A jövő itt van...

...és sose lesz vége.

Utolsó kommentek

  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Őszintén nem tudom mi a fenét képzelsz magadról, úgy látszik nem értetted meg hogy ne... (2014.06.08. 17:12) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Válasszunk: @Válasszunk: És éppen ilyen becsületbeli kérdés veled kapcsolatban. Valamit ellenérvként használsz... (2014.06.08. 00:34) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Válasszunk: Elhallgattatni? Ez konkrétan hazugság. De nem kívánok veled foglalkozni. Ugyanis van egy egyszer... (2014.06.07. 23:57) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Ja, és azzal is tartozol már jó ideje hogy megmutasd, hol állítottam azt hogy nincs s... (2014.06.07. 23:34) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Nem, a buzi szó önmagában nem sértő - SZERINTEM. Mindig a mögötte álló szándék számít... (2014.06.07. 23:20) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Utolsó 20

Címkék

2013 (1) 2014 (1) 444.hu (1) afrika (1) AIDS (1) Alejandro (1) álszentek (1) általánosítás (2) alvás (1) autokrácia (1) automatizáció (1) balkezesség (1) bauhaus (1) BDSM (1) beszéd (1) betegség (1) biológiai nem (1) blog (2) blogger (1) bölcsesség (2) brrendaa (1) bulvár (1) bunyevácz zsuzsa (1) buzik (1) chemtrail (1) civilizáció (1) coming out (1) Conchita Wurst (1) conchita wurst (1) csend (1) demokrácia (1) Die Hard (1) diktatúra (1) diszkrimináció (2) dobogókő (1) egyház (1) egyiptom (1) élet (8) elfogadás (1) előadóművészet (1) ember (1) emberiség (1) emberi jogok (5) én (1) énblog (1) erotica album (1) erotika (1) érvelési hiba (1) esküvő (1) Eurovízió (1) facebook (1) falu (1) fantázia (1) feminizmus (2) fény angyalai (1) fétis (1) film (3) fotó (1) frissmeleg.hu (3) gesualdo (1) giccs (3) Google (1) google+ (1) Grace klinika (1) gropius (1) gyakorlás (1) halál (2) hanzli péter (1) Harcosok klubja (1) háttér archívum (1) háttér társaság (1) hazugságok (1) heteronormativitás (1) Heteronormativitás (1) heteroszexualitás (1) Hetero Büszkeség (1) hírnév (1) HIV (1) hivatal (1) Hollywood (1) homofóbia (5) homoszexualitás (4) Honlapajánló (1) huffington post (1) hullám (1) hülye (1) igazmondás (1) igazság (1) internet (1) ismerős (1) Jennifer Lopez (1) katasztrófa (1) kávé (1) kedvesség (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (1) keresztényüldözés (1) keresztrejtvény (1) kirekesztés (1) kisemberhatározó (1) Koletár Csaba (1) költözés (1) konteó (1) könyv (1) konzervativizmus (1) Kőszívű ember fiai (1) Kulka János (1) Lady Gaga (1) lélegzés (1) levél (1) like a virgin (1) (1) madonna (1) Mátrix (1) Medvegyev (1) melegaktivista (1) melegjogok (6) Mészáros György (1) modell (1) Mona LIsa (1) Moszkva (1) moszkva (2) nap szépe (1) nemi identitás (1) nemi szerepek (1) nemzetközi (1) Népszavazás (1) nigéria (1) nők (1) Nőnap (1) nosztalgia (1) nyikolaj alekszejev (3) okmány (1) oldal (1) önigazolástkérekegyheterótóldeazonnal! (1) önvezető autó (1) oravecz nóra (1) oroszország (3) Oroszország (1) Ortodox (1) Óz (1) papír (1) paradoxon (1) patriarchátus (1) Pilis (1) pina (1) Pindúr pandúrok (1) poszter (1) Pride (1) Putyin (3) reptilian (1) Republic (1) robotika (1) rokon (1) sexbook (1) sorozat (1) sorozatok (1) spoiler (1) Star Wars (1) szaniszló ferenc (1) szarkofág (1) Szárnyas Fejvadász (1) Szentpétervár (2) Szerelem (1) szex (2) szexizmus (2) szexuális orientáció (1) szexuális tárgyiasítás (1) szokások (1) szörf (1) Sztálin (1) szűz (1) tárgyiasítás (2) társadalmi nem (1) társadalom (2) tehetség (1) temetkezés (1) The Fame Monster (1) tisztelet (1) titok (1) tolerancia (1) trabant (1) transzfóbia (1) transzvesztitizmus (2) tudatlanság (1) tudjukki (1) ügyintézés (1) újság (1) válasszunk blog (1) valentin (1) változás (1) Vélemény (1) vélemény (4) vidék (1) világ (1) világhangulat (1) világnap (1) Világnap (1) villon (1) vita (2) Címkefelhő

