A jövő itt van...

...és sose lesz vége.

Utolsó kommentek

  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Őszintén nem tudom mi a fenét képzelsz magadról, úgy látszik nem értetted meg hogy ne... (2014.06.08. 17:12) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Válasszunk: @Válasszunk: És éppen ilyen becsületbeli kérdés veled kapcsolatban. Valamit ellenérvként használsz... (2014.06.08. 00:34) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Válasszunk: Elhallgattatni? Ez konkrétan hazugság. De nem kívánok veled foglalkozni. Ugyanis van egy egyszer... (2014.06.07. 23:57) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Ja, és azzal is tartozol már jó ideje hogy megmutasd, hol állítottam azt hogy nincs s... (2014.06.07. 23:34) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Renee Le Renard: @Válasszunk: Nem, a buzi szó önmagában nem sértő - SZERINTEM. Mindig a mögötte álló szándék számít... (2014.06.07. 23:20) Egyenlőbbek véleményszabadsága
  • Utolsó 20

Címkék

2013 (1) 2014 (1) 444.hu (1) afrika (1) AIDS (1) Alejandro (1) álszentek (1) általánosítás (2) alvás (1) autokrácia (1) automatizáció (1) balkezesség (1) bauhaus (1) BDSM (1) beszéd (1) betegség (1) biológiai nem (1) blog (2) blogger (1) bölcsesség (2) brrendaa (1) bulvár (1) bunyevácz zsuzsa (1) buzik (1) chemtrail (1) civilizáció (1) coming out (1) Conchita Wurst (1) conchita wurst (1) csend (1) demokrácia (1) Die Hard (1) diktatúra (1) diszkrimináció (2) dobogókő (1) egyház (1) egyiptom (1) élet (8) elfogadás (1) előadóművészet (1) ember (1) emberiség (1) emberi jogok (5) én (1) énblog (1) erotica album (1) erotika (1) érvelési hiba (1) esküvő (1) Eurovízió (1) facebook (1) falu (1) fantázia (1) feminizmus (2) fény angyalai (1) fétis (1) film (3) fotó (1) frissmeleg.hu (3) gesualdo (1) giccs (3) Google (1) google+ (1) Grace klinika (1) gropius (1) gyakorlás (1) halál (2) hanzli péter (1) Harcosok klubja (1) háttér archívum (1) háttér társaság (1) hazugságok (1) heteronormativitás (1) Heteronormativitás (1) heteroszexualitás (1) Hetero Büszkeség (1) hírnév (1) HIV (1) hivatal (1) Hollywood (1) homofóbia (5) homoszexualitás (4) Honlapajánló (1) huffington post (1) hullám (1) hülye (1) igazmondás (1) igazság (1) internet (1) ismerős (1) Jennifer Lopez (1) katasztrófa (1) kávé (1) kedvesség (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (1) keresztényüldözés (1) keresztrejtvény (1) kirekesztés (1) kisemberhatározó (1) Koletár Csaba (1) költözés (1) konteó (1) könyv (1) konzervativizmus (1) Kőszívű ember fiai (1) Kulka János (1) Lady Gaga (1) lélegzés (1) levél (1) like a virgin (1) (1) madonna (1) Mátrix (1) Medvegyev (1) melegaktivista (1) melegjogok (6) Mészáros György (1) modell (1) Mona LIsa (1) Moszkva (1) moszkva (2) nap szépe (1) nemi identitás (1) nemi szerepek (1) nemzetközi (1) Népszavazás (1) nigéria (1) nők (1) Nőnap (1) nosztalgia (1) nyikolaj alekszejev (3) okmány (1) oldal (1) önigazolástkérekegyheterótóldeazonnal! (1) önvezető autó (1) oravecz nóra (1) oroszország (3) Oroszország (1) Ortodox (1) Óz (1) papír (1) paradoxon (1) patriarchátus (1) Pilis (1) pina (1) Pindúr pandúrok (1) poszter (1) Pride (1) Putyin (3) reptilian (1) Republic (1) robotika (1) rokon (1) sexbook (1) sorozat (1) sorozatok (1) spoiler (1) Star Wars (1) szaniszló ferenc (1) szarkofág (1) Szárnyas Fejvadász (1) Szentpétervár (2) Szerelem (1) szex (2) szexizmus (2) szexuális orientáció (1) szexuális tárgyiasítás (1) szokások (1) szörf (1) Sztálin (1) szűz (1) tárgyiasítás (2) társadalmi nem (1) társadalom (2) tehetség (1) temetkezés (1) The Fame Monster (1) tisztelet (1) titok (1) tolerancia (1) trabant (1) transzfóbia (1) transzvesztitizmus (2) tudatlanság (1) tudjukki (1) ügyintézés (1) újság (1) válasszunk blog (1) valentin (1) változás (1) Vélemény (1) vélemény (4) vidék (1) világ (1) világhangulat (1) Világnap (1) világnap (1) villon (1) vita (2) Címkefelhő

Oszt a lyänyokka' mi van?

