Itt van, pedig senki se hívta

Személy szerint imádok vitázni mondhatni a lételemem legalábbis az egyik. Imádok a végletekig elhúzni és feszengetni egy témát. A vitapartnereim általában mindig túl komolyan vesznek vagy azért, mert túl hevesen és megállíthatatlanul adom elő érveimet vagy csak túlságosan konok vagyok feladni. Sokszor van, hogy már rég megszületett a válasz, de csak heccből tovább és tovább feszítem a húrt.

Kifejezetten élvezem akárcsak hallgatni is ahogy a különböző emberektől különböző életutakat megjárva és tapasztalatokat szerezve jövő gondolatok összecsapnak egymással. Akárcsak valami gigászi háború két harcos között. Részese lenni az egésznek, az egyik harcoló féllé válni pedig hatalmas élmény tud lenni.
Na mármost biztos elmebetegnek tűnhetek, hogy mit is lehet ezen ennyire élvezni. Nos egy sokat gondolkodó embernek aki kutatgatja az életet és a világot és fürkészi az embereket összefüggéseket és válaszokat keresve a Vita olyasmi mint a keresztes lovagonak a Szent Grál keresésének útja.

Mert mi is a Vita valójában.

Az igazság kutatása. Valamiféle magasabb gondolat, összefüggés keresése, tapasztalatok és vélemények cseréje. Egy vitába azért bocsátkozik az ember, mert tesztelni kívánja a tudását és megakar róla győzni másokat is. Vajon tényleg minden úgy jó-e ahogy én gondolom és megtudok-e róla győzni mindenkit vagy netán akad egy magasabb valami amit nem látok? Kíváncsi egy másik véleményre is, mert az igazi kutató sosem elégszik meg egyetlen kapott válasszal ami nem mellesleg csak a sajátja.

A veszekedés nem Vita

Sokan összetévesztik ezt a két dolgot amit elismerek nem nehéz. Amennyire közel állnak egymáshoz annyira távol is. A veszekedés során indulatból gondolunk és mondunk mindent. Csak egymás fejéhez vágjuk ami épp felugrik gondolatként nem mérlegelve sem igazságot se a súlyt. Nem is hallgatjuk meg a másikat és csak szajkózzuk a saját ostobaságunkat. A veszekedés leginkább csak arra jó, hogy romboljon, de építeni semmiképp sem tud.

Csakis előre mozdít

A Vita!, és nem a veszekedés csakis előre képes mozdítani. Tudom sok példát lehetne hozni ahol pont, hogy visszájára fordult minden, de ennek is megvan az oka. Valami vitához hasonlatos elkorcsosult dolgot műveltek azok az emberek akik ezt az eredményt okozták. Beszűkűlt és csökönyös módon állnak szembe partnerükkel és, ha a fene fenét eszik sem ismerik el a másik igazát és nem adják fel míg nem nyernek. Megromlott és elfajzott testvére ez a vitának, mert nem a közös és nagyobb igazságot kutatja csak az egyéni kicsinyes és semmit mondó igazat. Az igazi vitának célja kell legyen, hogy előre mozdítson.

Ezért is szeretem annyira ezt művelni barátokkal és ismeretlenekkel is. Mindig úgy érzem utána, hogy sikerült egy újabb lépcsőfokot megtennem miután átgondolom nyugodtan az egészet. Levonom a következtetéseimet aztán egy újabb alkalommal már ezekkel felvértezve szállok újra csatába a következő lépcső fokért.

Havi életbölcsesség és ösztönző következik ömlesztve. Néha nem árt egy kis ilyen is hátha valaki elgondolkodik rajta komolyabban és beépíti a saját életébe. Persze mit is írhatna bölcsességet egy huszonéves ember mikor még annyi van előtte és olyan kevés mögötte, de meg kell nyugtassak mindenkit a kor korántsem minden.

Piszok mázlistának tartom magam sok mindenben - persze lehet ez csak hozzáállás kérdése, hogy Én elhiszem, hogy az vagyok. Persze ez nem jelenti, hogy minden az ölembe hullik minden mint a kiskirályoknak és a kisujjamat sem kell mozdítani. Inkább csak a lehetőségek ugrálnak fel sorról sorra.
Tapasztalat szerint eddig mindig út nyílt abba az irányba amit piszok mód akartam. Ami miatt nem tudtam megülni a seggemen nyugton és megőrjített, hogy elérjem. Ilyen egyik dolog a meló keresés. Mindig elém került keresgélés közben olyan ami egy jó lehetőség volt mint tegnap este is.
Kedves blog szerző társ fogalmazta meg nagyon jól ezt nekem mért lehet ez és idézném is röviden:
"a mai ember hajlamos kifelejteni az érzelmeit... a tüzet a lénye egészéből"
Gondolom sokan az idejére sem emlékeznek már mikor volt, hogy oda rakták magukat teljes mellbedobással és szívvel-lélekkel csinálták volna azt amit csinálnak. Talán gyermekként mikor még nem környékezte meg őket a sok negatív tapasztalat, mikor még bátran mertek élni félelmek nélkül. Mikor annyi mindenről álmodoztak, annyi mindenbe hittek feltétel nélkül. Mikor a világ egy felfedezésre váró csoda volt és nem egy soha véget nem érő rémálom.