A heteronormativitás

2014.05.13. 20:02 Renee Le Renard

Miután végre megfejtettük a Conchita Wurst jelenséget, hogy miért tabudöntő a megjelenése a többség számára, továbbá rájöttünk hogy ki is ő valójában és micsoda, ideje foglalkoznunk azzal a szociokulturális jelenséggel ami miatt a kevésbé feltűnő, nemükkel azonosuló melegeket is legszívesebben leradíroznák a térképről bizonyos emberek.

 

"Mi, normális emberek heterók...";
"Van, akinek aranyere van, vagy bütyke, vagy gennyesedése, senki sem lehet tökéletes."

/egy ügyvéd viszontválasza egy olyan meleg párnak akik az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultak mert kiutasították a fürdőből őket egy csókváltás miatt/

 

Ugye megvan az a videó, amin Koletár Csaba, a 2010-es budapesti Heteró Büszkeség szellemi atyja mintegy riposztként Szetey Gábor egykori államtitkár előbújására, jól látható zavarodottsággal, nagy nehezen bevallja hogy ő valójában heteroszexuális? 2:07-től jön a mindent elsöprő pillanat.

Ez az akció egyébként érdekes dolgokra világít rá: feltételezhetnénk hogy a bácsi azért érezte nagy szükségét a nyilvános előbújásnak, mert mindenki melegnek nézte őt. Bízhatnánk benne, hogy ezen esemény után nem kéne többé magyarázkodnia, hogy miért is lett heteró, elmondania hogy mikor döbbent rá hogy ő valójában AZ, és természetesen elfogadtatnia a családjával, környezetével szexuális orientációját. Kívánhatnánk azt, hogy egy beszólást se kapjon az utcán ha a feleségével kézen fogva sétál, pláne ne verjék össze őket emiatt.

Persze tisztában vagyok vele, hogy ez egy paródia akart lenni, akármilyen esetlenre is sikerült az egész. Hagyjuk, hogy mennyire ízléstelen gúnyt űzni egy ember évtizedekig elnyomott érzéseinek kitöréséből, amit mivel a bácsi nem ért, inkább kifigurázza. Éppen ez az ami miatt igazából szörnyű és egyben érdekes is az eset, és megmutatja, hogy a coming outtal szembeni értetlenség a heteronormativitással kapcsolatos általános fogalmatlanságból ered; benne élünk anélkül hogy észrevennénk azt, szabályoz minket minden öntudatlan pillanatunkban, a hátunk mögött áll és diktál, mércéje szerint értékel.

Mi ez?