2014.02.25. 03:51 Renee Le Renard

Ilyenkor kezdesz el a nővéreid hogylétéről mesélni. Pedig nem az érdekli őket.

Ez egy másik világ. Kedves emberekkel találkozol, akik érdeklődnek irántad. Vagy felőled. Olyan közvetlenek, olyan kedvesek, városban ilyet nem tapasztalsz, még furcsa is, de pillanatok alatt belerázódsz és valahol még tetszik is neked. Összetartó közösség van itt; mindenki ismer mindenkit és mindenki tudja hol a helye. Ha Jóskáról kezdesz el mesélni, mindenki tudja melyik Jóskáról van szó; ha te vagy Jóska, akkor meg mindenki tudja, hogy István fia vagy, hiszen kiköpött nagyapád vagy - "Istenem, mintha az öreg Janit látnám fiatalon!". Már a szemedből látta hogy Erzsike unokája vagy, de alkatra tiszta apád, még őt is ismerte kamaszon, hazajárt hétvégenként a kollégiumból. Sovány volt az ottani koszttól, csont és bőr, úgy kellett hizlalni. De jajj, micsoda szép férfi lettél, igazi derék legény! Biztos rajonganak érted a lányok. Még mindig emlékszik rád milyen aranyos kisfiú voltál, a házuk előtt próbáltál közlekedni pont, a műanyag kismotoroddal a tulipánok között, emlékszel-e rá? Húsvétkor is elvitted hozzájuk, annyira ragaszkodtál hozzá... és jajj micsoda sírás volt aznap este, alig győztek vigasztalni mikor elestél és elkezdett vérezni az ujjad, nagyanyád nem győzte kötögetni a kezed és mondta, ne sírj, mert egy igazi fiú nem sír. Katonadolog! Abba is hagytad.

Meginvitál. Egyél náluk! Naaa, gyere már, ne kéresd magad, épp most tette fel a húslevest. Olyan régen láttak már.

A leves már gőzölög. Az illata zseniális, érzed a fűszerességét. Már kopog a szemed az éhségtől és szeretnéd érezni ahogy lecsúszik a torkodon. Jól esik. Na ez az igazi húsleves. Nem az a poros, ami a közértben kapható. Egy pillanatra körbenézel, és nem hiszed el hogy hol vagy: festett tányérok lógnak a falon, a heverőt sezlonynak hívják - néha el is veszted a beszélgetés fonalát a kettőshangzók meg a furcsa szavak miatt. A fagyasztón szamovár pihen, elvarázsolt világ ez: csak a legyek döngicsélést hallod a régi barnás-fehér erdőt ábrázoló falikárpit mellett. Bár kintről néha ugat a kutya unalmában egyet - biztos idegent látott; papa meg is nézi, mi történt.

Biztatnak hogy egyél. Evés közben is ezt teszik - először nem érted, aztán majd megőrülsz: talán nem látják hogy épp azt teszed? Időközben rájössz, hogy túl nagy adagot tettek eléd - bár az előbb még nem tartottad soknak, annyira éhes voltál, csak a szemeddel kívántad. Érdeklődnek: hát hova jársz, mit csinálsz? "Istenem, mennyi éve nem láttunk már - apjok, mikor is adtuk el a kisabróczi földet, 3-4 éve tán? Na, körülbelül azóta. Bár lehet azelőtt egy kicsikével. Mindegy. Egyél. Ízlik a leves? Most nem tudtam pont azt a tésztát tenni bele mint amit szoktam, Izike boltjában nem volt, meg ugye a répa sem olyan mint tavaly - ejj, pedig ha tudtam volna hogy jössz! Istenem! De ugye ízlik, ugye? No jól van. Az a lényeg. Megnézem megsült-e már a hús." Hallod, hogy most elsuhan egy kocsi a ház előtt. Nem szoktad.