- De ez nem így megy....

- Hát akkor menjen így!!

Persze lehet mondani, hogy "mert az élet nem így működik... blablabla" és az összes "felnőttes" (szerintem csak idióta) kifogást mért nem halad az életük. Én meg azt mondom "I call bullshit!". Tényleg a fenébe a kifogásokkal amik csak arra jók, hogy saját kis lelkünket óvjuk, védjük. Menjen már a fenébe az összes ember aki képtelen kilépni a saját szürkeségéből sőt, mit képtelen, nem is akar és inkább leránt magához tömegeket, csak hogy ne legyen egyedül.

Nem kell ide semmi pszichológus meg csoda tanítás és bölcsesség csak végtelen egyszerűség. Te meg egy óra séta a friss levegőn (akinek van ideje dokira annak legyen ideje erre is helyette). Akarjunk már valamit végre úgy igazából elérni, keressünk már valami célt amiért megéri tűzön-vízen át küzdeni. Merjünk végre kiszakadni a saját életünkből és valami olyat tenni amit mindig is akartunk.

"Azt hiszed van időd pedig nincs..."

Azt hisszük van időnk otthon ülni a seggünkön és zombiként járni be naponta a melóba pedig nincs! Hogy van idő beleragadni a szürke hétköznapokba. Netán 80-90 évesen a halálos ágyunkon akarjuk megbánni mi mindent mulasztottunk el?! "Ha kicsit tüzesebb, bátrabb, bevállalósabb lettem volna.....", mert Én köszönöm inkább nem.

Használd már ki azokat a fránya érzelmeket, ha már vannak, mert nem dísznek léteznek azok sem! Használd már ki az életet, ha olyan piszok mázlista vagy, hogy élhetsz!
Kezdj el végre élni!

Tudjukkik mindenhol ott vannak. Befolyásos pozíciókból gyakorolnak hatalmat a média és a közélet felett hogy minden aljas eszközt bevetve rafinált és velejéig romlott tervüket megvalósítsák a világuralom megkaparintásának érdekében. Még szerencse hogy köztünk, a sok megtévesztett ember között ott vannak a megvilágosodottak, akik átlátnak ezeken a sötét titkokon és nem átallanak róluk beszélni - de ha jót szeretnél magadnak ne akarj velük vitatkozni.

Vannak egyesek, akik nem kételkednek. Ők tudják. Lehet szó inflációról, a méhek repülési útvonalairól vagy akár a gyereknevelésről, látják az ilyen számunkra, fel nem ébredettek számára ártatlannak és ártalmatlannak tűnő dolgok mögött a sunyin lopakodó ellenséget: a kapzsiságot, a zsugoriságot, az embertelen hatalomvágyat. Mi, a nép egyszerű gyermekei ha nem értünk dolgokat talán elgondolkodunk rajtuk pár percre - és miután hirtelen nem találunk rá választ vállat rándítva tovább megyünk. Azonban vannak kivételes emberek, akiket ezek a kérdések nem hagynak nyugodni, és ha kell, vakmerő módon akár kockáztatnak is. Ők időt és energiát nem kímélve elolvassák ismerőseik Facebook-bejegyzéseit melyek az árnyékhatalom ténykedéseiről szólnak; este fél 10-kor nem fekszenek le vagy a legújabb agybutító amerikai családi vígjátékot nézik, hanem Szaniszló Ferenc Világ-Panorámáját követik hogy megtudják: megint mit akartak eltitkolni a világ elől ezek a mocskok (jól bizonyítja mindezt hogy nem véletlenül kérték vissza tőle a jól megérdemelt Táncsics-díjat!); Bunyevácz Zsuzsa könyveit bújják hogy rájöjjenek, miért pont Dobogókőn van a Föld szívcsakrája és erre miért fenik a fogukat az EU-ban. Ilyen tudás és műveltség mellett nem lehet szó nélkül elmenni - közgazdászok, politológusok, orvosok, emberjogi aktivisták és szociológusok dobhatják sutba tapasztalatikat, nehezen megszerzett diplomájukat; az egyszeri megvilágosodott mindent tud a világ működéséről - és ő tudja hogy úgy működik ahogy Tudjukkik akarják. Mindezek fényében ő teljesen tisztában van vele, hogy minden hamis illúzió ami minket körbevesz, és Tudjukkik eddig elért befolyásukat, megszámlálhatatlan mennyiségű vagyonukat pont annak köszönhetik és arra használják fel, hogy kényük kedve szerint észrevétlenül befolyásolják az életünk menetét - ezért számára egyértelmű, hogy pont az a gyanús, ami nem gyanús.