Egy olyan világban élünk, ahol a heteroszexualitás a standard, az egyetlen elfogadott, az alapvető norma. Mindegy, hogy épp most pottyantál ki a szülőcsatornából (bár a siralmas statisztikákat elnézve...), fiú vagy vagy lány, hol és mit tanulsz, dolgozol, új vagy vagy régi, esetleg öreg vagy fiatal: mindenki alapból azt feltételezi rólad hogy heteroszexuális vagy. Ezt jelezhetik önkéntelenül vagy épp direkt módon neked, kimondva vagy kimondatlanul. Pl. új kollégaként a munkahelyeden merő jóindulatból először a csinos titkárnőjét mutatja be neked a főnököd, vagy a plakátokon egy meztelen buja tekintetű nő jelzi hogy milyen eredménnyel jár az ha a cég parfümjét vásárolod meg; esetleg észrevettétek hogy illő húsvétkor inkább a lányokat meglocsolni és abban örömünket lelni, mintsem a fiúkat, ráadásul szalagavatón ajánlott egy ellenkező nemű partnerrel táncolni. Furcsán is néznének rád, ha mégis azt mondanád, hogy férfi létedre inkább a főnök a legjobb pasinak mutasson be (vagy inkább ne mutasson be egy nőnek sem, csak hagyjon békén); ha a férfiparfüm kívánatos eredményeként egy jóképű pasas megszerzését állítanák be, vagy ha kijelentenéd, hogy neked nem a kölnivíztől sikítva rohangáló lányoktól szép a húsvét - és akkor is furán tekintenének rád ha szólnál, hogy szalagavatón az azonos nemű szerelmeddel szeretnél inkább táncolni.

 

"Azért nem, mert a heteroszexualitás egészséges és normális dolog, a homoszexualitás nem. Ők csak ne sétáljanak kézenfogva az utcán, és ne csókolózzanak."

 

A heteronormativitás azt jelenti, hogy a társadalom által egyetlen elfogadható szexuális irányultságnak a heteroszexualitás tekintendő, az ezzel kapcsolatos viselkedés az egyedül elfogadott irányvonal, ennek megfelelően aki kívül esik a körön... nos nem, az nem lehetséges. Ha mégis, az nem "normális", furcsának, természetellenesnek minősül. A heteronormatív társadalom az embereket két, egymást kiegészítő, eltérő szerepet betöltő nemre osztja, a biológiai, társadalmi és a nemi szerepek teljes illeszkedését hirdeti - már ha azok elválasztottságát elismeri. Számunkra most a legfontosabb ismertetőjele az, hogy az eddigiek mellé az egyik kritériumot, a szexuális irányultságot, ezzel együtt a szexuális magatartásokat jó, vagy rossz címke szerint rangsorolja, melynek a tetején a heteroszexuális aktus áll, mint egyetlen és kizárólagosan természetesnek tekinthető életforma.

Erről szólnak a könyvek, a sorozatok és mozifilmek szinte 99%-a, minden az égadta világon. Így természetesen minden más identitás meg sem jelenhetett eddig, háttérbe szorult, vagy csak vicces karakterként szerepelhetett a nézők szemei előtt. Ennek köszönhetően nem kívánatos elem az erősen heteronormatív társadalmakban, így a fehérorosz és az orosz képernyőkön egy genderqueer transzvesztita - még kérték is a szervezőktől az érintett vezetők, hogy a dívát sötétítsék el az előadása idejéig, aminek a rendezők (szerintem helyesen) nem tettek eleget.
A heteronormativitás attól sem riad vissza hogy jelentőségteljes életművet maguk után hagyó homoszexuálisokról hallgassák el nemi orientációjukat, ha nem éppen heteroszexuálisnak hazudják őket. Megint csak élen járnak ebben az oroszok: nemrég a Csajkovszkij életéről szóló életrajzi film körül ment a huzavona, ugyanis a kultúrpolitika jelezte hogy nem adnak állami támogatást a filmre ha a zeneszerző homoszexualitása egyáltalán szóba kerül a műben - ezzel csupán közel megmagyarázhatatlanná téve a híres zenész tragikus halálát. Azonban a magát roppant toleránsnak valló Hollywoodot sem kell félteni, ők a legjobb példát hozzák arra hogy a történelmi tényeket semmibe véve hogyan kell a német katonatiszttel epekedő szerelmi leveleket váltó Almásy Lászlóból az Angol beteg c. filmben kőheteró macsót faragni, nézők millióit átejtve (bár nem csak ettől nem hiteles az egyébként szerintem lenyűgöző film). A halott úgysem tiltakozik, amúgy is hogy lehetne egy homoszexuálisból pozitív hős, ugyan már.

