunk következik :)

Egyik barátom mondta, hogy nem tudunk irányítani, csak dönteni. Milyen igaza van! Magamat is folyamatosan figyelmeztetnem kell hogy totális kontrollt nem tudok szerezni az életem felett -  nagyon szeretném, de lehetetlen. Ha tetszik ha nem, az életemet más is befolyásolja, nem csak én. Neked is hatással lehetnek az életedre az alábbiak:

-Süt-e a nap?
-Anyád bal lábbal kelt fel?
-Elégedett-e az ágyban a főnököd az új barátnőjével? Esetleg magával?
-A tőzsdén emelkedett-e a BUX index?
-A tőzsdén csökkent-e a BUX index?
-A kisgyereked eleget levegőzött-e az iskolai tízperces szünetben?
-Ki nyerte meg a legújabb tehetségkutatót?
-Blablabla?!!!!!

Hogy miért befolyásolnak ezek téged? Ugye ha süt a nap, jobb kedved lesz (én legalábbis ilyen vagyok, de jelentkezzen akinek ez el tudja rontani a délelőttjét!), és talán jobban fogsz tudni dolgozni, kedvesebb leszel a kollégáiddal. Cserébe talán ők is veled. Vagy ha anyád bal lábbal kelt fel, akkor viszont olyan hangulatban is fogja neked tolmácsolni hogy nem jobb lábbal tette ezt meg - és legközelebb megeshet hogy remegve veszed fel a telefont ha az ő számát látod a kijelzőn. Ellenben ha a főnököd imádja az új barátnőjét, netalántán szerelmes is, rózsaszín szemüvegben látja a világot és lehet megdob téged egy kis fizetésemeléssel - persze nem mondom hogy nem kell azért keményen megdolgozni. Netalántán ha szuper jó vagy előléptet (cserébe lehetsz az új barátnője - hehehe). Lényeg ami lényeg: No man is an island. Láncokban kapcsolódunk egymáshoz, és ha az egyik végén megrántják a láncot, a másikon is érzik. Ezt tudomásul kell venni, és ha igazán megértjük, ennek elképesztő felszabadító ereje van.

Elvégre milyen is lenne egy olyan világban élni, ahol minden rosszért te felelsz? :)

Tehát jönnek velünk szemben a jó és rossz dolgok, és ezt nem tudjuk befolyásolni. Viszont figyelted-e már hogy a szörfösök mit csinálnak?

Próbálnak úgy a víz felszínén maradni, hogy közben több ilyen bazi nagy hullám jön szembe. Tömegével. Kérdem én: ki tudják számolni még mielőtt kifutnak a partra hogy mekkora hullám jön? Nem. Hiába gondolkoznak azon hogy tegnap milyen volt, nem tudnak konzekvenciát lehozni belőle hogy ma milyen hullámok lesznek. Sőt, egyáltalán hogy az ezután következő hullám milyen lesz.
Most jön a lényeg: nem is akarnak foglalkozni ilyenekkel. Amire ők figyelnek, hogy a víz felszínén maradjanak, minden másodpercben csak ez a fontos.

Ne foglalkozz azzal hogy más mit mondott rólad, ez a hullámot baromira nem érdekli. Az se hogy magadról mit gondolsz. Csak a jelen van.
Nem egyszer leesünk a deszkáról. Fel kell állni, hogy a következőt meglovagolhassuk. Ezért élünk.

A szörfös nem tudja a hullámot irányítani, csak dönteni arról, hogy hogy alkalmazkodik hozzá. Vagy ELDÖNTI hogy másik irányba hajt - aztán lehet leesik, mert nem tudott IRÁNYÍTANI.

Szóval ha leesel a deszkáról ne hibáztasd magad - próbálsz irányítani, de az csak egy illúzió. Sok kis döntést hozol meg ami által azt hiszed hogy irányítasz. Aztán egy rossz döntés és az irányítás oda. Na de tudhattad hogy az a hullám pont úgy fog formálódni mint a döntésed után?