Ugyanis Tudjukkik tevékenységeit nem lehet kihagyni a számításból; az ellenség mindenhol ott ólálkodik. A népességcsökkentés elérése érdekében chemtraileznek - bár arról nem szól a fáma hogy ők szkafanderben járkálnának hogy a saját maguk által légkörbe szórt mérgeket ne szippantsák be. Igaz, ha reptilianok talán nem érzékenyek erre. Klipekben üzengetnek nekünk, bár franc tudja miért jó ez nekik. Mindenesetre a közvéleményt is feszt befolyásolják, ezért is rossz a demokrácia. A férgek fluoridot tesznek a fogkrémbe, hogy elbutuljunk tőle. A Dalai Láma meg azóta se tudja hogyan tagadja az elszólását - biztos fentről leszóltak neki. Minden (szerintü[n]k) rosszért Tudjukkik felelnek.
No de hagyjuk az ironizálást - mindenki abban hisz amiben akar, és akár lehet ezekben igazság is. Azonban egy vita során nem a hitünkkel, hanem tudományos tényekkel és logikai párhuzamokkal próbálunk érvelni - kivéve azokat akik nem. A vallásosakat ne vegyük ide, ők elvileg tudják hogy vallásuk hiten alapul, nem tudományos tényeken. No de azok, akik _ismerik_ Tudjukkiket?

Ha szóba kerül a közgazdaságtan és az alacsony infláció mellett érvelsz a defláció helyett, akkor ő megmondja, hogy lehetne élni infláció nélkül is, hogy ha Tudjukkik nem így akarnák. A szádat tátod és pörög az agyad hogy akkor most mit kéne cáfolnod: Tudjukkik létezését, vagy azt hogy Tudjukkik sem így akarják - esetleg az hogy pénzromlás nélkül nincs gazdasági fejlődés? Mindenesetre a konteóhívőnk elégedetten bólogat: igen, ő okos, átlát az egészen - nálad meg beáll a kék halál mert nem tudod hogy ezt a párhuzamos univerzumot hogyan hozd a tieddel közös nevezőre és elképzelésed nincs melyik (szerinted) hülyeségét cáfold először. Ő meg a megdöbbenésed miatt azt hiszi hogy neked új infó ennek eshetősége, vagy hogy gondolatban fejedre csapsz hogy erre eddig miért nem gondoltál.

Ha egy másik vita során felhozod a méhek repülési útvonalait példaként érved alátámasztására, az sem olyan egyszerű dolog. A méheket akár Tudjukkik is irányíthatják - és ha már felmerül ez az ötlet akkor miért ne számolhatnánk vele?

Na meg ugye a gyerek. És annak nevelése. Tudjukkik külön ipart hoztak létre a mérgező bébiételekre, hogy aztán csemeténkből nem csak hájas, de hülye felnőtt is legyen. Ezt megkérdőjelezni olyan, mintha a gravitációt tagadnád le. Ha ezt nem ismered be hülye vagy, egyben vitaképtelen is. A többség véleménye sem számít, az ő agyukat is átmosta Tudjukkik médiája. Ha valamivel cáfolsz, az egy Tudjukkik által terjesztett dezinformáció, amit naivan beveszel - vagy éppen nem és tudatosan hirdeted, mert az ő oldalukon állsz.

Ezzel az értelmes párbeszéd meghalt - annak ellenére hogy a hívőnk tudja, hogy konkrét bizonyítékai nincsenek, ő készpénznek veszi a feltételezést. Az meg nem bizonyíték, mindenesetre ő egy világképet helyezett a puszta feltételezésein alapuló feltételezéseinek feltételezésére, ami egy tényeken alapuló vitát viszont ellehetetlenít.

Na ezért nem vitázom a ilyen fajta konteó-hívőkkel - akik véleményük szerint már nem hisznek, hanem tudnak.