Te normális vagy, ezért csak heteró lehetsz

Vegyük észre hogy a magát tradicionálisnak tartó környezetben egymás heteroszexuálisnak való feltételezése mindössze egy megelőlegezett jóindulat a másikkal szemben, mely egyszerű, de téves sztereotípiákból építkezik. Az idők folyamán a homoszexualitással, egyáltalán bárminemű heteroszexualitáson kívül eső eltérő orientációval összefonódott a betegség, a bűn, a perverzió tévképzete - így mivel te egy kedves és jófej krapek/csajszi vagy akit nagyon kedvelnek, hát persze hogy csak heterónak tekinthetnek kollégáid, és nem feltételezhetik rólad hogy te egy bűnben tévelygő undorító homár vagy, ugyan. Legalábbis amíg nem mutatsz rá utaló jeleket: a heteronormativitás íratlan szabályainak megfelelően a rád szabott nemi szerepeknek megfelelően viselkedsz, mozogsz, öltözködsz, és biológiai nemeddel azonosnak vallod magad. Ha párhuzamokat vélsz felfedezni ez és a szexizmus között, az nem a véletlen műve: egy tőről fakad mindkettő, sőt én úgy látom majdhogynem ugyanaz.

Ebből segítene elvileg kitörni a coming out is, ami nem csak arról szól hogy jelezzük a hozzánk közeledni kívánó titkárnőnek/főnöknek hogy max. csak barátilag, vagy munkaügyben vagyunk vevők a közeledésére, hanem hogy felszabadultabban tudjunk viselkedni a hétköznapokban önmegtagadás és hazugságok nélkül. Társadalmilag leghasznosabb oldala az is hogy mi is megmutassuk, egyszerű, hétköznapi normális emberek vagyunk: jé, a szomszéd Jani, meg a fagyiárus Linda is normális ember, nem nyelt le keresztben.

Heteronormativitás és homofóbia

Nagyon nehéz megtalálni az éles választóvonalat a kettő között, ugyanis mindkettő ugyanolyan fojtogató a hétköznapok során egy LMBT-személy számára, ráadásul egyikből következik a másik természete. A homofóbia azonban nem tűr meg és ignorál, mint "tilosban járó tévelygőt", hanem legjobb esetben is terelni akar téged a kijelölt "jó út"-ra hajánál ráncigált érveknél fogva. A homofóbia veszélyesnek tart téged, ennek megfelelően próbál tenni is ellened és természetes létformád ellen, míg a heteronormativitás elvileg nem téged helyez előtérbe, csak nem akar tudomást venni rólad.

A homofóbia egyik rákfenéje, ráadásul a kettő közötti kapcsolódási pont is éppen az, hogy a homofób fél azt gondolja hogy te a heteronormativitást azért kérdőjelezed meg, "támadod", mert helyére ugyanolyan elnyomó jellegű rendszert akarsz állítani, mint a számára olyannyira természetes és kényelmes, jelenleg őt jutalmazó heteronormativitás - még ha mindez benne talán nem is tudatosodik. Fél, mert úgy véli, hozzá hasonlóan uralkodni akarsz: először a trónról letaszítani, helyet cserélni, majd kedved szerint jutalmazni és büntetni. Fel is szokott vetődni a roppant eredeti és szellemes kérdés, hogy "mikor lesz már kötelező?", mintha belül maguk a homofóbok is éreznék, hogy valaminek mindenképpen kötelezőnek kell lennie, kiüresedett trón király nélkül nem panghat.

 

"Ez az, a legjobb, ha ezentul elvesszuk a hetero hazasparok gyerekeit es odaadjuk oket homo (hazas)paroknak nevelesre [...] Latva ezt a modern tendenciat, kicsit szegyenlem magam, hogy normalis, hetero hazaspar nevelt fel 3 testveremmel egyutt."

