Azt hiszed előre haladnak a dolgaid, csak mert elmész BKV-bérletet venni? Hogy csinálsz valamit, ha újraigényled a személyidet? Ha aláíratod az indexed? Ha okmányirodában "intézkedsz" órákig? Lehet te ezt gondolod, de engem légyszi ebből hagyj ki - az én életem nem erről szól.
Tudom, hogy lusta vagyok. Iszonyat lusta, mert nem akarok ilyenekre időt áldozni, pedig az élet az állandó állítólagos tennivalókról szól, melyeket időről időre meg kell tennünk. Pörögni kell, pörögni és pörögni, különben lemaradsz, nem lesz megcsinálva - nézd, Józsika milyen ügyes, ő már ott tart hogy minden irata megvan, nem úgy mint te, büdös disznó. Ő már a szabadidejét annak áldozhatja amire szeretné, veled ellentétben.
Egy frászt.
Józsikának ezeket az iratokat 5 év múlva meg kell újítania. Miért? Hogy bejelentse: nem változott semmi. Ennek mi értelme van?
A legszomorúbb az, hogy vannak emberek, akik azt gondolják, ez az élet, és ez egy teendő. Droidok. Az élet nem ez, hogy ezeket a köröket újra és újra lefussuk. Meg azokat, amiket nagyanyáink lefutottak, mert akkor kurvára nincs értelme annak hogy én létezem. És az sem életcél és teendő, ami csak a létezésem alátámasztását igazolja, netalántán annak egyszerű fenntartását szolgálja - noha az emberek 99%-a ennyivel bőven megelégszik.
Azért lettem én én, ahogy te is te, hogy ne ugyanazt és ugyanúgy csináljuk - ezért is nem érdekel hogy mások hogy szokták. Az idő is azért telik, hogy ne ugyanaz történjen meg újra és újra. Erre jönnek a kapun belüli munkanélküliség újkori bürokratái, akik nem teremtenek semmit - ja de. Időhiányt, újra meg újra megismétlődő ciklusokat. Idegességet. El nem intézett dolgokat - legalábbis ennek az illúzióját, amivel elveszik tőled az életed, mert te ezekkel nem foglalkoznál, hiszen nem a születésed és létezésed papírozására érkeztél erre a világra.
Alkotni
A világ sosem az egyszerű létezés, a változatlanság, a vegetáció megerősítésétől és lepapírozásától haladt előre. Az életed sem ez. Amikor te bemész a hivatalba, az egy tévképzet hogy te teszel valamit, ahogy az is, hogy az ügyintéző is. Félreértés ne essék: az ügyintéző dolgozik, még ha tök feleslegesen is sokszor. Mi a gond? Élnénk, netalántán alkotnánk valami újat, ehelyett arról egy kisebb brazíliai erdőnyi papírt gyártunk, hogy mit csinálunk meg, amit eddig már szinte mindenki megcsinált és baromira nem új: megszületett, iskolába ment, megházasodott, örökölt, céget alapított, meghalt, stb.
És az idő nem csak az ügyintézéssel telik - a legszomorúbb az, hogy még az a hosszú idő is töredéke annak, amit az egész folyamat elvesz az igazi életedből. Persze csak ha tényleg felismerted, hogy ez eddig nem volt az. Elvégre meg kell keresned azt a nyomorult csekket - ez idő. El kell utaznod oda - ez is idő. Várakoznod kell a többi sorbanállóra - ez is idő. Aztán máshová kell utaznod (ahol eredetileg ott lettél volna ha ezt nem kellene elintézni), ami szintén idő. Abba most ne gondolj bele, hogy ha adtak volna neked rá lehetőséget, az egészet akár a neten is elintézhetted volna.
De én még attól is sajnálnám az időt.
Ugyanis lehet te igen, de én nem arra születtem hogy én legyek a 412542. diákigazolvány igénylő. Hogy rólam készítsék el a 32643. iszonyatosan borzalmas igazolványfotót, és igényeljem a 2134563535. útlevelet, amit majd a 234234. határőr lepecsétel.
Azért vagyok itt, hogy éljek. Ez azt jelenti hogy azt kell csinálnom, amit csak én tudok csinálni. Ahogy te is csak a saját életedet tudod betölteni egyedül, mert más nem tudja helyetted.
Ehhez képest most mindketten itt vagyunk, és ugyanazt csináljuk: papírozunk. Amit más is megcsinált már.
Ahelyett, hogy csakúgy lennénk, és azt tennénk, amit eddig más nem.
Utolsó kommentek