Közben próbálsz lelkiismeretesen enni, meg mesélni is. Mégiscsak kimaradt pár év, meg hát aranyos nénikék, bácsikák, megérdemlik hogy mindenről tudjanak; és hát az étel is fergeteges amit eléd raktak, be kell vallani. Téped a kenyeret, és amint visszatért a konyhából, elmondod, hogy hogyan érettségiztél, és a töri is jól sikerült, pedig a tanár nem szeretett. A szomszéd Szandi viszont ebben az évben készül, küszködik is vele, járnak hozzá korrepetálni matekból. Az alkesz Árpi az elsőről elköltözött - "hál' Istennek!" -, viszont Tibi bácsi meghalt, szegény az utolsó hónapokban rengeteget kínlódott a szívével, Kinga néni eléggé magába is esett, egyedül maradt. Még mindig szeretsz úszni, bár már nem nyersz versenyeket (a Junior kategóriát kinőtted), azóta meg másra helyeződött a hangsúly. Az egyetem nem könnyű, az évfolyamtársaid meg egész jófejek, bár vannak hülyék is, de képzelje, Andi is arra a szakra jár mint te, még általánosba együtt jártatok hittanra. Nem, nem építészmérnök lesz belőled, az másik kar.

Udvarias vagy - meg valamennyire érdekel is amikor nem köt le éppen a rántott hús szabdalása - és te is kérdezősködsz. Aztán rájössz: nem is kell, mesélnek ők maguktól is, csak ömlik a sok szó és történet. Néha ugrálnak időben harminc-negyven évet, csodálkozol is rajta hogy nem értesz semmit, majd megegyeztek abban, hogy te akkor még meg se születtél. Elmondják hogy mennyire drága a kenyér, és eladták a tyúkokat, nem bírják már a sok munkát amivel az jár. Érdeklődnek a rokonok felől - jól vannak, biztosítod őket. Ettől függetlenül megállíthatatlanul feltörnek a közös emlékek, mindenki aki az asztalnál ül tesz hozzá pár szót, jókat nevettek. Milyen jó ez a sok közös emlék, micsoda egység, azonos dimenzió - és persze az étel, bár már érzed, mindjárt jól laksz, de olyan finom - szép érzések törnek fel belőled, emiatt úgy érzed, ők már szinte te vagy, igazi egység, harmónia ami köztetek van, egy és elválaszthatatlan. Ismerősök lettek az idegen hangok, a múlt a jelenbe folyik át, szinte el se váltatok. Megjegyzik még egyszer, milyen irtó helyes fiú vagy, de jó hogy látnak, és mesélnek még olyan dolgokat amiket te már el is felejtettél, vagy amikre egyáltalán nem is emlékezhetsz - de leginkább szíved szerint elfelejtenéd őket és behúzod a nyakad; de ők csak nevetnek: ejj, micsoda kis bugris, zsivány gyerek voltál te! Aztán már nem is tartod annyira kellemetlennek az egészet.

Felelevenednek a halottak, a közös ismerősök, programok. Strandolások, fényképek a teraszon, életképek a kukoricamezőről. Hétköznapok az előző kutyával - nagyon szeretted, de meghalt; még a házát is festetted, pedig alig tudtad megfogni még az ecsetet -, ugrálás az udvaron a szomszéd Julcsival. Együtt néztétek a napfogyatkozást, bár nem a Balatonon, úgyhogy itt csak részleges volt. Julcsi elég gyakran átjárt amikor ovis voltál, most a szomszéd városban tanul, pedagógus lesz. Ejj, mennyi időt töltöttetek együtt! Még együtt is fürödtetek amikor itt volt, imádtátok egymást. Tényleg, a lányokkal mi van? Van már barátnő? Szép lány? Na, meséélj. Ilyen szép fiúnak már biztosan van valakije, mesélj.

-Öööööö... hááát izééé.
-No?
-Hát... nincs.

Miért... hát hogyhogy, hát mi van? Nem találtál elég szépet, kedves lányt? Zavarban vagy, értetlenség vesz körbe, mindenki a tekintetét szegezi rád. Csend van, csak az evőeszközök csörömpölését hallod. Várják a válaszodat. Valamit mondani kell. Hallod a legyek zsongását, kint egy tyúk kezdett kotkodácsolásba. Ki kell találni valamit. Nem tudsz jobbat: nem találtad meg még a megfelelőt. Nagyon nehéz mostanában rendes lányt találni, szinte az összes ribanc, te azokkal inkább szóba se állsz. Olcsó kurva szinte mind. Inkább vársz, hátha. Csak normálisat szeretnél, kedveset, akivel beszélni is lehet. Értitek, ki vágyik egy olcsó hülye libára - nekem nem hiányzik olyan, hogy a nyakamra másszon. Meg a lényeg hogy szeressen, meg hogy én is szeressem. De olyat még nem találtam. Értitek.