ATTENTION!
Nem állítom azt hogy egyetlen összeesküvés-elméletnek sem lehet semmi valóságalapja, vagy hogy egészében nem lehet igaz. Azt sem hogy a konteó-hívő minden esetben csak hülye lehet és azzal nem lehet vitázni - pont a tiboru vezette konteó-blog és olvasóközönsége a legjobb példa rá, hogy értelmes emberek értelmes párbeszédeket tudnak folytatni amellett hogy egyetlen összeesküvés-elméletnek sem zárják ki a lehetőségét. Azonban az interneten sok hülyeség kering, az információkat meg kell tudni válogatni - viszont arra meg ajánlanám az Amindenit! blogot.

De tudjátok mit, felőlem gondoljatok amit akartok! :)

"Olyan angyali álmom van, hogy az emberek EGYETLEN-CSEH egész planetáris nyelven kezdenek el beszélgetni, és eldobják azt a 7000 különböző nyelvet, amelyek szándékosan voltak idehelyezve sok más világból a pokoli gyíkok által, hogy az emberek ne tudjanak beszélgetni."

Amikor először tévedtem feny-angyalai.hu-ra nem is tudtam hova tegyem ezt az egészet. Azóta is akárhányszor próbálom áttekinteni hogy miről akar szólni ez az oldal, csak egyre zavarodottabbá válok. Egy biztos: egyedülálló darabja ez a magyar webnek. Nem is kellenek ide szavak, tekintsétek meg, ízlelgessétek a szavakat, és figyeljétek a kifinomult részleteket:

Kell ennél meggyőzőbb ábrázolás?

Mostanság egyre jobban idegesít és frusztrál ez a téma valószínűleg nem utoljára.

Szeretünk másnak látszani mint akik valójában vagyunk. Más arcunkat mutatni mindenki felé minden egyes szituációban. Alkalmazkodni mindig az erősebb akarathoz vagy személyiséghez ami a közelünkben van, hogy közbe elveszítsük önmagunkat. Nem merjük felvállalni se azt amit érzünk se azt amit gondolunk arról már nem is beszélve amit csinálunk.

Félünk, hogy megítélnek majd azért akik vagyunk és inkább álarcok mögé bújunk. Ha valaki azt mondja, hogy havonta 2-szer szexelni már bűn hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy az illető nem fogja tolerálni azt, ha Én meg hetente 2-szer teszem ugyan ezt. Kifog rekeszteni vagy csak megvetően fog rám nézni és ezt mi persze nem akarjuk.

Inkább hazugságokba bocsátkozunk álszent módon attól rettegve minden egyes nap, hogy csak nehogy megtudják a körülöttem lévők, hogy nem vagyok olyan amilyennek beállítom magam. Mert, ha megtudják akkor valószínűleg elhagynak majd és magamra maradok.

Most őszintén, nincs igazuk? Mégis ki akarna egy hazug emberrel bármiféle további kapcsolatot fenntartani. Aki annyival nem képes megtisztelni, hogy a valót állítsa magáról még, ha ez az én szememben kicsit rosszallást is vált ki, mert ha utólag derül ki valami annál nagyobb a baj belőle.

A másik fele ennek az undorító, nyálas jópofizás és a gyáva, gyerekes kibúvók minden alól. Átlátszóbbnál átlátszóbb kis történetek és kifogások mikor már úgyis minden mindegy és csak még mélyebbre lököd magad vele. Mikor még annyi gerinced sincs, hogy legalább a legvégén felállj és azt mond, hogy hülye voltál és igen ez és ez van valójában. Persze ezt már rögtön az elejétől kéne így játszani, tiszta nyílt lapokkal.

Kifejezetten dühíteni tudnak egyesek alattomos kis játékai másokkal vagy akár velem. Viszont a tökéletes embert sem fogom itt játszani. Megvoltak régen nekem is a saját kis piszkos hazugságaim még néha most is becsúszik egy-egy, de meglehetősen ritkán. Nem űzök belőle sportot, hogy átvágjam mások fejét és éljem az életem mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga hiszen mindenki ezt csinálja.

Sose fog változni se ez se más, ha nem kezdünk el végre megpróbálni igazat mondani. Nem fog senki sem belehalni, ha a képébe vágják az igazságot. Nekem legalábbis lassan már perverziómmá válik, hogy "Gyere! Vágd a képembe mi a szitu!". Sokkalta jobb így élni mint a hazugságok és játszmák hálójában. Előbb vagy utóbb ugyanis a fejünkre szakad az egész és nem mászunk ki alóla soha.

Társasági eseményeken jelennek meg. Ahol ceremónia van megkerülhetetlenek. Szülinap, névnap, esküvő, temetés vagy csak egy közös ebéd - ők tudják mit kell tenni. Hagyjuk természetes előfordulási helyükön (konyha, tálalás) dominálni, úgyis szeretik ha dicsérjük őket milyen ügyesen szedik a tányért; azonban egy nemígyszoktuk embernek ne vedd ki a munkát a kezéből.