 

Cinikus módon ezzel maguk mutatnak rá arra hogy a jelenlegi rendszer szerint heteroszexuálisnak lenni kötelező - amennyiben később feltételezésük szerint pedig ugye homoszexuálisnak, de lényeg: valami mindenképp legyen kötelező. Ezek az emberek nem veszik észre, hogy valójában azt feltételezik a heteronormativitás nélküli világáról, amit épp a heteronormativitás sajátjaként ismerünk és amit ellenzünk benne: a heteronormativitás rejtetten, de pont kirekesztő eszméje szerint határozza meg magát. Pedig míg a homofóbiát/heteronormativitást foglalkoztatja az hogy kizárólag csak szája-íze szerint megfelelően különneműek bújhassanak ágyba mivel csak azt tartja kívánatosnak és erkölcsösnek, addig önkéntelenül is foglalkoztatja a homoszexualitás, mint elvetendő, társadalmilag büntetendő magatartás. A másik oldalt, aki a heteronormativitás kirekesztő mivolta ellen van viszont egyszerűen nem érdekli a heteroszexualitás maga, hiszen teljesen hidegen hagyja annál fogva hogy csak egy, de gyakori orientációként tekint rá a sok, hasonlóan normális viszony közül. Egy dolgot ellenez csak: ha csak egyetlen szexuális orientációt próbálnak meg egyedül normálisnak bemutatni, és ezáltal elnyomni az összes többi másféle irányultsággal rendelkező egyént.

 

- Te, ott egy buzi, verjük meg!
- Várj, és ha ő ver meg minket?
- Ő? Miért tenne ilyet?

 

A heteronormativitás nem csak társadalmi alapnak tekinti a heteroszexualitást, hanem magától értetődően mindenki számára élvezetes szabadidős standardnak is, amitől szórakozásként térnek el azok akik az ellenkező neműekkel folytatott szexre "ráuntak". Külön extra dőzsölés, bujálkodás. Sokan meg pont a "könnyebb út"-ként próbálják megmagyarázni, a heteroszexuális kapcsolatok kudarcaiból az egyszerűbb felé menekülésként tekintenek rá, esetleg krízismegoldásként.

 

"Elég logikus, hogy ha valakinek összeomlik a normális kapcsolata, akkor onnantól könnyebben belekeveredik akármibe is, így még homoszexuális kapcsolatokba is."

 

Ennek megfelelően gondolja sok meleg és heteró egyaránt, hogy a homoszexualitás külön magyarázatra szorul a heteroszexualitás mellett ami elég nagy tévedés; továbbá így lehetséges az, hogy sok, a gólyamesén nevelkedett de az attól már magukat távol tartani kívánó, ugyanakkor a szexualitás ismertetésének súlyától szorongó szülő úgy érzi hogy a csemetéje számára megterhelő a heteroszexuális aktus mellett egy különutas, extrém állapot, a homoszexualitás megértése. Persze hogy nehéz, ha így állunk hozzá. És akkor szakállas nőkről nem is  beszéltünk.

Mulatságos, hogy a fenti videón látható szülők is tisztában vannak azzal, hogy a heteronormativitás, és a homofóbia szocializációval tanult: miközben a gyermekeik nevében tiltakoznak a szexualitás utcára vitelétől, továbbá háborognak azon hogy hogy magyarázzák el ezt az egészet a kisdedüknek, pont maguk viszik ki a szexualitásról mit sem tudó apróságokat a Pride-ra, hogy jól megmutassák neki milyennek szabad/nem szabad lenni.

Az alábbi videó ebből a szempontból legtanulságosabb része 4:03-tól 5:33-ig tart:

Később remek kamaszkori traumák alakulhatnak ki abból ha a gyerek netalántán arra ébred rá hogy meleg (bár tudjuk ezt a homofóbok nem tudják elképzelni mert még mindig hisznek abban hogy a vonzalom nevelés kérdése), és nem tud választani a ráerőltetett családi értékrend és a saját vágyai között, ami miatt manapság is sokan választják egyetlen menekülőútként az öngyilkosságot.