Na abba is hagyom, mert szerintem Oravecz Nóra már elsápadva figyeli ahogy halmozom a közhelyeket. Mosolygós szép napot! :)

Nos, ez egy sebtiben megdizájnolt blog. Tudom még van mit tenni, de nagy szívességet tennél vele ha elmondanád a véleményed. Ha valami hozzáfűznivalód van nyugodtan írd le kommentben.

Köszi!

Az orosz homofób törvények nemzetközi jogi szervezetek, a hamarosan sorra kerülő szocsi-i olimpia sportolói és nagyhatalmak felháborodását váltották ki - nem véletlenül. A melegek ellen irányuló elnyomó magatartás azonban nem előzmény nélküli a Oroszországban - a két részes sorozat első cikkjében a Szovjetunió széthullása után idáig vezető utat próbálom felvázolni.

Betegség és bűn

1993-ig bűncselekménynek számított a homoszexualitás Oroszországban, végül 1999-ben törölték a betegségek listájáról. Ez alapján gondolhatnánk: az orosz törvényhozás ugyan legalább 20 év elmaradásban volt a világhoz képest (hozzánk képest 30 évvel: itthon 1961-ben dekriminalizálták a homoszexualitást), de végre eljutottak a felismerésig hogy a társadalomra nézve a jelenség nem káros hatású, és pláne nem betegség. Márpedig ha ezeket valamelyik ország törvényileg is magától értetődőnek veszi, gondolhatnánk nem merülhet fel az a tudathasadásos állapot hogy a melegek egyenjogúsági törekvéseit - immár ok nélkül - szabotálja. Mint láthatjuk de, sőt Oroszország visszafelé halad az időben és mindent megtesz annak érdekében hogy a helyi LMBT kisebbség öntudatra ébredését csírájában elfojtsa.

Moszkva - az erkölcs városa

A "probléma" az orosz melegekkel ott kezdődött, hogy tüntetést akartak tartani a homofóbia ellen Moszkvában 2006-ban. Az orosz hatóságok betiltották, mondván az sérti a vallási csoportok jogait (kérdem én - milyeneket?!). Az ortodox egyház és ottani muszlim vallási vezetők szerelmes egyetértésben hajtogatták hogy ez Isten ellen való bűn és a felvonulás ellen akár tettleges erővel is fel kell lépni - Jurij Luzskov, Moszkva akkori polgármestere pedig később ki is jelentette, hogy a Meleg Méltóság a Sátán munkája. Egészségére. Mindenesetre lényegében az orosz melegek gyülekezési joga már az esemény betiltásának pillanatától sérült.

Ennél rosszabb dolgok is történtek azonban amikor május 27-én mégis megemlékezést tartottak a Gay Russia melegszervezet vezetője, Nyikolaj Alekszejev irányításával: az orosz rendőrség a melegekre eresztette az ellenük támadó szélsőségeseket, amikor azok megpróbálták békés demonstrációjukat megtartani. A rendőrség nyilatkozata szerint azt gondolták hogy a 200 fős feketeinges csoport is a felvonulás résztvevője. Mindenesetre a 120 emberrel együtt a kővel megdobált, véres arccal médiának nyilatkozó Volker Beck német képviselőt és Nyikolaj Alekszejevet letartóztatták és rugdosva egy rendőrségi furgonba kényszerítették.

Megjegyzem, a cél az lett volna hogy a Vörös téren a melegek virágokat helyezzenek el az Ismeretlen Katona sírjánál annak emlékére hogy Oroszországban a homoszexualitás nem volt büntethető akkor immár 13 éve. Szó sem volt meztelenkedésről, táncos menetről, feltűnősködésről sem. Arról hogy a menetre támadó kb. 200 fős erőszakos szélsőséges tömegből egyáltalán valakit letartóztattak volna nem találtam információt.