Szokásból kedvesek. Nagyon bájosan mosolyognak, de ez ne tévesszen meg - a hátuk közepére kívánnak. Non-verbális jelekkel tudatják veled felsőbbrendűségüket és áldozatvállalásukat: egy kis félrecsöpögtetett leves, neked szedett csimbókos rántott hús és érzed, szar vagy. A vendégekkel kedves, kiváló modorban társalog és amíg a tíz kiszámolt másodpercére leül enni, beszél - hát persze hogy fél kanálnál nem jut tovább. Kérdésedre (amit már nagyon várt) csicsergő hangon újságolja el hogy az unokatestvére milyen kis cuki baba, és már tud járni, egy pillanat: elő is halászik a telefonjáról egy húsvétkor hátsó kertben készült fényképet, azonban munkáját nem feledve hátraugat a konyhába hogy kész van-e a krumpli. Ekkor már tudod, hogy direkt kaptad a csimbókos húst. Ha igen ha nem a válasz, sóhajt egy nagyot hogy megint csak egy fél kanál levest sikerült ennie, természetesen mindenki sajnálja és biztosítja róla, hogy remekül csinálja, ilyen jót még életében nem evett, még marasztalnák, ráér az a krumpli - ez azonban neki nem elég. Hangosan kicsattog a konyhába és látványosan több tányért próbál a kezében behozni hogy mindenki lássa majd megszakad. Éles pillantások az irányodba. Most már igazán megdögölhetnél.

Ekkor jössz te.

Nála hálátlanabb nincs. Ha a karmai közé kerülsz egy életre szarcsimbóknak érezheted magad. Sőt, kezdjük azzal hogy esélyed sincs arra hogy mellette ne érezd magad szarcsimbóknak.

Felajánlod hogy segítesz. Visszautasít, úgysem tudsz. Ha megkérded hogy miért pont ő csinálja, akkor "hát valakinek meg kell csinálnia!". Nagy sóhaj, nem néz a szemedbe mert már azt lesi a köret jó-e. Csak azért se adja meg neked azt az örömöt hogy ne vedd természetesnek hogy neked segítened kell. Már látod annyira belegebed mint száz piramisépítő rabszolga sem, mire azt mondod: átveszem, menjél enni, úgyse ettél eddig semmit se. Pihenjél, élvezd a társaságot. Ezt legalább háromszor el kell ismételni hogy elhiggye.

És elkezdődik az igazi Canossa-járás.

Nevet az asztalnál, látod: végre feloldódott, végre ő is élvezheti az életet. Tálalnád a következő fogást - de jajj valamit rosszul csinálhattál, felkiált: "Te mit csinálsz? Nemígyszoktuk!!!!!!"

A szíved gyorsabban ver, már nem látsz az ijedelemtől, hirtelen már nem tudod fiú vagy-e vagy lány. Remegsz a félelemtől és keresed A hibát. A szemeid előtt lepereg ahogy a templomok függönyei leszakadnak, 300 ártatlan koraszülött meghal, a Föld mágneses pólusai megcserélődnek, mindez miattad. Helytelenítve, a fejét csóválja hogy még ennyit se tudsz megcsinálni, még mindig nem érted mi a probléma de már kivette a kezeid közül a dolgokat. Természetesen sokkal körülményesebben de látványosan és jó nagy feneket kerítve neki megcsinálja ugyanazt, amit te tettél volna, csak neki valahogy jobban áll. Közben mindenki téged néz hogy te mekkora balfék vagy. És nem utolsósorban szarcsimbók.

Később mire szégyellősen megkérded cuppogva elmeséli hogy valójában nem volt benne semmi Hiba(!) ahogy csináltad (volna). Megkérded tőle akkor miért nem tetszett neki, mire vállrángatva előadja hogy nem is tudja, ahogy te csináltad olyan fura volt, nemígyszoktuk. Megkérded hogy akkor baj ha legközelebb nem úgy csinálod, mire mondja hogy nem, de nemígyszoktuk.

De ezt már csicseregve mondja, vagy épp a munkától megfáradtan, de megbocsátóan, mire te begőzölsz, hogy akkor azt miért ne csinálhattad volna úgy ahogy akartad. És ordítanál, de elvileg nincs miért, illetve van, de nem akarod nézni az értetlen tekintetét is amikor magyarázod neki hogy lehet azt másképp is csinálni, ha úgy is jó szarsz rá hogy szokta. Ő persze értetlenkedik tovább, nemígyszoktuk.