Csend.

Hát értjük értjük, dehát mégis. Nem kell neked egy olyan?

Aztán megkönnyebbülsz, az asztaltársaság női részlege megért, hangosan rikácsol és megjegyzi milyen rendesen cselekszel! Ó milyen jól teszed, igazi herceg vagy, egy kincs, jól teszed kisfiam, a szerelem szép, nem kell több annál. Úgy kell azt, úgy szép, mint a mi időnkben, nem úgy mint mostanában a fiatalok többsége; látják meg hallanak róla mi szokott történni a helyi diszkóban - ejj úgy cserélik egymást a fiatalok mint mi a zoknit! Szörnyű! Naponta! Aztán meg csodálkoznak ha nemi betegek lesznek, meg ki tudja még mi franc-fene, meg mit csinálnak még egymással, bele se mernek gondolni. Meg aztán mostanában nagy divat lett ez a buzerancia, láttak is riportot róla a tévében, hát az meg micsoda, istenem, ott vonultak már megint, csak egy pofon kéne nekik, aztán észhez térnének. Régen a csendőr tudta hogy kellett rendbe tenni az ilyen alakokat, a cigányokkal sem bánt kesztyűs kézzel, úgy tudták utána mi a rend, hogy ihajj! Ott hajbókoltak neki, féltek is tőle rendesen, akkor még volt a rendőrnek tekintélye, nem úgy mint most ám! Nem az ami mostanában megy... és még védi is őket, a betegeket, fújj, istenem, kész Szodoma és Gomorra. Régen is voltak ilyenek, de nem vonultak. Csendben elvoltak maguknak, mindenki tudta a faluban kik azok, de elnézték nekik. Ejj, a pöffetegek, hát mire büszkék? Azt mi van ha meglátja egy kisgyerek őket, akkor mi van? Az is olyan lesz? Nem kéne ezt így csinálni, ez nem normális, nem lesz ez így jó. Jó lenne ha a fiatalok ezt tudnák, és nem követnék ezt a hülyeséget.

Szóval fijam, jól teszed, csak várj a megfelelő kislányra. Nagyon helyesen teszed.

Mostmár a férfi szekció is bólogat. Inkább várjon rá, még szerencse hogy ilyen rendes fiú a mienk. Tudja ez milyennek szabad lenni. Kicsit furcsa hogy ennyit várakozik, de rendes gyerek ez, megfogja találni a megfelelőt. És milyen rendben lesz, majd bemutatja nekünk, már várjuk.

Te is bólogatsz. Igen, ezek betegek. Fújj. Meg ez nem természetes. Nem érted ezek mit akarnak. Elképesztő ez a mai világ, Istenem, hát ez nem normális.

Idővel kihuny ez a téma, másfelé terelődik, folytatjátok tovább a beszélgetést. Feltörnek még említetlen emlékek, jó viccek, régi csipkelődések. Te már nem vagy ott lélekben. Ott vagy, de az nem te vagy. Az az alteregód. Azt hitted ők amiatt szeretnek téged ami vagy. Meg úgy ahogy vagy. Rájössz, valami ami eddig közös volt, az összetört, már nem egy, már nem egész. Már nem közös dimenzió. A gyerekkorod az övék, de a jelened és a jövőd nem. A sütemény továbbra is finom, de mintha nem lenne elég édes. Biztos kevés benne a cukor. Persze továbbra is nagyon kedvesek, meg a maradékból adnak valamennyit, hát ne maradjon már rájuk. Vidd haza, biztos jól fog majd esni a testvéreidnek, meg pusziltatják anyukádat is, meg mindenkit, akit nagyon szeretnek.

Ballagsz vissza a megállóba. Hideg van. A földszintes parasztházak két szemükkel téged figyelnek, szinte érzed ahogy utánad fordulnak. A biciklisek is majd kiesnek a nyeregből, úgy nézik ezt a tájidegen fiatalt, még soha nem látták itt. Biztos nem idevalósi, városból jött, látszik a ruházatán. Nem hallasz semmit, csak a tyúkkotkodácsolást, túl nagy a csend, majd megőrülsz. Aztán meg a malacvisítást, pedig hivatalosan ez egy város. Te már soha nem fogsz úgy tartozni hozzájuk, mint ahogy a többiek. Pedig vágysz rá. Már majdnem megvolt... már majdnem.

Címkék: falu ismerős vidék homofóbia rokon

2 komment

Google+