Volker Beck

A következő évben, 2007-ben újra betiltották az eseményt - újabb illegális tüntetés lett a válasz május 27-én Moszkvában. A rendőrök megintcsak nem léptek fel az erőszakos szélsőségesek ellen, sőt az erőszakkal szembeni hiány ellen szót emelő tüntetőket, köztük Becket, Alekszejt és Peter Thatchellt tartóztatták le. A rendőri brutalitás és a szélsőségesek agresszív fellépése nemzetközi vihart kavart, több európai nagyváros polgármestere, az Európa Tanács, Human Rights Watch, a Helsinki Bizottság is elmarasztalta Oroszországot.

2008. A tüntetők öt különböző helyszínre kértek engedélyt a város vezetőségétől az év májusának összes napjára, de a polgármester megvonta mind a 155 felmerülő alkalomtól az engedélyt, mondván az "veszélyezteti a közrendet". Miután az orosz bíróságok mindegyikén elvesztették a pert a tiltakozók, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak. Ez év június 1-én az aktivisták kijátszották az ellentüntetőket és két helyszínen jelentek meg: a híres zeneszerző, Csajkovszkij szobránál és a moszkvai városházánál tiltakoztak a polgármester ellen. A szélsőségesek nem számoltak ezzel, ezért nem meglepő módon nem történt rendzavarás.

2009. Természetesen ebben az évben sem lett engedélyezve a felvonulás, mindenesetre május 16-án, a Moszkvában megtartott Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének alkalmából, a Homofóbia-ellenes Világnap előtt tiltakoztak. A korábban bejelentett - természetesen a város vezetése által betiltott - helyszín helyett váratlanul máshol jelentek meg hogy elkerüljék a szélsőségesek általi atrocitásokat. A tüntetőket a rendőrség perceken belül letartóztatta.

2010. Nem meglepő módon ebben az évben is betiltották a demonstrációt, immár ötödik alkalommal Moszkvában. Május 29-én a tüntetők mégis megtartották annak ellenére hogy Alekszejev fellebbezését az orosz bíróságok visszautasították, ezért nyugati országok nagykövetségeinek támogatását kérte. Pozitív fejlemény volt azonban az évben hogy kivételesen egy októberi LMBT-rendezvényt végre engedélyeztek, ahol rendhagyó módon nem a szélsőséges ellentüntetőket védte a rendőrség a békésen demonstrálókkal szemben.

2011. Mivel a 2006-os atrocitások és emberi jogi sértések miatt 2010-ben az EJEB 40 000 dolláros büntetést szabott ki Oroszországnak, továbbá Medvegyev erőteljes hatására Luzskov addigi moszkvai polgármestert leváltották, az aktivisták bizakodva néztek a jövő elé a felvonulás engedélyeztetése szempontjából. A városi tanács végül engedélyezte a demonstrációt, majd az utolsó pillanatban visszavonta. Alekszejev később kihasználva a jogi kiskaput 100 évre előre kérte a melegfelvonulások engedélyeztetését hogy legyen joga később is az EJEB-hez fordulni - Moszkva vezetése válaszul 100 évre előre betiltotta azt.

Ezek után már csak kisebb-nagyobb - immár bizonyosan - illegális demonstrációk következtek. Hol a betiltás ellen, hol a szentpétervári törvények ellen.

Nem Putyin fejéből pattant ki az ötlet

A moszkvai melegfelvonulás 100 évre előre való betiltása csak regionális szintű döntés volt, és nem egy egész országra kiterjedő törvény. Mint láthatjuk ez azt jelentette, hogy évről-évre megújuló macska-egér harc részeként a felvonulók engedélyeztetni akarták a demonstrációjukat, a városvezetés meg ennek megfelelően alkalomszerűen engedélyezte és gyorsan megvonta azt tőlük. Volt egy kivételes esemény Medvegyev előtérbe kerülésével amikor engedélyeztek egy demonstrációt 2010-ben, de Putyin akarata végül ezt a tendenciát is lenyomta.

A szálak azonban Szentpétervárra vezetnek a törvény megszületéséig, noha nem ott történt Oroszország modern kori történelmében az első eset ahol így kívántak gátat szabni a melegek egyenjogúsági törekvéseinek.

A következő befejező részben majd erről kívánok írni.

Források: Pride.hu, frissmeleg.hu archívum, Wikipedia