De én ÍGY SZOKOM. B+, valakinek el kell kezdenie ÍGY SZOKNI.

Kedves Olvasóink! Örömmel bejelentem hogy blogunk Kaen jóbarátom személyében új szerzőtárssal gyarapodott, akinek első publikációja az afrikai méltatlan helyzetről szól. Üdvözöljük a csapatban, ti pedig fogadjátok szeretettel az új szerző új írását. :)

Ismét muszáj volt szembesülni azzal, hogy a világon sajnos nem mindenhol haladnak jól a dolgok. Most épp Afrikából egész pontosan Nigériából olvastam egy hírt miszerint 10 embert tartóztattak le, mert vélhetően melegek. Vagyis pontosítsunk: azért, mert mások mint ők.
Volt egy kis videó is csatolva a cikkhez amibe egy kb. 25 éves férfi nyilatkozza, hogy "igenis boldog vagyok az új meleg-ellenes törvény miatt". Nem mondom, hogy túlságosan meglep egy ilyen nyilatkozat beszűkült látókörű és földhöz ragadt gondolkodású emberektől. Ennek ellenére Nem! tudok szónélkül elmenni mellette ugyanis engem is érint részben a dolog. Ugyan egyelőre nem a mi országunkban történik és mondhatnám "ez nem az én gondom", de nem játszhatom a vak és süket kisfiút míg végül nem a saját küszöbömön ácsorog a probléma.
Mert igenis egy rohadt nagy probléma, hogy az oly nagyra tartott 21. század második évtizedében Afrikában még mindig több mint 40 országban büntethető az, ha valaki meleg. Van ahol halállal van ahol "csak" életfogytig tartó börtönnel.
Képzeljétek csak el kedves hetero férfiak és nők, hogy titeket bélyegeznének meg vagy zárnának börtönbe azért, mert férfiként nőt, nőként férfit szerettek. Nem játszhatjátok a nagy mézes-mázos szerelmeskedő összebújásokat az utcán, parkban, kávéházban, tömegközlekedésen, mert mindenhonnan gyilkos szemekkel bámulnak rátok, összesúgnak a hátatok mögött esetleg még újjal is mutogatnak rátok, mert szerettek valakit. Csak picit kéne belegondolni a másik helyzetébe és utána ítélkezni.
Nehezen tudom megérteni, hogy lehetnek az emberek még mindig annyira vakok és bolondok, hogy nem képesek felfogni "melegnek lenni nem bűn!!!". Nem lehet azért valakit megbüntetni, mert a kéket szereti a piros helyett ahogy nem lehet azért se büntetni valakit, mert férfiként a férfit, nőként a nőt szereti az ellenkező nem helyett.
A legkevesebb szót emelni az efajta gondolkodás ellen pláne, ha az majdnem egy egész kontinenst érint. Fel kell állni az ilyen emberek ellen és kiállni azért és támogatni azt ami valóban normális és általános kéne legyen.
Na persze előbb a saját házunk táján kéne rendbe rakni az emberek fejét, de nálunk egyelőre még nem dugnak börtönbe azért, mert a pasik fenekét bámulom a metrón és nem a nők melleit.

...mint bizonytalanságból és félelemből felmerülő alattvalói igény.

Lássuk be: itthon mostanában legalább akkora divat kétségbe vonni a demokrácia értékeit és valódiságát, mint a nyugati kultúra halálát vizionálni. Persze mi tudjuk: a nyugat legalább 60 éve megállás nélkül csak hanyatlik. Bevándorlás, fűlegalizáció, abortusz, gender-tudomány, eutanázia, GMO, politikai korrektség... mi kell még?

Elvileg 25 évvel ezelőtt mi is elérkeztünk oda, hogy végre magunk dönthessünk a saját sorsunkról és szavazhassunk közösségünk fejlődésének irányáról. Erre vágytatok emberek, nem? Mégis vannak egyesek, akik megrémültek ettől és visszavonulót fújnak. A demokrácia rossz - mondják - mivel az emberek nem tudnak tájékozottan és felelősségteljesen dönteni.

Igazuk van?

A világ egy káosz, elképesztő sokszínű és szélsőséges valami. A rengeteg ránk zúduló információt valahogy meg kéne emészteni és rendszerezni, a milliárdnyi dologból jó lenne leszűrni azt, amit mi értékesnek találunk. Nyilvánvalóan káoszban nem lehet élni, csak valamilyen következetes rend alapján lehet életünket felépíteni.
Azonban egy ilyen rendet egyénileg kilegózni idő, sok gondolkodás és tapasztalat szükséges hozzá.