A szexualitás nem egy fogasra akasztható valami, amit otthon hagyhatsz

És mégis, a heteronormativitás öntudatlanul erről szól, még ha nyíltan mást is vall. A társadalmi közmegegyezés azt tartja, hogy a szexualitás nem való a szoba négy falán kívülre, így a szexuális orientáció teljesen magánügy - amivel egyet is lehetne érteni, de közben elhallgatjuk hogy a jegygyűrű, az iroda asztalára kitett barátnő fényképe, az utcai csók meg végképp elég egyértelmű utalás az illető szexualitására, amiről elvileg illene nem tudnunk. Most akkor hogy is van ez?

Még mindig nem láttam a botrányt kavaró Coming Out című filmet, viszont egy interjút ezzel kapcsolatban Csányi Sándorral igen. Azt mondta, hogy egy színésznek rendkívül hálás szerep meleget játszani - én csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy egy melegnek viszont nem hálás dolog minden nap színészkedni, mégis sokakat kárhoztat erre környezetük.

Ez nagyon jól jelzi, hogy a heteronormativitás mennyire átszövi a hétköznapjainkat, kultúránkat. Még a legártatlanabb lenyomatai is a viselkedésünknek, egészen az öltözködésünktől beszédünkig a heteroszexualitás standardjára támaszkodnak, amit ajánlott magunkévá tenni ha egzisztenciális okokból kifolyólag rejtőzködni kívánunk. Gyerekkorunktól fogva erre vagyunk trenírozva, aztán már csak habitus kérdése ki hogy teszi magáévá, és mennyire viseli jól. Mindenesetre az elvárás csodálatos skizofrén helyzetbe hozhatja az LMBT embereket, és rendkívül sok energiát el is von tőlük ha teljesítik őket, amik általában nem, de előfordulhat hogy a társas kapcsolataikra és a munkahelyi teljesítményükre is kihathatnak. Viszont ha ellenállnak, a következményekkel számolniuk kell. Mindenki maga mérlegel, melyik éri meg neki jobban, egyelőre mindkét választás esetén van vesztenivaló.

Azok, akik nyomasztóan élik meg az évi egyetlen Pride-ot, netalántán most az osztrák énekest (tagadhatatlan: vele most tényleg tele van a média), fogalmuk sincs róla hogy  az utóbbi utat választó, "asszimilálódó" LMBT egyénnek mennyire nyomasztó az év többi 364 napján heterónak látszani. Veszélyes dolog például egy buziviccen nem nevetni munkahelyi társaságban, pláne a tanári szobában, vagy a tornatermi öltözőben... esetleg kikelni egy sértő, de nem személyesen neked szóló beszólás ellen.

A heteronormativitás álságos érvekre támaszkodva nyom el minden nem heteroszexuális egyént. Jöjjünk a jól bejáratott közhelyekkel: ha én a kedvesemmel kézen fogva sétálok az utcán, netalántán egy csók elcsattan, akkor mások szerint undorítóan hirdetem a szexuális irányultságomat és feljogosítva érzik magukat hogy beszóljanak nekem. A lakodalmas menet szerencsére nem arról szól hogy hangosan, dudálva, csörömpölve hirdetjük egy férfi és egy nő örökké(?) egymást kívánják... khm... ami vagy összejön, vagy nem. Mindenesetre nászéjszaka is lesz, és ezt mindenki tudja: tessenek elővenni a fantáziájukat. Ja, hogy elvileg nem is kéne tudnunk róla, mert nem tartozik ránk?

Elnyomunk titeket

A heteronormativitás mellett nyíltan kiállók, és a homofóbia által azt gyakorlatban is támogatók pont azért félnek tőlünk, mert csak egy kizárólagos és kirekesztő rendszerben tudnak gondolkozni, ahol valakinek mindenképpen el kell nyomnia a másikat. Gondolják: vagy ők uralkodnak, vagy mi. Hogy meggyőződjünk arról mennyire nincs igazuk, érdemes megnézni a fent mellékelt videón: hány tojást dobáló, "mocskos heterózó" meleget láttál azon a bizonyos Hetero Pride-on?

Címkék: Heteronormativitás Hetero Büszkeség Koletár Csaba

33 komment

Google+