Megértem, hogy nem szeretnél időt pocsékolni rá és merengeni a világbékéről, vagy arról hogy igazuk volt-e a sztoikusoknak. Úgy érzed nem dolgod, mert nem érdekel. Te csak szeretnél szépen csendben élni, megtanulni azt ami téged foglalkoztat és lehetőleg szakmai szinten elsajátítani hogy abból később meg tudj élni. Te csak enni-inni szeretnél, szerelmesnek lenni és szeretkezni, a barátaiddal lenni és szórakozni, családot alapítani és karriert építeni, aztán lehetőleg nyugdíjasan meghalni.

Ennek ellenére itt vannak ezek az elsőre idegen és félelmetes dolgok, és neked most döntened kéne - de nem akarsz dönteni, mert tudod hogy hülye vagy és lusta hogy megfelelően mérlegelhess felőlük. Ijedt főleg azért vagy, mert ilyennel nem találkoztál, emiatt vágysz is vissza abba a korba amikor ilyen félelmetes dolgok nem voltak (természetesen akkor mások voltak, amik mára már nem tűnnek azoknak a romantikus nosztalgiában). Te csak szépen csendben szeretnél élni, hagyjanak békén.

Ott vannak a politikusok, az ideológusok, az egyházak, ők pont azért vannak hogy ezt a munkát elvégezzék helyetted. Nagyon jól értenek a közösségépítéshez is, amivel megtalálhatod az ugyanolyan embereket mint te - akikkel ugyanazt szeretitek, akikkel ugyanúgy gondolkodtok és ugyanolyan hagyományokat ápoltok. Ez remek dolog, barátokra lelsz ami harmóniát önt a napjaidba - semmi nincs ami háborgatná kicsiny kis életedet.

Azonban a gebasz az, hogy azért nem háborgatja semmi, mert ez a közösség egy információs buborék is egyben.

Egyrészt csak megerősítő és gyengítő infókat kapsz dolgokról - már ha egyáltalán kapsz -, kizárólag csak szociális aspektusokon keresztül. Más információkat és szempontrendszert nem. Ha meg mégis kikerülsz és más szemüvegen keresztül kezded el szemlélni a világot, és netalántán rájössz hogy a buborék volt rossz amiben eddig éltél, kétségbeesel, hogy mi lesz, ha az ismerőseiddel/barátaiddal/rokonaiddal szemben teljesen más véleményen vagy valamiben. Mi lesz ha körbejársz egy témát és teljesen szembekerülsz a téged körbevevő társadalommal? Mi lesz így a felépített kapcsolati köröddel, a nehezen megszerzett egzisztenciáddal ellenszélben?
Igen, ettől félsz. Méghozzá nagyon. Hogy elveszted azt, amit eddig biztosnak gondoltál... egyszer csak másképp látod a világot és a lábad alól kicsúszik a talaj.

Ezért inkább nem is olvasol utána, mik a pro/kontra érvek az abortusz esetében. A bevándorlásról, a drogliberalizációról, a gender-témáról tudni sem akarsz mást, mint amit a szádba rágnak. Mivel érzed is, hogy az önálló gondolkodás fáj és kockázatos, a tanítómestereid meg élvezik a hatalmukat és még többet szeretnének szerezni, velük együtt bégetve és magadra gondolva úgy érzed hogy másnak is meg kell mondani hogy mit gondoljanak. Márpedig ha meg kell mondani másnak hogy mit gondoljon, akkor a demokrácia rossz - mert ha más másféleképp gondolkodik/dönt, akkor rosszul gondolkodik/dönt. Pedig nem a demokrácia rossz, hanem te, mert nem veszed a fáradtságot ahhoz hogy tájékozódj, hogy tudásod tükrében meghozhasd a döntésed az életed felett - inkább kényelemből másra bízod magad. Másrészt azért is gondolod így mert más ember másfajta véleményét képtelen vagy elfogadni - ami ugye a demokratikus gondolkodás alapja lenne.

Mégis a legfontosabb itt a kényelem.

Mert mi sem könnyebb és jobb mint mikor ha valami rosszul megy, van kire kenned, és az véletlenül sem te vagy. Ha jól azt is, bár hajlamos vagy akkor azt mondani: jó vezetőt választottam magamnak - de a személyes felelősségvállalás közvetlen terhét a válladról lesöpörted az ego növelése mellett. Hogy neked szabad-e szívnod, vagy a gyerekedet elvetetned, bevándorolnod valahová, génmanipulált cuccokat termesztened/enned, satöbbi, azt döntse el egy Teljhatalmú Vezető - te csak élni szeretnél.

De honnan tudod hogy ő a te érdekedben fog dönteni? És hogy jól dönt?

Mert ha nem, akkor nem fogsz tudni csak szépen csendben éldegélni, megtanulni azt ami téged érdekel. Nem fogsz tudni kedvedre enni és inni, szerelmesnek lenni és szeretkezni, a barátaiddal lenni és szórakozni, családot alapítani és karriert építeni, aztán lehetőleg nyugdíjasan meghalni.

Látod, a végén megint ugyanott fogsz tartani hogy kénytelen leszel belegondolni hogy az életed miért nem működik és a körülményekből kikövetkeztetve be fogod látni, hogy az autokrácia sem jó uralkodási forma. És hogy addig kellett volna gondolkodni míg demokrácia volt.

Miért?

Nem mondom azt, hogy nem lehet diktatúrában is mesés boldogságban élni és a Teljhatalmú Vezető nem dönthet jól a sorsod felől, mert előfordulhat. Azt sem vitatom hogy demokráciában is lehet nyomorban tengődni. Az viszont evidens különbség, hogy az előbbiben akármilyen helyzetbe kerülsz, nem tudsz feltétlen változtatni az életeden mert más dönt róla, míg az utóbbiban igen, mert te irányítasz.

Kedves diktátorra áhítozó barátaim! Nem akartok tájékozódni és egyénileg dönteni a sorsotokról, esetleg azt képviselni, mert az kényelmetlen. Rossz hírem van számotokra: a gond veletek van, nem a demokráciával.

Na tessék, van már ilyenünk is, lehet minket lájkolni meg minden egyébség.

https://www.facebook.com/senkisehivta

https://plus.google.com/u/0/b/100987960109463614484/100987960109463614484/posts

A konzervativizmus mint olyan nem rossz dolog. Amit eddig elértünk és értékesnek hiszünk, tartsuk meg - ezzel csak egyet tudok érteni. Na de azt, hogy miért vágynak az emberek vissza a 19. századba...

Milyen szép idők is voltak azok! Amikor fel se merültek ilyen problémák, mint a drogliberalizáció, a genderizmus, a bevándorlás, az eutanázia és a génmanipuláció... hogyan is juthattunk ide?

Ja úgy, hogy régen sem volt minden rendben. Mindig máshol szorított a cipő és máshol a fűző, ezekre megoldásokat kellett találni. A megoldásoknak köszönhetően vagyunk itt és most, ahol új problémáink keletkeztek. Ezekre meg majd új megoldásokat találunk - a régi kor emberéhez hasonlóan - és a jövő generációinak azok, amik nekünk gondokat okoztak, nem fognak. Nekik majd más lesz.

Akkor mégis miért akarjátok visszaforgatni az idő kerekét, ha annak oka van hogy nem úgy élünk, mint régen?

A gyermekhalandóság brutális volt, sokan nem is álmodozhattak arról hogy megtanulhassanak írni-olvasni, vagy hogy a saját szerelmükkel házasodhassanak össze - mert igen, a 20. század elejéig a házasság egy gazdasági közösségvállalás volt, semmi más.

Mert voltak erkölcsök. Milyen erkölcsök is voltak?

Nos, az erkölcsök régen sem voltak jobbak. Valamiből a bordélyházakat is fenn kellett tartani - és bizony az igények diktálták a piac alakulását, ahogy mostanában is. A legnagyobb erkölcsök közepette a nagy francia költő, Villon gyilkosságra ragadtatta magát - ahogy a reneszánsz zeneszerző, Gesualdo is aljas módon mészárolta le saját feleségét és szeretőjét puszta féltékenységből. Hogy párhuzamot vonjak a mai magyar valósággal, el kell mondanom: rangjánál fogva a törvény vasszigora elkerülte őt. Mi lett volna, ha egyszerű közember lett volna?

Hagyjuk, hogy mennyit tettek le az asztalra. Senkit sem érdekel mostanában sem egy gyilkos családfő esetében sem, hogy mennyit tett a társadalomért.

Nem utolsósorban: hol akarjátok megállítani az időt? Miért pont ott, ahol? Nem gondoltok arra, hogy nem azért nem állt meg ott az idő, mert akkor sem volt minden rendben?

Tudom, hogy nem vetek fel új gondolatokat, de most komolyan nézzetek az amisokra. Tud valaki valami értelmes okot mondani, hogy miért pont az 1800-as évek technológiai színvonalán ragadtak meg, nem egy korábbin?

Nosztalgia az egész, bájos romantika. Új gondokra új megoldásokat kell találni, nem pedig a múltba menekülni félelmeink közepette - mert ott csak a régi problémákat találjuk meg.